Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 6. rész
Csiporka megbocsát
– Hűűű! Ez meleg volt! – sóhajtott egy nagyot az iskolából kilépő Csótány Zelemér.
– Apáék megtudják…! Te jó ég! Kapni fogunk…! – mormogta Csótány Karcsi.
– Örüljetek, hogy egyelőre maradhattunk! – jegyezte meg Csótány Benő, aki a legjobb érzésű volt az ikrek közül, de mégis mindig abba a hibába esett, hogy gondolkodás nélkül követte mindenben a testvéreit.
– Hová tűntek a többiek? – nézett szét Zeli.
– Azóta biztosan mindent elmeséltek a kis csíkosék… Gondolod, hogy örülni fognak nekünk??? – nézett bátyjára Karesz.
– Én nem állnék szóba velünk, ha a többiek lennék… – szállt magába Benő, s nagyon elszomorodott.
– Az iskola túloldaláról hallom őket! – Menjünk oda hozzájuk! – indítványozta a legnagyobb.
– Ha gondolod… – mozdult testvére után – mint mindig – Karcsi.
– Itt vannaaak! – suttogta Csiporka fülébe Pötyi.
– Ők is iskolások. Joguk van itt lenni – közölte tárgyilagosan Csiporka.
– Mit akartok??? – állt társai elé Hangyi és Bobo, készen arra, hogy megvédjék őket.
– Hááát, igazából semmit, csak gondoltuk, megismerkedhetnénk – nyújtotta tétován a kezét Benő Hangyi felé, aki most, életében először, elsőként szólalt meg az ikrek közül.
Hangyi ellenségesen nézett, és önkéntelenül lendülő kezét dühösen visszahúzta.
– Csiporka vagyok – lépett előre a bogárka, hogy kezet fogjon Benővel.
– Csótány Benő. Hát…, nem igazán jól sikerült a megismerkedésünk. Sajnálom…! – szorongatta a kis bogárlány kezét hálásan.
– Jó lenne, ha meghúznátok magatokat, és nem kavarnátok bajt! – lépett a gyereksereg elé, magát jól kihúzva Bobo. – Nem tudjuk ugyan, mi történt reggel, de arra könnyedén rájöttünk, hogy miattatok volt valami nagyon nem jó! – Jobb, ha tudjátok, mindannyian a védelmünk alatt állnak!
– Eddig a Bogársuli a nyugalom, a barátságok birodalma volt, ahol jól éreztünk magunkat! Igazán nem szeretnénk, ha ezután másként lenne! – morgott tovább Hangyi indulatosan.
– Nem hagyjuk, hogy minden elromoljon! Megértettétek??!! – heveskedett tovább Bobo.
– Meg… – dörmögte vissza Zelemér nem túl boldogan.
– Komolyan nem árulkodtatok ránk?! – döbbent meg Benő.
– Nem. És nem is fogunk, az itt nem divat. Semmi értelme, hogy azon csámcsogjunk, ami volt. Ha egy csepp eszetek van, jobb folytatás következik – bólintott nagy komolyan Csiporka.
– Megpróbáljuk! – ígérte Benő, akit akarata ellenére is csodálattal töltött el Csiporka józan gondolkodása, és kiegyensúlyozottsága. – Figyelnél rám, hogy ne mindig a rossz utat kövessem?
– Hát persze! – mosolygott rá Csiporka örömében, hisz már látta, hogy a legkisebb Csótány- gyerek még valószínű, hogy jó útra téríthető.
Hirtelen megszólalt a csengő.
– Remélem, a tesóid is hozzád hasonlóan fognak gondolkodni! – fejezte be a megbeszélést Hangyi, még nem igazán meggyőzötten.
– Na, indulás órára! – indult meg Bobo a gyerekcsapat élén a suli felé.
***
Molnár Ágnes
