Korona-mese – 10. Bobo koronás-vizsgája

A nagy nap

– Óóóóó, mi lesz velem! – jajdult fel Bobo kora hajnalban, amúgy is nyugtalan álmából. – Kilencre kell beérnem a vizsgára az iskolába. Zuhanyozás, reggeli 15 perc, a buszozás is annyi, kell 5 perc, hogy beérjek a kaputól… Az 30, nem 35 perc összesen… Na, de azt mondta Bíborka, érjek oda időben, ami szerinte minimum fél órát jelent az osztályozó bulim kezdete előtt… Még végül rendes gyerek leszek! – vigyorodott el Bobo. – Főleg, ha Csiporka intelmét is betartom, és viszek virágot a tanító néninek… Oké! Viszek, és a zsebpénzemből veszem meg! Arra kell még 10 perc, vagyis összesen az már 45 perc. Jé – kapott észbe –, lassan megtanulok számolni! – motyogta maga elé elégedetten. – És akkor még fél nyolcig van két és fél órám átnézni mindent! Bárcsak Csiporkáék is ott lennének! Tőlük rögtön jobban érzem magam!

– Krrrr! Krrrr! – hasított bele a hajnali csendbe a mobilja.

– Ki a fene lehet??? – gondolta, majd az egy hetes iskolapótló tréning hatására átgondolta: Ki kereshet épp most, amikor az egész korona-mizéria alatt nem jutottam senki eszébe???!!! – Na, ki vagy, és mit akarsz? – szólt bele végül a telefonba, majd azonnal váltott: – Akarom mondani: – Tessék! Itt Bolhafi Bobo!

– Gondoltam, hogy nem tudsz aludni! – hallotta Csiporka kicsit még álomittas hangját. – Van kedved egy utolsó, közös ismétlésre?

– Van hát! – könnyebbült meg Bobo abban a pillanatban.

– Akkor kapcsolj netet, és hívlak Messenger video-cseten! – bontotta a vonalat a bogárka.

Mire Bobo végiggondolta, milyen szerencsés, hogy ilyen szuper barátai vannak, addigra cserregett is a mobilja ismét. Gyorsan felvette, és egy nagyot sóhajtott örömében, amikor meglátta Csiporka megnyugtató mosolyát.

– Akkor indulhat egy kis villámszámolás?

– Meheeeet! – vigyorgott Bobo.

– 5+2=?

– Az 7!

– 3+6=?

– Az 9!

– 6+5=?

– A 6-hoz négy kell, hogy 10 legyen, és még van az 5-ből egy, akkor 11! – vágta rá Bobo, boldogan, hogy már nem gabalyodott bele a tízes átlépésbe.

– Szuper! – dicsérte meg Csiporka. Akkor most következzen egy kis gondolkodós: – Két szem cukor 32 forint, mennyibe kerül 3 szem cukor, hogy mindegyikünknek jusson?

– Ha…, két szem 32, akkor 1 szem annak a fele… Tízen valahány, mert 10+10 az húsz csak, 15+15… Az már harminc! Már közel járok! Akkor egy szem 16 forint! A 3 szem meg 32+16 lesz! 32+10 az 42, meg hat, az 48! És van is annyim cukorra a vizsga után! – nevetett fel Bobo.

– És ez milyen betű? – kanyarintott fel egy p-t Csiporka kék filctollal egy papírra.

– Szerintem őt szoktam keverni a d-vel, a fejre állított párjával! Akkor egy p! – vágta rá egy kis tanakodás után Bobo.

– Eltaláltad! Éljennn! Akkor jöjjön egy kis olvasótábla! Még este írtam neked egy újat. Minden betűre figyelj oda, ne csak a szavak legelejére!

– Pa, pá, ép, pép, púp, papa, pap… Nem nap! – helyesbített Bobo, amikor észrevette, hogy az első betű bal szára rövid. – Nép, pán, japán – olvasta Bobo szépen, megfontoltan, és szinte hibátlanul.

– Ha figyelsz, ez is menni fog! A többi betűt eddig is tudtad már! – örvendezett Csiporka. – Akkor most diktálok! Figyelmesen írd le a szavakat! Figyelj a füleddel, hol van rövid, hol hosszú magánhangzó, vagy mássalhangzó! Meg tudod a ly és j-re is!

– Várj! Előveszem a gyakorlómat! Olyan hálás vagyok Ibinek, hogy olyan füzetet vett nekem ajándékba, amihez hozzá van kötve a toll is! Amúgy sosem találok egyet sem! – vigyorgott Bobo munkára készen, majd Csiporka szavait, mondatait szépen, szinte hibátlanul leírta.

– Na, elég! Menj és készülődj! Szerintem nem lesz baj veled! Csak ne izguld agyon magad!

– Ne félj! Ott leszünk veled! – kiáltott bele Bíborka a beszélgetésbe. – Ibi, meg én most ébredtünk! Összekészülünk, és megyünk hozzád, az iskolába!

– Komolyan??? – ragyogott fel Bobo legszebb mosolya. – Akkor sietek, és randi a suli előtt!! És köszönök mindeeent! – kiáltotta Bobo, majd kilépett a beszélgetésből.

– Indulhatunk, tanító nénik? – viccel Ibi a két izgatott bogárkával egy jó fél óra múlva, az ajtóban toporogva, a kocsi kulccsal a kezében? Nehogy lekéssétek ezt a csodavizsgát!

Mire az iskolához értek, Bobo szinte vigyáz állásban állt a tanító néni előtt, és épp átadta a virágcsokrát, mire Stefi néni, szélesen mosolyogva, azonnal bekísérte a tanterembe, meg sem várva a kiadott kezdési időt.

– Gyere, te kis korona-lustaság! Adom a feladatlapokat! – hallották Csiporkáék, akik azonnal felröppentek a nyitott ablak párkányára, hogy beintegessenek Bobónak.

Aztán csak ültek szótlanul, elgondolkodva, izgalomtól szoruló gyomorral, észre sem véve az idő múlását.

– Kééész vagyok! Sikerült! – pattant közéjük váratlanul Bobo. – Köszönök mindent! Ígérem, egy életre megtanultam a leckét! – ölelte át két barátnője vállát szeretettel.

***

Szerző: 2020. 06. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése