Korona-mese – 10. Bobo koronás-vizsgája

A nagy nap

– Óóóóó, mi lesz velem! – jajdult fel Bobo kora hajnalban, amúgy is nyugtalan álmából. – Kilencre kell beérnem a vizsgára az iskolába. Zuhanyozás, reggeli 15 perc, a buszozás is annyi, kell 5 perc, hogy beérjek a kaputól… Az 30, nem 35 perc összesen… Na, de azt mondta Bíborka, érjek oda időben, ami szerinte minimum fél órát jelent az osztályozó bulim kezdete előtt… Még végül rendes gyerek leszek! – vigyorodott el Bobo. – Főleg, ha Csiporka intelmét is betartom, és viszek virágot a tanító néninek… Oké! Viszek, és a zsebpénzemből veszem meg! Arra kell még 10 perc, vagyis összesen az már 45 perc. Jé – kapott észbe –, lassan megtanulok számolni! – motyogta maga elé elégedetten. – És akkor még fél nyolcig van két és fél órám átnézni mindent! Bárcsak Csiporkáék is ott lennének! Tőlük rögtön jobban érzem magam!

– Krrrr! Krrrr! – hasított bele a hajnali csendbe a mobilja.

– Ki a fene lehet??? – gondolta, majd az egy hetes iskolapótló tréning hatására átgondolta: Ki kereshet épp most, amikor az egész korona-mizéria alatt nem jutottam senki eszébe???!!! – Na, ki vagy, és mit akarsz? – szólt bele végül a telefonba, majd azonnal váltott: – Akarom mondani: – Tessék! Itt Bolhafi Bobo!

– Gondoltam, hogy nem tudsz aludni! – hallotta Csiporka kicsit még álomittas hangját. – Van kedved egy utolsó, közös ismétlésre?

– Van hát! – könnyebbült meg Bobo abban a pillanatban.

– Akkor kapcsolj netet, és hívlak Messenger video-cseten! – bontotta a vonalat a bogárka.

Mire Bobo végiggondolta, milyen szerencsés, hogy ilyen szuper barátai vannak, addigra cserregett is a mobilja ismét. Gyorsan felvette, és egy nagyot sóhajtott örömében, amikor meglátta Csiporka megnyugtató mosolyát.

– Akkor indulhat egy kis villámszámolás?

– Meheeeet! – vigyorgott Bobo.

– 5+2=?

– Az 7!

– 3+6=?

– Az 9!

– 6+5=?

– A 6-hoz négy kell, hogy 10 legyen, és még van az 5-ből egy, akkor 11! – vágta rá Bobo, boldogan, hogy már nem gabalyodott bele a tízes átlépésbe.

– Szuper! – dicsérte meg Csiporka. Akkor most következzen egy kis gondolkodós: – Két szem cukor 32 forint, mennyibe kerül 3 szem cukor, hogy mindegyikünknek jusson?

– Ha…, két szem 32, akkor 1 szem annak a fele… Tízen valahány, mert 10+10 az húsz csak, 15+15… Az már harminc! Már közel járok! Akkor egy szem 16 forint! A 3 szem meg 32+16 lesz! 32+10 az 42, meg hat, az 48! És van is annyim cukorra a vizsga után! – nevetett fel Bobo.

– És ez milyen betű? – kanyarintott fel egy p-t Csiporka kék filctollal egy papírra.

– Szerintem őt szoktam keverni a d-vel, a fejre állított párjával! Akkor egy p! – vágta rá egy kis tanakodás után Bobo.

– Eltaláltad! Éljennn! Akkor jöjjön egy kis olvasótábla! Még este írtam neked egy újat. Minden betűre figyelj oda, ne csak a szavak legelejére!

– Pa, pá, ép, pép, púp, papa, pap… Nem nap! – helyesbített Bobo, amikor észrevette, hogy az első betű bal szára rövid. – Nép, pán, japán – olvasta Bobo szépen, megfontoltan, és szinte hibátlanul.

– Ha figyelsz, ez is menni fog! A többi betűt eddig is tudtad már! – örvendezett Csiporka. – Akkor most diktálok! Figyelmesen írd le a szavakat! Figyelj a füleddel, hol van rövid, hol hosszú magánhangzó, vagy mássalhangzó! Meg tudod a ly és j-re is!

– Várj! Előveszem a gyakorlómat! Olyan hálás vagyok Ibinek, hogy olyan füzetet vett nekem ajándékba, amihez hozzá van kötve a toll is! Amúgy sosem találok egyet sem! – vigyorgott Bobo munkára készen, majd Csiporka szavait, mondatait szépen, szinte hibátlanul leírta.

– Na, elég! Menj és készülődj! Szerintem nem lesz baj veled! Csak ne izguld agyon magad!

– Ne félj! Ott leszünk veled! – kiáltott bele Bíborka a beszélgetésbe. – Ibi, meg én most ébredtünk! Összekészülünk, és megyünk hozzád, az iskolába!

– Komolyan??? – ragyogott fel Bobo legszebb mosolya. – Akkor sietek, és randi a suli előtt!! És köszönök mindeeent! – kiáltotta Bobo, majd kilépett a beszélgetésből.

– Indulhatunk, tanító nénik? – viccel Ibi a két izgatott bogárkával egy jó fél óra múlva, az ajtóban toporogva, a kocsi kulccsal a kezében? Nehogy lekéssétek ezt a csodavizsgát!

Mire az iskolához értek, Bobo szinte vigyáz állásban állt a tanító néni előtt, és épp átadta a virágcsokrát, mire Stefi néni, szélesen mosolyogva, azonnal bekísérte a tanterembe, meg sem várva a kiadott kezdési időt.

– Gyere, te kis korona-lustaság! Adom a feladatlapokat! – hallották Csiporkáék, akik azonnal felröppentek a nyitott ablak párkányára, hogy beintegessenek Bobónak.

Aztán csak ültek szótlanul, elgondolkodva, izgalomtól szoruló gyomorral, észre sem véve az idő múlását.

– Kééész vagyok! Sikerült! – pattant közéjük váratlanul Bobo. – Köszönök mindent! Ígérem, egy életre megtanultam a leckét! – ölelte át két barátnője vállát szeretettel.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése