Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 2. rész  

Segítsük az öregeket, a betegeket!

–  Te Ibi! Már elment tőlünk ez a királyos vírus? – kérdezte Bíborka, a bezárt ablakból kifelé bámészkodva.

–  Nem, sajnos, még nem, kispillém! Ez – úgy gondolom –, még sokáig fog tartani… De miért kérdezed?

–  Ott egy anyuka! Olyan fedeles gurulókában tolja a parkban a kisbabáját. És ott van még egy, meg még egy!!! – mutogatott Bíborka a kinti világba.

–  Tényleg!!! – szaladt mellé Csiporka. – Ott meg egy kisfiú rollerezik! Óóóóó! Ott a pályán meg fociznak! Rájuk nem mászik a levegőből a vírus???

–  De, bárkire. Sajnos, a koronavírus nem válogat az életkorokban. Bárkit megbetegíthet, csak abban van különbség, hogy kit mennyire. Aki idősebb, annak már nem olyan erős a védekező rendszere. És ugyanez igaz azokra az emberekre, akiknek másféle betegségeik vannak, meg azokra is, akiket például nem régiben műtöttek, és még nem volt idejük megerősödni.

–  Azt mondod, akár a kisgyerekek is elkaphatjáááák??? Akkor meg miért sétálgatnak velük odalent?! – kérdezte döbbenten Csiporka. – Én is nagyon vágyom ki, de megértem, hogy most nem szabad. És szerintem a gyerekek nagyon okosak, és ők is képesek ezt megérteni, betartani! Az viszont igaz, hogy akkor a szüleiknek sokkal többet kell velük foglalkozniuk, mint máskor, és ez nem lehet könnyű, főleg, ha dolgoznak… – nézett a megerősítésért Ibire.

–  Jéééé! Ott megy Kató néni a szomszéd házból!!! – vágott közbe Bíborka, mielőtt Ibi válaszolhatott volna.

–  Jaj! Ő már nagyon öreg és gyenge! Megbetegedhet!!! Ibi!!!! Gyere, segíts!!! – hívta Csiporka az ablakhoz.

Ibi felkapta a kesztyűjét, a maszkját, és azonnal kitárta az ablakot, ahogy a két bogárka kirepült a konyhába, ahol már nem érte őket közvetlenül az ablakon beáramló, akár vírust is tartalmazó levegő.

–  Kató néééniiii!!!! Tessék hazamenniiii! Ibi vagyok, a virágboltos! Máris öltözöm, és elmegyek Kató néninek bevásárolni!!! – kiabálta, közben a kezeivel hadonászott, hogy a néni észrevegye.

Kató néni elmosolyodott, intett, és azonnal visszafordult, Ibi pedig elkezdte magára kapkodni a ruháit, a védő felszerelését.

–  Egyedül megyek! – közölte.

–  Óóóóó, én is akarok!  – könyörgött Bíborka.

–  Nem lehet, tudod, épp most beszéltük meg, miért nem. Autóval megyek, és ígérem, igyekszem elkerülni az embereket, és nagyon sietek haza. Addig próbáljátok meg letölteni a mai házi feladataitokat! Tudjátok, a lefelé mutató nyílnál! Utána meg segítek a tanulásban! – intett, majd behúzta maga után a bejárati ajtót, leszaladt a garázsba, majd útnak indult.

***

Szerző: 2020. 03. 24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló