Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 2. rész  

Segítsük az öregeket, a betegeket!

–  Te Ibi! Már elment tőlünk ez a királyos vírus? – kérdezte Bíborka, a bezárt ablakból kifelé bámészkodva.

–  Nem, sajnos, még nem, kispillém! Ez – úgy gondolom –, még sokáig fog tartani… De miért kérdezed?

–  Ott egy anyuka! Olyan fedeles gurulókában tolja a parkban a kisbabáját. És ott van még egy, meg még egy!!! – mutogatott Bíborka a kinti világba.

–  Tényleg!!! – szaladt mellé Csiporka. – Ott meg egy kisfiú rollerezik! Óóóóó! Ott a pályán meg fociznak! Rájuk nem mászik a levegőből a vírus???

–  De, bárkire. Sajnos, a koronavírus nem válogat az életkorokban. Bárkit megbetegíthet, csak abban van különbség, hogy kit mennyire. Aki idősebb, annak már nem olyan erős a védekező rendszere. És ugyanez igaz azokra az emberekre, akiknek másféle betegségeik vannak, meg azokra is, akiket például nem régiben műtöttek, és még nem volt idejük megerősödni.

–  Azt mondod, akár a kisgyerekek is elkaphatjáááák??? Akkor meg miért sétálgatnak velük odalent?! – kérdezte döbbenten Csiporka. – Én is nagyon vágyom ki, de megértem, hogy most nem szabad. És szerintem a gyerekek nagyon okosak, és ők is képesek ezt megérteni, betartani! Az viszont igaz, hogy akkor a szüleiknek sokkal többet kell velük foglalkozniuk, mint máskor, és ez nem lehet könnyű, főleg, ha dolgoznak… – nézett a megerősítésért Ibire.

–  Jéééé! Ott megy Kató néni a szomszéd házból!!! – vágott közbe Bíborka, mielőtt Ibi válaszolhatott volna.

–  Jaj! Ő már nagyon öreg és gyenge! Megbetegedhet!!! Ibi!!!! Gyere, segíts!!! – hívta Csiporka az ablakhoz.

Ibi felkapta a kesztyűjét, a maszkját, és azonnal kitárta az ablakot, ahogy a két bogárka kirepült a konyhába, ahol már nem érte őket közvetlenül az ablakon beáramló, akár vírust is tartalmazó levegő.

–  Kató néééniiii!!!! Tessék hazamenniiii! Ibi vagyok, a virágboltos! Máris öltözöm, és elmegyek Kató néninek bevásárolni!!! – kiabálta, közben a kezeivel hadonászott, hogy a néni észrevegye.

Kató néni elmosolyodott, intett, és azonnal visszafordult, Ibi pedig elkezdte magára kapkodni a ruháit, a védő felszerelését.

–  Egyedül megyek! – közölte.

–  Óóóóó, én is akarok!  – könyörgött Bíborka.

–  Nem lehet, tudod, épp most beszéltük meg, miért nem. Autóval megyek, és ígérem, igyekszem elkerülni az embereket, és nagyon sietek haza. Addig próbáljátok meg letölteni a mai házi feladataitokat! Tudjátok, a lefelé mutató nyílnál! Utána meg segítek a tanulásban! – intett, majd behúzta maga után a bejárati ajtót, leszaladt a garázsba, majd útnak indult.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2020. 03. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése