Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 2. rész

A két kis meglepődős-feledékeny

– Óóóóó, de hamar elment Ibi…! – görbült le Bíborka szája egy pillanatra. – Nagyon furcsa nélküle iskolába menni! Hónapokon át mindig együtt voltunk… Hiányziiik!

– Ne keseregj! Igazán szerencsések vagyunk, hogy befogadott bennünket, s vele élhetünk, szinte a gyerekeiként! Én is azt szeretném, hogy minden maradjon a régiben, de beláthatod, hogy valamiből ki kell fizetnie a számlákat, ennünk is kell, sőt, még a benzinre is sok pénz elmegy. És azt meg te is láttad korábban elégszer, hogy a legtöbben korán reggel, illetve délután, munka után jöttek hozzá virágért, amikor is Ibi miattunk, hónapok óta bezárta a boltot, hogy időben vigyen bennünket iskolába, vagy hozzon onnan haza.

– Igazad van! – sóhajtott a pille. – Na, induljunk befelé!

Megmarkolta az összes iskolai felszerelését, meg a napi elemózsiáját, a tornazsákját, a tisztasági csomagját, a fertőtlenítő szereket, a maszkját tartalmazó hátitáskáját, és szinte meg sem bírta moccantani.

– Csiporkaaa! – szólt barátnője után. – Gyere vissza, kérlek! Nem bírom el a táskáimat!

– Semmi baj! Maradj itt, beviszem az enyémet a suliba, aztán visszajövök érted.

– Úgy nem jóóóó! Nem maradok itt egy pillanatig sem egyedül! – sírta el magát Bíborka, aki teljesen elszokott attól, hogy magában legyen.

– Rendben! Akkor bedugom a cuccomat ide, a bokor alá, és a tiedet visszük be együtt először az iskolába, aztán meg visszajövünk az enyémért – ajánlotta kedvesen.

– Így jó lesz! – száradtak fel a pille könnyei azonnal. – Mehetünk! Holnap már könnyebb lesz – biztatgatta magát –, mert a felszerelésünk nagyobb része itt marad, csak azokat kell hazavinnünk, amikben házi lesz – jutott eszébe, s megkönnyebbülten elmosolyodott.

A Bogársulihoz vezető Flamingó sétány még szinte üres volt, csak egy Macskalínós cirmost láttak maguk előtt cipekedni. Szótlanul botorkáltak utána, ketten cipelve Bíborka iskolatáskáját.

Az iskolához vezető úton minden változatlannak tűnt, de a szeretett épület elé érve tátva maradt a szájuk a csodálkozástól. Az egytantermes, télikertes, uszodás iskola a nyáron hatalmasra nőtt.

– Te is látod? – kérdezte óvatosan Bíborka, attól tartva, hogy a cipelés az agyára ment.

– Mit? – kérdezett vissza a bogárka, a fejét fel sem emelve, mert nagyon elfáradt a rövid úton is.

– Azt, hogy a nyáron megnőtt az iskola! – válaszolta a pillangó.

– Ne viccelj már! Te is tudod, hogy az épületek, a tárgyak nem nőnek, csak az élőlé…

Igáig jutott, amikor végre felnézett.

– Tényleg!…– suttogta a csodálkozástól szinte labdányira tágult szemekkel.

– Gyertek be! – hajolt ki az ablakon, kacagva Stefi néni. – A régi rész maradt a miénk, jobbra induljatok, mint mindig! – igazította útba őket.

– És kié a másik fele? – torpant meg Bíborka attól tartva, hogy valami békafélék közé keveredik ismét, akik majd meg kívánják őt kóstolgatni, mint a régmúltban Brexi, a hatalmas, lila virágon.

– Csak gyertek nyugodtan! Senki nem akar megenni itt benneteket! – találta ki a tanító néni Bíborka gondolatait, hiszen emlékezett a kis pillangólánnyal történt szörnyűséges eset meséjére az iskola legelső napjaiból. – Csak éppen jó hatással volt a tavaly készített, és idén újra levetített tévészereplésetek a bogárszülőkre, no meg az is meggyőzte őket arról, hogy a gyerekeiket taníttassák, hogy ösztöndíjat is lehet nálunk szerezni! Így aztán összejött egy újabb évfolyamnyi apró bogárka. Nekik épült az új rész – mosolyodott el a tanító néni megértő-kedvesen.

– Jövüüüünk! – kapott erőre a sok jó hírtől a két barátnő, és néhány pillanat múlva már a tavalyi helyükön ültek, a fák árnyékában álló, hűvös tanteremben, és rögtön szemügyre vették, változott-e valami.

– Csiporka! – szólalt meg egy kis idő eltelte után Bíborka –, a táskádat meg a bokor alatt felejtettük!!!

– Hűűűű! – ugrott fel azonnal az új laptopot nézegető bogárka. – Futáááás!!!

***

Szerző: 2020. 09. 15.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése