Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 2. rész

A két kis meglepődős-feledékeny

– Óóóóó, de hamar elment Ibi…! – görbült le Bíborka szája egy pillanatra. – Nagyon furcsa nélküle iskolába menni! Hónapokon át mindig együtt voltunk… Hiányziiik!

– Ne keseregj! Igazán szerencsések vagyunk, hogy befogadott bennünket, s vele élhetünk, szinte a gyerekeiként! Én is azt szeretném, hogy minden maradjon a régiben, de beláthatod, hogy valamiből ki kell fizetnie a számlákat, ennünk is kell, sőt, még a benzinre is sok pénz elmegy. És azt meg te is láttad korábban elégszer, hogy a legtöbben korán reggel, illetve délután, munka után jöttek hozzá virágért, amikor is Ibi miattunk, hónapok óta bezárta a boltot, hogy időben vigyen bennünket iskolába, vagy hozzon onnan haza.

– Igazad van! – sóhajtott a pille. – Na, induljunk befelé!

Megmarkolta az összes iskolai felszerelését, meg a napi elemózsiáját, a tornazsákját, a tisztasági csomagját, a fertőtlenítő szereket, a maszkját tartalmazó hátitáskáját, és szinte meg sem bírta moccantani.

– Csiporkaaa! – szólt barátnője után. – Gyere vissza, kérlek! Nem bírom el a táskáimat!

– Semmi baj! Maradj itt, beviszem az enyémet a suliba, aztán visszajövök érted.

– Úgy nem jóóóó! Nem maradok itt egy pillanatig sem egyedül! – sírta el magát Bíborka, aki teljesen elszokott attól, hogy magában legyen.

– Rendben! Akkor bedugom a cuccomat ide, a bokor alá, és a tiedet visszük be együtt először az iskolába, aztán meg visszajövünk az enyémért – ajánlotta kedvesen.

– Így jó lesz! – száradtak fel a pille könnyei azonnal. – Mehetünk! Holnap már könnyebb lesz – biztatgatta magát –, mert a felszerelésünk nagyobb része itt marad, csak azokat kell hazavinnünk, amikben házi lesz – jutott eszébe, s megkönnyebbülten elmosolyodott.

A Bogársulihoz vezető Flamingó sétány még szinte üres volt, csak egy Macskalínós cirmost láttak maguk előtt cipekedni. Szótlanul botorkáltak utána, ketten cipelve Bíborka iskolatáskáját.

Az iskolához vezető úton minden változatlannak tűnt, de a szeretett épület elé érve tátva maradt a szájuk a csodálkozástól. Az egytantermes, télikertes, uszodás iskola a nyáron hatalmasra nőtt.

– Te is látod? – kérdezte óvatosan Bíborka, attól tartva, hogy a cipelés az agyára ment.

– Mit? – kérdezett vissza a bogárka, a fejét fel sem emelve, mert nagyon elfáradt a rövid úton is.

– Azt, hogy a nyáron megnőtt az iskola! – válaszolta a pillangó.

– Ne viccelj már! Te is tudod, hogy az épületek, a tárgyak nem nőnek, csak az élőlé…

Igáig jutott, amikor végre felnézett.

– Tényleg!…– suttogta a csodálkozástól szinte labdányira tágult szemekkel.

– Gyertek be! – hajolt ki az ablakon, kacagva Stefi néni. – A régi rész maradt a miénk, jobbra induljatok, mint mindig! – igazította útba őket.

– És kié a másik fele? – torpant meg Bíborka attól tartva, hogy valami békafélék közé keveredik ismét, akik majd meg kívánják őt kóstolgatni, mint a régmúltban Brexi, a hatalmas, lila virágon.

– Csak gyertek nyugodtan! Senki nem akar megenni itt benneteket! – találta ki a tanító néni Bíborka gondolatait, hiszen emlékezett a kis pillangólánnyal történt szörnyűséges eset meséjére az iskola legelső napjaiból. – Csak éppen jó hatással volt a tavaly készített, és idén újra levetített tévészereplésetek a bogárszülőkre, no meg az is meggyőzte őket arról, hogy a gyerekeiket taníttassák, hogy ösztöndíjat is lehet nálunk szerezni! Így aztán összejött egy újabb évfolyamnyi apró bogárka. Nekik épült az új rész – mosolyodott el a tanító néni megértő-kedvesen.

– Jövüüüünk! – kapott erőre a sok jó hírtől a két barátnő, és néhány pillanat múlva már a tavalyi helyükön ültek, a fák árnyékában álló, hűvös tanteremben, és rögtön szemügyre vették, változott-e valami.

– Csiporka! – szólalt meg egy kis idő eltelte után Bíborka –, a táskádat meg a bokor alatt felejtettük!!!

– Hűűűű! – ugrott fel azonnal az új laptopot nézegető bogárka. – Futáááás!!!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése