Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 2. rész
A két kis meglepődős-feledékeny
– Óóóóó, de hamar elment Ibi…! – görbült le Bíborka szája egy pillanatra. – Nagyon furcsa nélküle iskolába menni! Hónapokon át mindig együtt voltunk… Hiányziiik!
– Ne keseregj! Igazán szerencsések vagyunk, hogy befogadott bennünket, s vele élhetünk, szinte a gyerekeiként! Én is azt szeretném, hogy minden maradjon a régiben, de beláthatod, hogy valamiből ki kell fizetnie a számlákat, ennünk is kell, sőt, még a benzinre is sok pénz elmegy. És azt meg te is láttad korábban elégszer, hogy a legtöbben korán reggel, illetve délután, munka után jöttek hozzá virágért, amikor is Ibi miattunk, hónapok óta bezárta a boltot, hogy időben vigyen bennünket iskolába, vagy hozzon onnan haza.
– Igazad van! – sóhajtott a pille. – Na, induljunk befelé!
Megmarkolta az összes iskolai felszerelését, meg a napi elemózsiáját, a tornazsákját, a tisztasági csomagját, a fertőtlenítő szereket, a maszkját tartalmazó hátitáskáját, és szinte meg sem bírta moccantani.
– Csiporkaaa! – szólt barátnője után. – Gyere vissza, kérlek! Nem bírom el a táskáimat!
– Semmi baj! Maradj itt, beviszem az enyémet a suliba, aztán visszajövök érted.
– Úgy nem jóóóó! Nem maradok itt egy pillanatig sem egyedül! – sírta el magát Bíborka, aki teljesen elszokott attól, hogy magában legyen.
– Rendben! Akkor bedugom a cuccomat ide, a bokor alá, és a tiedet visszük be együtt először az iskolába, aztán meg visszajövünk az enyémért – ajánlotta kedvesen.
– Így jó lesz! – száradtak fel a pille könnyei azonnal. – Mehetünk! Holnap már könnyebb lesz – biztatgatta magát –, mert a felszerelésünk nagyobb része itt marad, csak azokat kell hazavinnünk, amikben házi lesz – jutott eszébe, s megkönnyebbülten elmosolyodott.
A Bogársulihoz vezető Flamingó sétány még szinte üres volt, csak egy Macskalínós cirmost láttak maguk előtt cipekedni. Szótlanul botorkáltak utána, ketten cipelve Bíborka iskolatáskáját.
Az iskolához vezető úton minden változatlannak tűnt, de a szeretett épület elé érve tátva maradt a szájuk a csodálkozástól. Az egytantermes, télikertes, uszodás iskola a nyáron hatalmasra nőtt.
– Te is látod? – kérdezte óvatosan Bíborka, attól tartva, hogy a cipelés az agyára ment.
– Mit? – kérdezett vissza a bogárka, a fejét fel sem emelve, mert nagyon elfáradt a rövid úton is.
– Azt, hogy a nyáron megnőtt az iskola! – válaszolta a pillangó.
– Ne viccelj már! Te is tudod, hogy az épületek, a tárgyak nem nőnek, csak az élőlé…
Igáig jutott, amikor végre felnézett.
– Tényleg!…– suttogta a csodálkozástól szinte labdányira tágult szemekkel.
– Gyertek be! – hajolt ki az ablakon, kacagva Stefi néni. – A régi rész maradt a miénk, jobbra induljatok, mint mindig! – igazította útba őket.
– És kié a másik fele? – torpant meg Bíborka attól tartva, hogy valami békafélék közé keveredik ismét, akik majd meg kívánják őt kóstolgatni, mint a régmúltban Brexi, a hatalmas, lila virágon.
– Csak gyertek nyugodtan! Senki nem akar megenni itt benneteket! – találta ki a tanító néni Bíborka gondolatait, hiszen emlékezett a kis pillangólánnyal történt szörnyűséges eset meséjére az iskola legelső napjaiból. – Csak éppen jó hatással volt a tavaly készített, és idén újra levetített tévészereplésetek a bogárszülőkre, no meg az is meggyőzte őket arról, hogy a gyerekeiket taníttassák, hogy ösztöndíjat is lehet nálunk szerezni! Így aztán összejött egy újabb évfolyamnyi apró bogárka. Nekik épült az új rész – mosolyodott el a tanító néni megértő-kedvesen.
– Jövüüüünk! – kapott erőre a sok jó hírtől a két barátnő, és néhány pillanat múlva már a tavalyi helyükön ültek, a fák árnyékában álló, hűvös tanteremben, és rögtön szemügyre vették, változott-e valami.
– Csiporka! – szólalt meg egy kis idő eltelte után Bíborka –, a táskádat meg a bokor alatt felejtettük!!!
– Hűűűű! – ugrott fel azonnal az új laptopot nézegető bogárka. – Futáááás!!!
***
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Szent Donát kápolna Balaton...
Sárga tengeralattjáró és vö...
Isten lélegzete
Mezitlábas Madonnák a Hagia...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése