Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 3. rész

Csiporka és Bíborka is segítővé válik

 

– Bekapcsolom a számítógépet…! – kiáltotta Bíborka, majd sóhajtott egy nagyot, hiszen értette, hogy Ibi azért nem viszi magával a boltba, mert nem szeretné, ha emberekkel találkozva megfertőződne.

– Jóóóó! – kiáltotta vissza a lakás másik végében matatva Csiporka.

– Megvan a matek! Le is töltöttem! Ééés itt a környi, meg az olvasás! Az írás házit nem látom… De megvannn! Jéééé! Tesiből is van lecke! Jössz tornázni? – hívta barátnőjét a pillangó a keresgélés, és letöltögetés után kedvet kapva egy kis mozgásra.

– Én már tornázom!  – nyögte Csiporka.

– Tornázoool? Hol vagy egyáltalán? És mit csináááálsz??? – repülte körbe a lakást Bíborka. – Nem talállaaaaak! Bújj előőőőő!

– A gardróbszekrényben vagyoook! A rongyos zsákban kotorászoooom! – kiáltott vissza a bogárka, a csupán résre nyitva hagyott ajtószárnyak mögül.

– Minek neked rongy a házi feladatokhoz??? – toppant elé Bíborka.

– Mindegyikünknek csak egy szájmaszkja van. Gondoltam, csinálhatnánk újakat, mert, ha Ibi most visszajön, az övét máris fertőtleníteni kell.

– Mivel??? – nézett rá döbbenten Bíborka, akinek meg sem fordult a fejében, hogy még a maszk többszöri használata is gondot okozhat.

– Vagy ki kell mosni legalább 60 fokos programban, a mosógépben, vagy a kézmelegnél jóval melegebb csapvízben mosószerrel, vagy át kell vasalni jó forróra állított vasalóval, mert szerencsére ez a vírus nem kedveli a meleget! – magyarázta türelmesen Csiporka, aki este már sok mindent elolvasott az interneten. – És képzeld! Még az is fertőtlenít, ha gőzölünk! Azt mondták a tévében, hogy levegőzni, mozogni egy-egy kicsit kimehetünk, de csakis olyan helyre, ahol nincsen senki más, ám utána ruha-, és hajmosás, cipő elkülönítés, meg a torkunk és az orrunk gőzölése ajánlott.

– Hogy jön a maszkhoz az orrod? – értetlenkedett Bíborka.

– Hát úgy, hogy azt is el kell takarnia a maszknak, nem csak a szánkat. Emlékszel rá, hogy Kató nénin nem volt semmi védőöltözet, amikor vásárolni indult? Neki is készíthetnénk maszkot!

– Ez jó ötlet! – derült fel a sok-sok nehezen betartható információ után Bíborka arca. – Előveszem az ollót, te meg hozd az anyagokat, a gumit, és a biztostűket. Vagy inkább tű és cérna kell? – bizonytalanodott el egy pillanatra.

– Szerintem hozd ide mindet, aztán majd meglátjuk, melyikkel boldogulunk a legkönnyebben! – rántott egy utolsót Csiporka egy szép, színes pamut anyagon, mert úgy gondolta, a műszálas nem túl jó, hiszen nem igazán megy át rajta a levegő. – Végre! – nyekkent le a zsák mellé, amikor végül engedett a sok összekupacolódott anyag, majd felpattant, s indult a konyhába.

– Hogy kell kiszabni? Te tudod? – nézett rá Bíborka.

– Szerintem elég egy téglalap, aminek mindkét oldalát úgy kell összehajtani, mint a papírlegyezőt, amit technikaórán csináltunk, aztán meg vagy rá kell varrni a gumit a két végére, vagy rátűzni, de úgy, hogy ne tudja megszúrni az arcunkat.

– Igazad van! – mondta némi gondolkodás után a pillangó, és máris nekifogott a téglalap-vágásnak. – Nem gondolod, hogy legalább két réteget kéne tennünk egymásra?

– De, igazad van, akkor kevésbé tud ki-, és behatolni rajta az a gaz koronavírus… Legalább is úgy remélem!… De szerintem egy nagy téglalapot vágj, és azt hajtsuk ketté!

– Már vágom is tovább! – bólintott egyetértően Bíborka, s amint kiszabta az elsőt, azonnal hajtogatni is kezdte, hogy kipróbálja, jó-e az ötletük. – Na, mit szólsz? Jó lesz így? – fogta az arca elé.

– Jó bizony! Tedd az ollót az összeredőzött anyag egyik végére, hogy ne ugorjon ki a hajtogatás, és fogd jó erősen össze a másik végét! – kérte Csiporka, majd kipattintotta a biztosítótű kinyílós ágát, és nekifutásból átdöfte az anyagbugyrokon, meg a hozzá fogott gumin, majd hangosan nyögve, nagy nehezen összezárta a csat két ágát.

– De jó lett! – örvendezett Bíborka! – Most a másik felét is rögzítsd! – biztatta barátnőjét!

Csiporka nekifutott mintha a tű dárda lenne, majd széles mosolyra húzódott az arca:

– Kéééész!!! Sikerüüült!!! Próbáld fel!– kérte.

– Nagyon kényelmes! – mosolygott rá Bíborka, bár azt Csiporka a maszktól nem láthatta.

– Csináljunk mindenkinek egyet-egyet! – ugrott az ollóhoz ismét Bíborka a sikertől fellelkesedve. – Így mi is segíteni tudunk az embereknek, és talán az orvosok, és a nővérek munkáját is csökkenthetjük egy picit!

***

Szerző: 2020. 03. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló