Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 3. rész

Csiporka és Bíborka is segítővé válik

 

– Bekapcsolom a számítógépet…! – kiáltotta Bíborka, majd sóhajtott egy nagyot, hiszen értette, hogy Ibi azért nem viszi magával a boltba, mert nem szeretné, ha emberekkel találkozva megfertőződne.

– Jóóóó! – kiáltotta vissza a lakás másik végében matatva Csiporka.

– Megvan a matek! Le is töltöttem! Ééés itt a környi, meg az olvasás! Az írás házit nem látom… De megvannn! Jéééé! Tesiből is van lecke! Jössz tornázni? – hívta barátnőjét a pillangó a keresgélés, és letöltögetés után kedvet kapva egy kis mozgásra.

– Én már tornázom!  – nyögte Csiporka.

– Tornázoool? Hol vagy egyáltalán? És mit csináááálsz??? – repülte körbe a lakást Bíborka. – Nem talállaaaaak! Bújj előőőőő!

– A gardróbszekrényben vagyoook! A rongyos zsákban kotorászoooom! – kiáltott vissza a bogárka, a csupán résre nyitva hagyott ajtószárnyak mögül.

– Minek neked rongy a házi feladatokhoz??? – toppant elé Bíborka.

– Mindegyikünknek csak egy szájmaszkja van. Gondoltam, csinálhatnánk újakat, mert, ha Ibi most visszajön, az övét máris fertőtleníteni kell.

– Mivel??? – nézett rá döbbenten Bíborka, akinek meg sem fordult a fejében, hogy még a maszk többszöri használata is gondot okozhat.

– Vagy ki kell mosni legalább 60 fokos programban, a mosógépben, vagy a kézmelegnél jóval melegebb csapvízben mosószerrel, vagy át kell vasalni jó forróra állított vasalóval, mert szerencsére ez a vírus nem kedveli a meleget! – magyarázta türelmesen Csiporka, aki este már sok mindent elolvasott az interneten. – És képzeld! Még az is fertőtlenít, ha gőzölünk! Azt mondták a tévében, hogy levegőzni, mozogni egy-egy kicsit kimehetünk, de csakis olyan helyre, ahol nincsen senki más, ám utána ruha-, és hajmosás, cipő elkülönítés, meg a torkunk és az orrunk gőzölése ajánlott.

– Hogy jön a maszkhoz az orrod? – értetlenkedett Bíborka.

– Hát úgy, hogy azt is el kell takarnia a maszknak, nem csak a szánkat. Emlékszel rá, hogy Kató nénin nem volt semmi védőöltözet, amikor vásárolni indult? Neki is készíthetnénk maszkot!

– Ez jó ötlet! – derült fel a sok-sok nehezen betartható információ után Bíborka arca. – Előveszem az ollót, te meg hozd az anyagokat, a gumit, és a biztostűket. Vagy inkább tű és cérna kell? – bizonytalanodott el egy pillanatra.

– Szerintem hozd ide mindet, aztán majd meglátjuk, melyikkel boldogulunk a legkönnyebben! – rántott egy utolsót Csiporka egy szép, színes pamut anyagon, mert úgy gondolta, a műszálas nem túl jó, hiszen nem igazán megy át rajta a levegő. – Végre! – nyekkent le a zsák mellé, amikor végül engedett a sok összekupacolódott anyag, majd felpattant, s indult a konyhába.

– Hogy kell kiszabni? Te tudod? – nézett rá Bíborka.

– Szerintem elég egy téglalap, aminek mindkét oldalát úgy kell összehajtani, mint a papírlegyezőt, amit technikaórán csináltunk, aztán meg vagy rá kell varrni a gumit a két végére, vagy rátűzni, de úgy, hogy ne tudja megszúrni az arcunkat.

– Igazad van! – mondta némi gondolkodás után a pillangó, és máris nekifogott a téglalap-vágásnak. – Nem gondolod, hogy legalább két réteget kéne tennünk egymásra?

– De, igazad van, akkor kevésbé tud ki-, és behatolni rajta az a gaz koronavírus… Legalább is úgy remélem!… De szerintem egy nagy téglalapot vágj, és azt hajtsuk ketté!

– Már vágom is tovább! – bólintott egyetértően Bíborka, s amint kiszabta az elsőt, azonnal hajtogatni is kezdte, hogy kipróbálja, jó-e az ötletük. – Na, mit szólsz? Jó lesz így? – fogta az arca elé.

– Jó bizony! Tedd az ollót az összeredőzött anyag egyik végére, hogy ne ugorjon ki a hajtogatás, és fogd jó erősen össze a másik végét! – kérte Csiporka, majd kipattintotta a biztosítótű kinyílós ágát, és nekifutásból átdöfte az anyagbugyrokon, meg a hozzá fogott gumin, majd hangosan nyögve, nagy nehezen összezárta a csat két ágát.

– De jó lett! – örvendezett Bíborka! – Most a másik felét is rögzítsd! – biztatta barátnőjét!

Csiporka nekifutott mintha a tű dárda lenne, majd széles mosolyra húzódott az arca:

– Kéééész!!! Sikerüüült!!! Próbáld fel!– kérte.

– Nagyon kényelmes! – mosolygott rá Bíborka, bár azt Csiporka a maszktól nem láthatta.

– Csináljunk mindenkinek egyet-egyet! – ugrott az ollóhoz ismét Bíborka a sikertől fellelkesedve. – Így mi is segíteni tudunk az embereknek, és talán az orvosok, és a nővérek munkáját is csökkenthetjük egy picit!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2020. 03. 31.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése