Városi lépésbentekergőzés

Bíborka haragra gerjed

–  Vitorlás utca mennyi??? – kérdezte Csiporka a GPS beállítása közben.

–  Talán 16? – felelte Ibi, de nem tudta megnézni a visszaigazolást, mert hömpölygött Siófok utcáin az autóáradat.

–  Menj tovább egyenesen! Hamarosan el kell mennünk a vasútállomás mellett. Balra lesz!

–  Ott vaaan! – rikkantotta Bíborka az ablak résén kihajolva. – Jó felé tartunk!

Ibi hirtelen egy nagyot fékezett, mert az egyes busz beparkolt előtte, az általuk észre sem vett, helyi buszmegállóba.

–  Ezt meg mért csináltad?! Majdnem leharaptam a nyelvemet! – makogta felháborodva, a szájára szorított kézzel.

–  Bocsáss meg! Nem akartam, de nem számítottam rá, hogy ilyen hirtelen elénk vág ez a monstrum, és ráadásul meg is áll! – szabadkozott sajnálkozva Ibi.

–  Mindjárt itt lesz egy nagy kereszteződés – közölte Csiporka.

–  Látom! Forduljak le jobbra??

–  Neee! Menj tovább egyenesen! Azt mutatja, hogy át kell mennünk egy vékony kéken!

–  Vékony kékeeen??? – ismételte meg a bogárka szavait Márti mama csodálkozva.

–  A Sión, anya! Tudod, tanultuk földrajzból, hogy a térképen a vizeket kékkel jelölik – somolygott Ibi az orra alatt, mert azonnal eszébe jutott, mennyit segített iskolás korában az édesanyja, hogy megtanulja, melyik tantárgyat hogyan kell tanulni.

–  Kövesd az a D-öst!

–  Vigyázz! Elénk akar vágni az F-ös! – kiáltotta Bíborka.

–  Az a H-ös meg, ami velünk szemben jön, annyira bejött az elválasztóhoz, hogy nekünk alig maradt hely a sávban!

–  Mi az a D-ös, H-ös, F-ös? – kérdezte Márti mama értetlenül.

–  Szerintem a felségjelzések! – nevetett Ibi.

–  Én lány vagyok! Nincsen feleségem! – méltatlankodott a pille.

–  Még szerencse! – kacagott fel jóízűen Márti mama.

–  Királyt sem látok sehol! – állapította meg kissé sértett hangon Bíborka.

–  Az országokat jelölik az autóra írt betűkkel – csitította Ibi a pillangót, lenyelve kitörő nevetését.

–  Nem hiszem! Hogy is férhetne bele egy ország egy betűbe??? – hitetlenkedett Bíborka.

–  Nem férnek bele, igazad van! De minden járművön fel kell tüntetni, hogy a tulajdonosai melyik ország lakói. Volt 1928-ban egy útügyi konferencia Párizsban, ott hozták ezt a döntést, mert addigra már elég sok autó volt az utakon. Kellett valami ország jelzés rájuk a rendszámokon kívül. A „H” Magyarország jele.

–  „H”???? Csak nem azt hiszik, hogy hülyék vagyunk??? – lovallta bele magát egyre jobban a felháborodásába Bíborka. –  Miért nem „M”?! Az az országunk nevének az első betűje!

–  Ez igaz! De a környező országokban az angol, vagy a francia nevén használják az országunk elnevezését Hungarynak, vagy Hongrie- nek. Mi meg azt gondoltuk, elég pici a mi országunk ahhoz, hogy a hatalmas, nyugati népek is ismerjék a magyar nevünket, így mi magunknak választottuk a közismert nevünk első betűjét felségjelzésként.

–  Ó, értem! – helyeselt Csiporka. – És melyik ország a „D”, és a „F”?

–  Németország jó nagy, közismert, így ők az anyanyelvükön kimondott ország nevük első betűjét választották, a Deutschlandból. A franciák Meg a France– ból az „F”– et.

–  Ez nem igazság! –dünnyögött tovább Bíborka. – Csak nekünk nem lehet használni a saját nyelvünkön!…

–  Bíborkám! A mi országunk vezetői döntötték el annak idején a kérdést. Kaptak lehetőséget a választásra. Fölösleges ezen a majd’ százéves dolgon így felhúzni magad! Gyere ide a vállamra! Hadd simogassam ki belőled ezt a csúnya haragot! – mosolygott hátra Ibi egy pillanatra, amikor már szinte lépésben sem tudtak továbbhaladni a sok nyaralótól.

***

Szerző: 2020. 03. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló