Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 7. rész
Kertkaland
– Mintha pittyent volna a telefon! – fülelt a konyha felé Bíborka.
– A házik már megjöttek, biztosan nem a suli jelentkezett – vélte Csiporka.
– Na, melyikőtök a kíváncsibb? – kacagott fel Ibi a hűtőszekrény előtt, ahol a lefertőtlenített bevásárlást rendszerezgette, pakolgatta, hogy minden beférjen.
Ibi kérdésére egy jó darabig nem érkezett válasz, mert a két csendes pihenőző bogárka láthatóan, mélységes mélyre merült a könyvében.
– Na, jó…, majd én megnézem – sóhajtott Csiporka, majd feltápászkodott, de amikor szárnyra akart kapni, szomorúan érezte, hogy nem sikerült olyan könnyedén, mint korábban. – Óóóó… – mormogta –, biztosan híztam…! Persze, mert folyton itthon vagyunk ettől a koronától…!
– És nem csinálod rendesen a tesis feladatokat, meg belekortyolgatsz a nektáromba, ami persze édes… Neked meg leginkább zöldségeket szabadna enned… – közölte Bíborka kíméletlenül.
– Hát, – gondolkodott el Csiporka –, ebben sajnos igazad van – hajtotta le a fejét, majd megrázta magát, s eldöntötte, azonnal aktívabb életmódba fog, így ellenvetés nélkül kiszaladt a konyhába a telefonhoz.
– Tévedtem – közölte –, mégis az iskolából üzentek! Azt írja Stefi néni, hogy az irodalmi pályázatot kiíró Ági néni üzeni, hogy küldjük be a verseinket, meg a meséket, mert még egy sem érkezett oda hozzá.
– És ti már elkészültetek? – kérdezte Ibi, miközben harsanósan beleharapott egy szép, friss, piros héjú retekbe.
– Nem sok híja van – mondta Csiporka. – Holnap befejezem, és elpostázom! – ígérte, de közben le sem vette a szemét az evő Ibiről. – Mi az a reccsenőgombóc a kezedben???
– Retek! Megkóstolod? – nyújtott egy szeletet Csiporkának.
– Egy picit csíp, de amúgy nagyon finom! – rágicsálta élvezettel a bogárka. – Szerinted, ilyet nekem is szabad enni bőven?
– Úgy gondolom, ebből annyit ehetsz, amennyi jól esik!
– És honnan szedted? – motyogta két rágás között Csiporka.
– A boltban vettem, de, ha szeretnéd, vethetünk itthon is belőle.
– De hogyan, ha nem nagyon lehet kimenni??? – kérdezte Csiporka kétségbe esetten.
– Van itthon üres cserép bőven, és virágföld is! No, meg magok is a kamrapolcon. Anya küldte őket levélben, a múlt héten. Kaptok egy-egy cserépnyi kertet az ablakotokba!
– Szeretnénk! – élénkültek fel az újdonságtól a bogárkák.
– Virágot is lehet? – kérdezte Bíborka. – Én sajnos nem tudnám elrágni a retket a szívókáimmal…
– Lehet, persze. Indulás a kamrába! Ott vannak kaspók is!
– Nem vagyok haspók! Ne csúfolódj! – görbült sírósra a bogárka szája.
– Nem a pocakodról beszéltem, kisbogaram, hanem arról a kerámiáról, amit a lyukas fenekű cserepek alá szoktak tenni, nehogy kifolyjon belőlük a víz a párkányra, onnan meg a falra.
– Bocsánat, hogy érzékenykedtem… – szabadkozott Csiporka. – Igazán tudhatnám, hogy eszedbe sem jut, hogy kifigurázz…
– Én ezt a rózsaszínt szeretném! – kérte Bíborka.
– Az a zöld virágos lehet az enyém? – vidult fel Csiporka.
– Leterítem nylonnal a konyhaasztalt. Ott fogtok dolgozni. Beöntök a cserepeitekbe egy adag virágföldet. Először ezekkel a kis kanalakkal össze kell törnötök a göröngyöket!
– Csak ilyen kevés föld kell a növényeknek? – ereszkedett bele a cserepébe Bíborka, és azonnal elkezdte szétkapálni, széttaposni a göböket.
– Nem, de ha teleöntöm, az aljáig már nem tudjátok végig porhanyóssá tenni a talajt, akkor pedig a gyenge kis magcsírák nem tudnak átbújni rajtuk.
A két bogárka szó nélkül dolgozott. Amikor Ibi látta, hogy az alsó réteg már megfelelő, teletöltötte a cserepeket, csak egy centinyit hagyott üresen.
– Jó nedves a föld, most nem kell belocsolnunk! Rajzoljatok keresztet a föld tetejébe a kanalatok végével! Pucoltam néhány gerezd fokhagymát. Először azt tesszük be a földbe.
– De hát én retket szeretnék termelni! – lepődött meg Csiporka.
– Én meg virágot! – jajdult a pillangó.
– Úgy lesz, ígérem! A fokhagyma elűzi a kártevőket a kiskertetekből, olyan jó büdös, hogy még ők sem szívesen mennek a közelébe! – kacagott fel Ibi. – A cserép közepébe, meg a kereszt végeihez jó alaposan dugjátok be a földbe!
– Jó nehéz! – ugrált rajta Csiporka!
– Nem bírom! – lihegett Bíborka. – Segítsetek!
– Máris – nyúlt oda Ibi, és egy mozdulattal be is tolta a kertvédőket a pille cserepébe. – És most, Csiporkám, a csereped szélétől körülbelül másfél centire rajzolj a kanaladdal egy jó egy centi mély kört, és abba szórd be úgy fél centiméterenként a magjaidat! Te meg, Bíborkám, a kereszt minden térfelének közepére áss egy-egy mélyebb lyukat! Jó lesz egy szép, kék, tölcséres virág? –keresgetett Ibi a magos dobozában.
– Jó bizony! Hogy hívják?
– Hajnalka a neve, mert mindig reggel nyitja ki a szirmait. Pont illik hozzád, mert mindig korán ébredsz! – mosolygott rá Ibi, majd a markába nyomta a négy magot.
Ismét nagy lett a csend, mert a munkára koncentráló bogárkák egy szót sem szóltak.
– Nem baj, hogy kilátszanak? – törte meg a pille a csendet?
– Dehogynem! A vájatból és a lyukból kiszedett földdel borítsátok be a magokat, majd alaposan nyomkodjátok le a földet fölöttük.
– Nem bírom már jobban! – ugrált lihegve Csiporka a már simára döngölt talajon.
– Nem is kell! Elkészültetek! Letörlöm a cserepekről, meg a kaspókról a földet, és már vihetjük is be a kerteiteket az ablakba!
– Komolyan azt mondod, hogy ilyen sárosan bemehetünk? – nézett végig magukon Bíborka.
– Hm…, lehet, hogy jobb ötlet lenne egy kiadós zuhanyozás! – nevette el magát Ibi, a két munkás kis sárgombóc láttán.
A bogárkák még soha ilyen hamar nem készültek el. Mire Ibi mindent elpakolt, letörölt, ott álltak a cserepük mellett, illatosra fürödve.
– Indulhatunk! – jelentette ki Bíborka, majd ásított egy hatalmasat.
– Gyertek a vállamra! Úgy látom, igencsak elfáradtatok a földművelésben! – mosolygott elégedetten.
– Gyönyörű – mondta Csiporka a párkányra tett kiskertje láttán. – Sosem láttam szebbet – pislogott Bíborka, majd, mire Ibi megigazította a cserepeket, mindketten elszenderedtek a vállán.
***
Hasonló
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Korona-mese – 10. Bobo kor...
Korona–mese 9. – Bobo, az o...
Korona-mese 8. – Június köz...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Korona-mese
Városi lépésbentekergőzés
A türkizhezszállító búgó-su...
A nyaralás hajnala
Vihargyors ötlet – villám e...
Ibi, a nagy titoktervező, s...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése