Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 7. rész

Kertkaland

– Mintha pittyent volna a telefon! – fülelt a konyha felé Bíborka.

– A házik már megjöttek, biztosan nem a suli jelentkezett – vélte Csiporka.

– Na, melyikőtök a kíváncsibb? – kacagott fel Ibi a hűtőszekrény előtt, ahol a lefertőtlenített bevásárlást rendszerezgette, pakolgatta, hogy minden beférjen.

Ibi kérdésére egy jó darabig nem érkezett válasz, mert a két csendes pihenőző bogárka láthatóan, mélységes mélyre merült a könyvében.

– Na, jó…, majd én megnézem – sóhajtott Csiporka, majd feltápászkodott, de amikor szárnyra akart kapni, szomorúan érezte, hogy nem sikerült olyan könnyedén, mint korábban. – Óóóó… – mormogta –, biztosan híztam…! Persze, mert folyton itthon vagyunk ettől a koronától…!

– És nem csinálod rendesen a tesis feladatokat, meg belekortyolgatsz a nektáromba, ami persze édes… Neked meg leginkább zöldségeket szabadna enned… – közölte Bíborka kíméletlenül.

– Hát, – gondolkodott el Csiporka –, ebben sajnos igazad van – hajtotta le a fejét, majd megrázta magát, s eldöntötte, azonnal aktívabb életmódba fog, így ellenvetés nélkül kiszaladt a konyhába a telefonhoz.

– Tévedtem – közölte –, mégis az iskolából üzentek! Azt írja Stefi néni, hogy az irodalmi pályázatot kiíró Ági néni üzeni, hogy küldjük be a verseinket, meg a meséket, mert még egy sem érkezett oda hozzá.

– És ti már elkészültetek? – kérdezte Ibi, miközben harsanósan beleharapott egy szép, friss, piros héjú retekbe.

– Nem sok híja van – mondta Csiporka. – Holnap befejezem, és elpostázom! – ígérte, de közben le sem vette a szemét az evő Ibiről. – Mi az a reccsenőgombóc a kezedben???

– Retek! Megkóstolod? – nyújtott egy szeletet Csiporkának.

– Egy picit csíp, de amúgy nagyon finom! – rágicsálta élvezettel a bogárka. – Szerinted, ilyet nekem is szabad enni bőven?

– Úgy gondolom, ebből annyit ehetsz, amennyi jól esik!

– És honnan szedted? – motyogta két rágás között Csiporka.

– A boltban vettem, de, ha szeretnéd, vethetünk itthon is belőle.

– De hogyan, ha nem nagyon lehet kimenni??? – kérdezte Csiporka kétségbe esetten.

– Van itthon üres cserép bőven, és virágföld is! No, meg magok is a kamrapolcon. Anya küldte őket levélben, a múlt héten. Kaptok egy-egy cserépnyi kertet az ablakotokba!

– Szeretnénk! – élénkültek fel az újdonságtól a bogárkák.

– Virágot is lehet? – kérdezte Bíborka. – Én sajnos nem tudnám elrágni a retket a szívókáimmal…

– Lehet, persze. Indulás a kamrába! Ott vannak kaspók is!

– Nem vagyok haspók! Ne csúfolódj! – görbült sírósra a bogárka szája.

– Nem a pocakodról beszéltem, kisbogaram, hanem arról a kerámiáról, amit a lyukas fenekű cserepek alá szoktak tenni, nehogy kifolyjon belőlük a víz a párkányra, onnan meg a falra.

– Bocsánat, hogy érzékenykedtem… – szabadkozott Csiporka. – Igazán tudhatnám, hogy eszedbe sem jut, hogy kifigurázz…

– Én ezt a rózsaszínt szeretném! – kérte Bíborka.

– Az a zöld virágos lehet az enyém? – vidult fel Csiporka.

– Leterítem nylonnal a konyhaasztalt. Ott fogtok dolgozni. Beöntök a cserepeitekbe egy adag virágföldet. Először ezekkel a kis kanalakkal össze kell törnötök a göröngyöket!

– Csak ilyen kevés föld kell a növényeknek? – ereszkedett bele a cserepébe Bíborka, és azonnal elkezdte szétkapálni, széttaposni a göböket.

– Nem, de ha teleöntöm, az aljáig már nem tudjátok végig porhanyóssá tenni a talajt, akkor pedig a gyenge kis magcsírák nem tudnak átbújni rajtuk.

A két bogárka szó nélkül dolgozott. Amikor Ibi látta, hogy az alsó réteg már megfelelő, teletöltötte a cserepeket, csak egy centinyit hagyott üresen.

– Jó nedves a föld, most nem kell belocsolnunk! Rajzoljatok keresztet a föld tetejébe a kanalatok végével! Pucoltam néhány gerezd fokhagymát. Először azt tesszük be a földbe.

– De hát én retket szeretnék termelni! – lepődött meg Csiporka.

– Én meg virágot! – jajdult a pillangó.

– Úgy lesz, ígérem! A fokhagyma elűzi a kártevőket a kiskertetekből, olyan jó büdös, hogy még ők sem szívesen mennek a közelébe! – kacagott fel Ibi. – A cserép közepébe, meg a kereszt végeihez jó alaposan dugjátok be a földbe!

– Jó nehéz! – ugrált rajta Csiporka!

– Nem bírom! – lihegett Bíborka. – Segítsetek!

– Máris – nyúlt oda Ibi, és egy mozdulattal be is tolta a kertvédőket a pille cserepébe. – És most, Csiporkám, a csereped szélétől körülbelül másfél centire rajzolj a kanaladdal egy jó egy centi mély kört, és abba szórd be úgy fél centiméterenként a magjaidat! Te meg, Bíborkám, a kereszt minden térfelének közepére áss egy-egy mélyebb lyukat! Jó lesz egy szép, kék, tölcséres virág? –keresgetett Ibi a magos dobozában.

– Jó bizony! Hogy hívják?

– Hajnalka a neve, mert mindig reggel nyitja ki a szirmait. Pont illik hozzád, mert mindig korán ébredsz! – mosolygott rá Ibi, majd a markába nyomta a négy magot.

Ismét nagy lett a csend, mert a munkára koncentráló bogárkák egy szót sem szóltak.

– Nem baj, hogy kilátszanak? – törte meg a pille a csendet?

– Dehogynem! A vájatból és a lyukból kiszedett földdel borítsátok be a magokat, majd alaposan nyomkodjátok le a földet fölöttük.

– Nem bírom már jobban! – ugrált lihegve Csiporka a már simára döngölt talajon.

– Nem is kell! Elkészültetek! Letörlöm a cserepekről, meg a kaspókról a földet, és már vihetjük is be a kerteiteket az ablakba!

– Komolyan azt mondod, hogy ilyen sárosan bemehetünk? – nézett végig magukon Bíborka.

– Hm…, lehet, hogy jobb ötlet lenne egy kiadós zuhanyozás! – nevette el magát Ibi, a két munkás kis sárgombóc láttán.

A bogárkák még soha ilyen hamar nem készültek el. Mire Ibi mindent elpakolt, letörölt, ott álltak a cserepük mellett, illatosra fürödve.

– Indulhatunk! – jelentette ki Bíborka, majd ásított egy hatalmasat.

– Gyertek a vállamra! Úgy látom, igencsak elfáradtatok a földművelésben! – mosolygott elégedetten.

– Gyönyörű – mondta Csiporka a párkányra tett kiskertje láttán. – Sosem láttam szebbet – pislogott Bíborka, majd, mire Ibi megigazította a cserepeket, mindketten elszenderedtek a vállán.

***

Szerző: 2020. 04. 21.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése