Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 7. rész

Kertkaland

– Mintha pittyent volna a telefon! – fülelt a konyha felé Bíborka.

– A házik már megjöttek, biztosan nem a suli jelentkezett – vélte Csiporka.

– Na, melyikőtök a kíváncsibb? – kacagott fel Ibi a hűtőszekrény előtt, ahol a lefertőtlenített bevásárlást rendszerezgette, pakolgatta, hogy minden beférjen.

Ibi kérdésére egy jó darabig nem érkezett válasz, mert a két csendes pihenőző bogárka láthatóan, mélységes mélyre merült a könyvében.

– Na, jó…, majd én megnézem – sóhajtott Csiporka, majd feltápászkodott, de amikor szárnyra akart kapni, szomorúan érezte, hogy nem sikerült olyan könnyedén, mint korábban. – Óóóó… – mormogta –, biztosan híztam…! Persze, mert folyton itthon vagyunk ettől a koronától…!

– És nem csinálod rendesen a tesis feladatokat, meg belekortyolgatsz a nektáromba, ami persze édes… Neked meg leginkább zöldségeket szabadna enned… – közölte Bíborka kíméletlenül.

– Hát, – gondolkodott el Csiporka –, ebben sajnos igazad van – hajtotta le a fejét, majd megrázta magát, s eldöntötte, azonnal aktívabb életmódba fog, így ellenvetés nélkül kiszaladt a konyhába a telefonhoz.

– Tévedtem – közölte –, mégis az iskolából üzentek! Azt írja Stefi néni, hogy az irodalmi pályázatot kiíró Ági néni üzeni, hogy küldjük be a verseinket, meg a meséket, mert még egy sem érkezett oda hozzá.

– És ti már elkészültetek? – kérdezte Ibi, miközben harsanósan beleharapott egy szép, friss, piros héjú retekbe.

– Nem sok híja van – mondta Csiporka. – Holnap befejezem, és elpostázom! – ígérte, de közben le sem vette a szemét az evő Ibiről. – Mi az a reccsenőgombóc a kezedben???

– Retek! Megkóstolod? – nyújtott egy szeletet Csiporkának.

– Egy picit csíp, de amúgy nagyon finom! – rágicsálta élvezettel a bogárka. – Szerinted, ilyet nekem is szabad enni bőven?

– Úgy gondolom, ebből annyit ehetsz, amennyi jól esik!

– És honnan szedted? – motyogta két rágás között Csiporka.

– A boltban vettem, de, ha szeretnéd, vethetünk itthon is belőle.

– De hogyan, ha nem nagyon lehet kimenni??? – kérdezte Csiporka kétségbe esetten.

– Van itthon üres cserép bőven, és virágföld is! No, meg magok is a kamrapolcon. Anya küldte őket levélben, a múlt héten. Kaptok egy-egy cserépnyi kertet az ablakotokba!

– Szeretnénk! – élénkültek fel az újdonságtól a bogárkák.

– Virágot is lehet? – kérdezte Bíborka. – Én sajnos nem tudnám elrágni a retket a szívókáimmal…

– Lehet, persze. Indulás a kamrába! Ott vannak kaspók is!

– Nem vagyok haspók! Ne csúfolódj! – görbült sírósra a bogárka szája.

– Nem a pocakodról beszéltem, kisbogaram, hanem arról a kerámiáról, amit a lyukas fenekű cserepek alá szoktak tenni, nehogy kifolyjon belőlük a víz a párkányra, onnan meg a falra.

– Bocsánat, hogy érzékenykedtem… – szabadkozott Csiporka. – Igazán tudhatnám, hogy eszedbe sem jut, hogy kifigurázz…

– Én ezt a rózsaszínt szeretném! – kérte Bíborka.

– Az a zöld virágos lehet az enyém? – vidult fel Csiporka.

– Leterítem nylonnal a konyhaasztalt. Ott fogtok dolgozni. Beöntök a cserepeitekbe egy adag virágföldet. Először ezekkel a kis kanalakkal össze kell törnötök a göröngyöket!

– Csak ilyen kevés föld kell a növényeknek? – ereszkedett bele a cserepébe Bíborka, és azonnal elkezdte szétkapálni, széttaposni a göböket.

– Nem, de ha teleöntöm, az aljáig már nem tudjátok végig porhanyóssá tenni a talajt, akkor pedig a gyenge kis magcsírák nem tudnak átbújni rajtuk.

A két bogárka szó nélkül dolgozott. Amikor Ibi látta, hogy az alsó réteg már megfelelő, teletöltötte a cserepeket, csak egy centinyit hagyott üresen.

– Jó nedves a föld, most nem kell belocsolnunk! Rajzoljatok keresztet a föld tetejébe a kanalatok végével! Pucoltam néhány gerezd fokhagymát. Először azt tesszük be a földbe.

– De hát én retket szeretnék termelni! – lepődött meg Csiporka.

– Én meg virágot! – jajdult a pillangó.

– Úgy lesz, ígérem! A fokhagyma elűzi a kártevőket a kiskertetekből, olyan jó büdös, hogy még ők sem szívesen mennek a közelébe! – kacagott fel Ibi. – A cserép közepébe, meg a kereszt végeihez jó alaposan dugjátok be a földbe!

– Jó nehéz! – ugrált rajta Csiporka!

– Nem bírom! – lihegett Bíborka. – Segítsetek!

– Máris – nyúlt oda Ibi, és egy mozdulattal be is tolta a kertvédőket a pille cserepébe. – És most, Csiporkám, a csereped szélétől körülbelül másfél centire rajzolj a kanaladdal egy jó egy centi mély kört, és abba szórd be úgy fél centiméterenként a magjaidat! Te meg, Bíborkám, a kereszt minden térfelének közepére áss egy-egy mélyebb lyukat! Jó lesz egy szép, kék, tölcséres virág? –keresgetett Ibi a magos dobozában.

– Jó bizony! Hogy hívják?

– Hajnalka a neve, mert mindig reggel nyitja ki a szirmait. Pont illik hozzád, mert mindig korán ébredsz! – mosolygott rá Ibi, majd a markába nyomta a négy magot.

Ismét nagy lett a csend, mert a munkára koncentráló bogárkák egy szót sem szóltak.

– Nem baj, hogy kilátszanak? – törte meg a pille a csendet?

– Dehogynem! A vájatból és a lyukból kiszedett földdel borítsátok be a magokat, majd alaposan nyomkodjátok le a földet fölöttük.

– Nem bírom már jobban! – ugrált lihegve Csiporka a már simára döngölt talajon.

– Nem is kell! Elkészültetek! Letörlöm a cserepekről, meg a kaspókról a földet, és már vihetjük is be a kerteiteket az ablakba!

– Komolyan azt mondod, hogy ilyen sárosan bemehetünk? – nézett végig magukon Bíborka.

– Hm…, lehet, hogy jobb ötlet lenne egy kiadós zuhanyozás! – nevette el magát Ibi, a két munkás kis sárgombóc láttán.

A bogárkák még soha ilyen hamar nem készültek el. Mire Ibi mindent elpakolt, letörölt, ott álltak a cserepük mellett, illatosra fürödve.

– Indulhatunk! – jelentette ki Bíborka, majd ásított egy hatalmasat.

– Gyertek a vállamra! Úgy látom, igencsak elfáradtatok a földművelésben! – mosolygott elégedetten.

– Gyönyörű – mondta Csiporka a párkányra tett kiskertje láttán. – Sosem láttam szebbet – pislogott Bíborka, majd, mire Ibi megigazította a cserepeket, mindketten elszenderedtek a vállán.

***

Szerző: 2020. 04. 21.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése