Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 7. rész

Kertkaland

– Mintha pittyent volna a telefon! – fülelt a konyha felé Bíborka.

– A házik már megjöttek, biztosan nem a suli jelentkezett – vélte Csiporka.

– Na, melyikőtök a kíváncsibb? – kacagott fel Ibi a hűtőszekrény előtt, ahol a lefertőtlenített bevásárlást rendszerezgette, pakolgatta, hogy minden beférjen.

Ibi kérdésére egy jó darabig nem érkezett válasz, mert a két csendes pihenőző bogárka láthatóan, mélységes mélyre merült a könyvében.

– Na, jó…, majd én megnézem – sóhajtott Csiporka, majd feltápászkodott, de amikor szárnyra akart kapni, szomorúan érezte, hogy nem sikerült olyan könnyedén, mint korábban. – Óóóó… – mormogta –, biztosan híztam…! Persze, mert folyton itthon vagyunk ettől a koronától…!

– És nem csinálod rendesen a tesis feladatokat, meg belekortyolgatsz a nektáromba, ami persze édes… Neked meg leginkább zöldségeket szabadna enned… – közölte Bíborka kíméletlenül.

– Hát, – gondolkodott el Csiporka –, ebben sajnos igazad van – hajtotta le a fejét, majd megrázta magát, s eldöntötte, azonnal aktívabb életmódba fog, így ellenvetés nélkül kiszaladt a konyhába a telefonhoz.

– Tévedtem – közölte –, mégis az iskolából üzentek! Azt írja Stefi néni, hogy az irodalmi pályázatot kiíró Ági néni üzeni, hogy küldjük be a verseinket, meg a meséket, mert még egy sem érkezett oda hozzá.

– És ti már elkészültetek? – kérdezte Ibi, miközben harsanósan beleharapott egy szép, friss, piros héjú retekbe.

– Nem sok híja van – mondta Csiporka. – Holnap befejezem, és elpostázom! – ígérte, de közben le sem vette a szemét az evő Ibiről. – Mi az a reccsenőgombóc a kezedben???

– Retek! Megkóstolod? – nyújtott egy szeletet Csiporkának.

– Egy picit csíp, de amúgy nagyon finom! – rágicsálta élvezettel a bogárka. – Szerinted, ilyet nekem is szabad enni bőven?

– Úgy gondolom, ebből annyit ehetsz, amennyi jól esik!

– És honnan szedted? – motyogta két rágás között Csiporka.

– A boltban vettem, de, ha szeretnéd, vethetünk itthon is belőle.

– De hogyan, ha nem nagyon lehet kimenni??? – kérdezte Csiporka kétségbe esetten.

– Van itthon üres cserép bőven, és virágföld is! No, meg magok is a kamrapolcon. Anya küldte őket levélben, a múlt héten. Kaptok egy-egy cserépnyi kertet az ablakotokba!

– Szeretnénk! – élénkültek fel az újdonságtól a bogárkák.

– Virágot is lehet? – kérdezte Bíborka. – Én sajnos nem tudnám elrágni a retket a szívókáimmal…

– Lehet, persze. Indulás a kamrába! Ott vannak kaspók is!

– Nem vagyok haspók! Ne csúfolódj! – görbült sírósra a bogárka szája.

– Nem a pocakodról beszéltem, kisbogaram, hanem arról a kerámiáról, amit a lyukas fenekű cserepek alá szoktak tenni, nehogy kifolyjon belőlük a víz a párkányra, onnan meg a falra.

– Bocsánat, hogy érzékenykedtem… – szabadkozott Csiporka. – Igazán tudhatnám, hogy eszedbe sem jut, hogy kifigurázz…

– Én ezt a rózsaszínt szeretném! – kérte Bíborka.

– Az a zöld virágos lehet az enyém? – vidult fel Csiporka.

– Leterítem nylonnal a konyhaasztalt. Ott fogtok dolgozni. Beöntök a cserepeitekbe egy adag virágföldet. Először ezekkel a kis kanalakkal össze kell törnötök a göröngyöket!

– Csak ilyen kevés föld kell a növényeknek? – ereszkedett bele a cserepébe Bíborka, és azonnal elkezdte szétkapálni, széttaposni a göböket.

– Nem, de ha teleöntöm, az aljáig már nem tudjátok végig porhanyóssá tenni a talajt, akkor pedig a gyenge kis magcsírák nem tudnak átbújni rajtuk.

A két bogárka szó nélkül dolgozott. Amikor Ibi látta, hogy az alsó réteg már megfelelő, teletöltötte a cserepeket, csak egy centinyit hagyott üresen.

– Jó nedves a föld, most nem kell belocsolnunk! Rajzoljatok keresztet a föld tetejébe a kanalatok végével! Pucoltam néhány gerezd fokhagymát. Először azt tesszük be a földbe.

– De hát én retket szeretnék termelni! – lepődött meg Csiporka.

– Én meg virágot! – jajdult a pillangó.

– Úgy lesz, ígérem! A fokhagyma elűzi a kártevőket a kiskertetekből, olyan jó büdös, hogy még ők sem szívesen mennek a közelébe! – kacagott fel Ibi. – A cserép közepébe, meg a kereszt végeihez jó alaposan dugjátok be a földbe!

– Jó nehéz! – ugrált rajta Csiporka!

– Nem bírom! – lihegett Bíborka. – Segítsetek!

– Máris – nyúlt oda Ibi, és egy mozdulattal be is tolta a kertvédőket a pille cserepébe. – És most, Csiporkám, a csereped szélétől körülbelül másfél centire rajzolj a kanaladdal egy jó egy centi mély kört, és abba szórd be úgy fél centiméterenként a magjaidat! Te meg, Bíborkám, a kereszt minden térfelének közepére áss egy-egy mélyebb lyukat! Jó lesz egy szép, kék, tölcséres virág? –keresgetett Ibi a magos dobozában.

– Jó bizony! Hogy hívják?

– Hajnalka a neve, mert mindig reggel nyitja ki a szirmait. Pont illik hozzád, mert mindig korán ébredsz! – mosolygott rá Ibi, majd a markába nyomta a négy magot.

Ismét nagy lett a csend, mert a munkára koncentráló bogárkák egy szót sem szóltak.

– Nem baj, hogy kilátszanak? – törte meg a pille a csendet?

– Dehogynem! A vájatból és a lyukból kiszedett földdel borítsátok be a magokat, majd alaposan nyomkodjátok le a földet fölöttük.

– Nem bírom már jobban! – ugrált lihegve Csiporka a már simára döngölt talajon.

– Nem is kell! Elkészültetek! Letörlöm a cserepekről, meg a kaspókról a földet, és már vihetjük is be a kerteiteket az ablakba!

– Komolyan azt mondod, hogy ilyen sárosan bemehetünk? – nézett végig magukon Bíborka.

– Hm…, lehet, hogy jobb ötlet lenne egy kiadós zuhanyozás! – nevette el magát Ibi, a két munkás kis sárgombóc láttán.

A bogárkák még soha ilyen hamar nem készültek el. Mire Ibi mindent elpakolt, letörölt, ott álltak a cserepük mellett, illatosra fürödve.

– Indulhatunk! – jelentette ki Bíborka, majd ásított egy hatalmasat.

– Gyertek a vállamra! Úgy látom, igencsak elfáradtatok a földművelésben! – mosolygott elégedetten.

– Gyönyörű – mondta Csiporka a párkányra tett kiskertje láttán. – Sosem láttam szebbet – pislogott Bíborka, majd, mire Ibi megigazította a cserepeket, mindketten elszenderedtek a vállán.

***

Szerző: 2020. 04. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló