Korona–mese 9. – Bobo, az onlájnság ellógója

Csiporka és Bíborka megmenti Bobót a bukástól 

– Itt vagyok! – huppant le Bobo a Virág család ablakpárkányára, s csak azután vette észre, hogy zárva van, így csakis a főbejárat felől tud bemenni. Mielőtt odapattogott volna, megakadt a szeme az ablakpárkányon álló két, növényekkel teli cserépen.

– Tudhattam volna, hogy átvernek a tesóim!… Nem lett volna szabad elengednem magam… Csiporkáéknak még a kertezésre is volt idejük… Meg biztosan mindent megtanultak, megírtak, elolvastak… Szégyen, hogy mindig a legkönnyebb utat választom… – szidta a lustaságát maga elé motyogva, majd bekopogott a kékvirágos ajtón.

– Nyitvaaaa! Gyere beeee! – kiáltott ki Csiporka, majd kiszaladt a bolhafi elé, s bevezette a nappaliba, ahol a számítógépük állt.

– Sziasztok! – állt meg Bobo bő másfél méterre a bogárkák előtt. – Nagyon szégyellem magam… Nem elég hogy ellógtam az onlájnságot, még goromba is voltam veletek, pedig mióta csak megismerkedtünk, mindig segítetek kérés nélkül is, ha bajba kerülök…

– Baj az nincs, ha a tanító néniék megengedik, hogy a határidők lejárta után pótold a tanulnivalókat… – mosolyodott el Csiporka.

– De azért jobb lett volna, ha végig használod az agyadat! – szólt közbe Bíborka, aki nem könnyen bocsátotta meg az ok nélküli durvaságot.

– Üljünk neki a munkának! – javasolta Csiporka, hogy feloldja a hirtelen támadt feszültséget.

– Akkor a maszkokat fel! – vezényelte Bíborka. – A gépnél közelebb kell ülnünk egymáshoz, hogy rendesen rálássunk a monitorra!

– Mondd, Bobo! Melyik volt a legutolsó tanulnivaló, amivel még foglalkoztál? – kérdezte Csiporka.

– Fogalmam sincs… – vallotta be a barátjuk szomorúan, majd egy szempillantás alatt kiborította a szőnyegre az iskolatáskáját, hogy a rakosgatással se veszítsen a közös időből.

– Nézzük meg! – nyelt egy nagyot Csiporka, döbbenten a férfias megoldástól.

Bíborka hozott a gardróbból három pár frissen mosott, fertőtlenített kesztyűt, aztán nekiálltak a füzetekben, könyvekben való keresgélésnek.

– Jaj! Te el sem kezdted megtanulni a nagybetűket! – sopánkodott Bíborka, és azonnal elkezdte előírni az írásfüzetbe Bobónak először a kis írott betűt – hogy tudja, melyik, melyik párja –, majd a nagy írottat. Ahogy a tanító nénitől látta, megjelölte a kezdőpontot, és nyilakkal jelezte a haladási irányt.

– A számok bontásában is megálltál a nyolcnál, és a nyitott mondatok is érintetlenek… – állapította meg Csiporka. – És sehol az egészséges életmód, a napirend, a tisztálkodás, a táplálkozás – lapozgatott a környezet könyvben.

– És biztosan nem tanultad meg a dalokat, és a hangszerekkel sem foglalkoztál, meg a ritmusokkal, a kottákkal sem… – sorolta Bíborka, az előírásból fel sem nézve. – És nem hinném, hogy elkészítetted a tavaszi képeket, a ruhaterveket, és a kiadott tárgyakat rajzból, meg technikából…

–Háááát, nem…. – borult el egyre jobban Bobo arca, sőt nem is olvastam, és egy mesét, vagy verset sem tanultam meg…

– Csináljunk munkatervet! – vágott közbe Csiporka, mert érezte, egyre nagyobb a súly Bobo vállán… – A legfontosabb az írás, olvasás, és a matek, no meg a környi. Ha elfáradunk ezekben, akkor pihenésként jöhet a többi. Azt javaslom, mindig ebéd után gyere hozzánk, és este, meg délelőtt gyakorold be a nálunk tanultakat. Akkor egy hét alatt elkészülhetünk a leglényegesebbekkel.

– És megkérdezted már, hogy az iskolában elfogadják-e tőled a lejárt határidejű házikat? – kérdezte Bíborka.

– Hűűűű, az cikis lesz… – sóhajtott Bobo.

– Tárcsázz! – adta a bolhagyerek kezébe Bíborka a mobilt, de, hogy ne gondolhassa meg magát, már meg is nyomta Stefi néni hívószámát.

– Nagyon udvarias legyél! – súgta Csiporka.

– Tessék! Itt Légy Stefánia.

– Kezét csókolom, Stefi néni! Bobo vagyok.

– Hetek óta keresünk! – csattant fel Stefi néni hangja. – Akármit tettünk, semmire nem reagáltál, te gyerek!!

– Ne tessék haragudni!… Azt szeretném kérdezni, kapok-e lehetőséget a pótlásra.

– Hogy tudnád egyedül megtanulni azt a két hónapnyi lemaradást???!!! – döbbent meg Stefi néni.

– Csiporka és Bíborka segítenek. Most is itt vagyok náluk…

– Az más! Sajnos, már csak osztályozó vizsgával érvényesítheted az évedet, mert a tanévből hátra levő három nap biztosan kevés lesz – mondta Stefi néni –, de semmi baj! Ha ilyen segítségeid vannak, menni fog! – enyhült meg végre a tanító néni hangja. – Holnap megbeszélem Kockás Alfréd igazgató úrral, hogy a jövő héten melyik nap lehetnek a vizsgáid. Jó lesz így?

– Köszönöm szépen! Nagyon jó lesz! Kezét csókolom! – hálálkodott a bolhagyerek, majd szó nélkül megfogta a grafit ceruzáját, és leült Bíborka mellé, s várta a magyarázatot.

***

Szerző: 2020. 06. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése