Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 5. rész
Online-Húsvét
– Ez is ugyanakkora! Nem értem! – turkált bosszankodva Csiporka a korábbi évek naptárjaiban keresgetve, a gardróbban.
– Mit keresel egyáltalán? – kérdezte tőle segítőkészen Bíborka.
– Minden oldaluk egyforma nagy! Látod???
– Persze, hogy látom! De miért fontos ez??? Áruld el, légy szíves! – kérte Ibi, aki nem szerette az átmeneti lelki viharokat sem. – De előtte jó enne, ha meleg vízben, szappannal, jó alaposan kezet mosnál, mert ezeket a régi dobozokat nem fertőtlenítettem át egyáltalán! Azt olvastam, a kartonon jó sokáig életben marad ez a koronás szörnyeteg… – sóhajtott egy nagyot.
Csiporka ellenkezés nélkül kivonult a fürdőszobába, és egy kicsit lenyugodva ült le Ibi mellé.
– A nagyhetet kerestem. De semelyik naptárban sem találtam meg! Tudod, arról meséltél pár nappal ezelőtt… De minden lap teljesen egyforma az összesben! Hogy lehet, hogy nem jelölték meg??? – nézett Ibire összeráncolt homlokkal a bogárka.
– Mondtam! Mindig mondtam, hogy csodabogárka vagy! – kacagott fel Ibi, és a nagy jókedvtől majdnem lehuppant a székről.
– Na, most mit nevetsz? – szomorodott el még jobban Csiporka.
– Csiporkám! A nagyhét az a húsvét hete, idén április hatodikával kezdődött meg. De eddig, még senkinek a világon nem jutott eszébe – rajtad kívül –, hogy ezt a fontos, ünnepi hetet a többinél nagyobb lapra nyomtassa. De, ha szeretnéd, az idei naptárban alá ragaszthatunk egy szép, nagy, zöld lapot, az úgyis a természet újraéledésének, az újjászületésnek, a tavasznak a színe.
– Meg a tavaszi szüneté! – vágott közbe, fülig érő szájjal, Bíborka. – Nem jön tanulnivaló egy egész hétig, de nem ám! – rikkantotta boldogan. – Kikeresem a naptárban, ti meg vegyétek elő a ragasztáshoz a cuccokat! – ajánlotta.
– Jó lesz, ha odaragasztjuk! – mosolyodott el végre Csiporka is. – És közben pedig mondd el, mik történtek régen a nagyhéten! – kérte Ibit, aki azonnal hozta a kézműveskedős dobozt.
– Odáig már elmeséltem nektek Jézus történetét, hogy virágvasárnapkor bevonult a tanítványaival Jeruzsálembe. Hétfőn sok ember előtt megszentelte az ottani templomot, majd megjövendölte, annak pusztulását. Ezzel persze még jobban kivívta az ottani főpapok haragját. Rögtön gyűlést hívtak össze, hogyan tudnának a legegyszerűbben megszabadulni Jézustól. És képzeljétek, volt egy olyan a tanítványai között, aki elárulta őt. Úgy hívták, Júdás. Megmutatta harminc ezüstpénzért, hogy ki az, akit el kell tenni láb alól…
– Elárultaaaa? – döbbent meg Bíborka. – Ilyet csak a nagyon rossz emberek tesznek… – ítélkezett első haragjában.
– Meg is bánta a tettét, de addigra, sajnos, már késő volt…
– De, ha megölték, hogy vigyáz ránk most is odafentről, ahogy az iskolában hittanórán tanultuk? – kérdezte értetlenül Csiporka.
– Hát, a legendák, és a Biblia írásai szerint feltámadt, Isten életre keltette.
– És, ha ilyen nagyon komoly dolgok történtek régen ezen a héten, akkor hogy lehet, hogy locsolkodás, meg csoki nyúl, tojás ajándékozás a húsvét vége? Mi köze van a nyulaknak, tojásoknak, meg a kölniknek Jézushoz? – kérdezte Bíborka.
– A nép a víznek mindig megtisztító, feloldozó, gyógyító és termékenységvarázsló szerepet tulajdonított. Régen nem kölnit locsoltak egymásra, hanem a fiúk egész vödörnyi vízzel öntözték körbe a férjhez menő lányokat, hogy…
– …majd szülessen kisbabájuk! – vágta rá a folytatást Bíborka.
– Bizony! És a tojás, meg a nyúl is ugyanezeket jelképezte a néphagyományban, így kerültek bele a húsvéti ünnepbe. Csak a városi lakásokban nem nagyon lehet élő nyulat tartani, így lassanként a gyárakban elkezdődött a csoki nyulak, tojások gyártása, mert azok lehettek bárhol, ajándékba is tudták adni, és ráadásul a gyerekek meg is ehették, ami azt eredményezte, hogy igen sok bevételük keletkezett ebből az ötletből.
– Jaaaaa, és a vizet meg a kölni váltotta fel, a szagos víz, hogy ne kelljen a lakást elúsztatni! – gondolkodott hangosan Csiporka.
– Pontosan! A falvakban a locsolást az úton, a ház előtt csinálták, de a tízemeletesekben a nyakon öntés egy kissé problémásabb lenne, az már igaz! – nevetett fel Ibi.
– És régen a tojást csak úgy odaadták, ahogy volt? – kérdezte Bíborka.
– Nem, nem! A legtöbb helyen megfőzték a tojásokat, kihűtötték, vagy pedig egy kis lyukon kifújták belőlük a belsejüket, hogy ne romoljanak meg áltukban. Megolvasztottak viaszt, és azzal rárajzoltak a tojások héjára…
– … de hát attól még nem lettek színesek! – vágott közbe ismét Bíborka.
– Igazad van. Ahhoz különböző növényekből főzetet kellett készíteniük, amibe beleáztatták a tojásokat.
– Van olyan növény, amelyik tud festeni? – lepődött meg Csiporka.
– Van bizony! A vörös hagyma héja narancsos barnára, a spenót, a petrezselyem zöldre, a cékla rózsaszínesre, a vörös káposzta meg kékre színez – sorolta Ibi. – Persze biztosan van még más lehetőség is, de hirtelen ezek jutottak most az eszembe.
– De minek kellett először rá a viasz? – kérdezte Csiporka.
– Jaaaa! Azt elfelejtettem elmondani, hogy a viasz alá nem ment be a festék, és a bekent felületek megtartották a tojás eredeti színét, és a viasz letörlése után szépen kirajzolódott rajtuk a minta.
– És, ha letörölték, akkor a festék nem kopott meg? – kérdezte Bíborka.
– Nem bizony, mert tettek a főző lébe egy kis ecetet is, ami tartóssá tette a színeket. És képzeljétek, a legvégén meg megkenték az összes tojást egy kis szalonnabőrrel, hogy csillogósak is legyenek!
– Kipróbáljuk mi is? – csillant fel Bíborka szeme.
– Festünk néhányat, ígérem! De tudjátok, idén, sajnos, nem jöhetnek hozzánk locsolkodók, és a családok sem ülhetnek össze nagy, közös ünneplésre, ebben a karanténos világban… – kedvetlenedett el Ibi, mert eszébe jutott, hogy idén Márti mamához sem utazhatnak haza az ünnepre.
– Mi a baj? – ijedt meg Csiporka.
– Én tudom! – mondta Bíborka. – De már a megoldást is kitaláltam!
– Na, mondd! – nézett nagyot Ibi.
– Majd húsvétkor videósan hívjuk fel Márti mamát! Tudod, nem régen vittünk neki okostelefont, és már elég ügyesen kezeli. És akkor láthatjuk egymást, meg beszélgethetünk! Túl tudunk járni a vírus eszén! – simogatta meg Ibit.
– Nagyon jó lesz! Ez eszembe sem jutott! – mosolygott újra jókedvűen.
– És Bobónak, Hangyinak, meg Balambér tanító bácsinak is van okostelója, meg internete. Biztos vagyok benne, hogy nem feledkeznek meg rólunk a fiúk! – kacagott Csiporka. – Lesz nekünk közös online-húsvétunk!
***
Molnár Ágnes
