Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 5. rész
Online-Húsvét
– Ez is ugyanakkora! Nem értem! – turkált bosszankodva Csiporka a korábbi évek naptárjaiban keresgetve, a gardróbban.
– Mit keresel egyáltalán? – kérdezte tőle segítőkészen Bíborka.
– Minden oldaluk egyforma nagy! Látod???
– Persze, hogy látom! De miért fontos ez??? Áruld el, légy szíves! – kérte Ibi, aki nem szerette az átmeneti lelki viharokat sem. – De előtte jó enne, ha meleg vízben, szappannal, jó alaposan kezet mosnál, mert ezeket a régi dobozokat nem fertőtlenítettem át egyáltalán! Azt olvastam, a kartonon jó sokáig életben marad ez a koronás szörnyeteg… – sóhajtott egy nagyot.
Csiporka ellenkezés nélkül kivonult a fürdőszobába, és egy kicsit lenyugodva ült le Ibi mellé.
– A nagyhetet kerestem. De semelyik naptárban sem találtam meg! Tudod, arról meséltél pár nappal ezelőtt… De minden lap teljesen egyforma az összesben! Hogy lehet, hogy nem jelölték meg??? – nézett Ibire összeráncolt homlokkal a bogárka.
– Mondtam! Mindig mondtam, hogy csodabogárka vagy! – kacagott fel Ibi, és a nagy jókedvtől majdnem lehuppant a székről.
– Na, most mit nevetsz? – szomorodott el még jobban Csiporka.
– Csiporkám! A nagyhét az a húsvét hete, idén április hatodikával kezdődött meg. De eddig, még senkinek a világon nem jutott eszébe – rajtad kívül –, hogy ezt a fontos, ünnepi hetet a többinél nagyobb lapra nyomtassa. De, ha szeretnéd, az idei naptárban alá ragaszthatunk egy szép, nagy, zöld lapot, az úgyis a természet újraéledésének, az újjászületésnek, a tavasznak a színe.
– Meg a tavaszi szüneté! – vágott közbe, fülig érő szájjal, Bíborka. – Nem jön tanulnivaló egy egész hétig, de nem ám! – rikkantotta boldogan. – Kikeresem a naptárban, ti meg vegyétek elő a ragasztáshoz a cuccokat! – ajánlotta.
– Jó lesz, ha odaragasztjuk! – mosolyodott el végre Csiporka is. – És közben pedig mondd el, mik történtek régen a nagyhéten! – kérte Ibit, aki azonnal hozta a kézműveskedős dobozt.
– Odáig már elmeséltem nektek Jézus történetét, hogy virágvasárnapkor bevonult a tanítványaival Jeruzsálembe. Hétfőn sok ember előtt megszentelte az ottani templomot, majd megjövendölte, annak pusztulását. Ezzel persze még jobban kivívta az ottani főpapok haragját. Rögtön gyűlést hívtak össze, hogyan tudnának a legegyszerűbben megszabadulni Jézustól. És képzeljétek, volt egy olyan a tanítványai között, aki elárulta őt. Úgy hívták, Júdás. Megmutatta harminc ezüstpénzért, hogy ki az, akit el kell tenni láb alól…
– Elárultaaaa? – döbbent meg Bíborka. – Ilyet csak a nagyon rossz emberek tesznek… – ítélkezett első haragjában.
– Meg is bánta a tettét, de addigra, sajnos, már késő volt…
– De, ha megölték, hogy vigyáz ránk most is odafentről, ahogy az iskolában hittanórán tanultuk? – kérdezte értetlenül Csiporka.
– Hát, a legendák, és a Biblia írásai szerint feltámadt, Isten életre keltette.
– És, ha ilyen nagyon komoly dolgok történtek régen ezen a héten, akkor hogy lehet, hogy locsolkodás, meg csoki nyúl, tojás ajándékozás a húsvét vége? Mi köze van a nyulaknak, tojásoknak, meg a kölniknek Jézushoz? – kérdezte Bíborka.
– A nép a víznek mindig megtisztító, feloldozó, gyógyító és termékenységvarázsló szerepet tulajdonított. Régen nem kölnit locsoltak egymásra, hanem a fiúk egész vödörnyi vízzel öntözték körbe a férjhez menő lányokat, hogy…
– …majd szülessen kisbabájuk! – vágta rá a folytatást Bíborka.
– Bizony! És a tojás, meg a nyúl is ugyanezeket jelképezte a néphagyományban, így kerültek bele a húsvéti ünnepbe. Csak a városi lakásokban nem nagyon lehet élő nyulat tartani, így lassanként a gyárakban elkezdődött a csoki nyulak, tojások gyártása, mert azok lehettek bárhol, ajándékba is tudták adni, és ráadásul a gyerekek meg is ehették, ami azt eredményezte, hogy igen sok bevételük keletkezett ebből az ötletből.
– Jaaaaa, és a vizet meg a kölni váltotta fel, a szagos víz, hogy ne kelljen a lakást elúsztatni! – gondolkodott hangosan Csiporka.
– Pontosan! A falvakban a locsolást az úton, a ház előtt csinálták, de a tízemeletesekben a nyakon öntés egy kissé problémásabb lenne, az már igaz! – nevetett fel Ibi.
– És régen a tojást csak úgy odaadták, ahogy volt? – kérdezte Bíborka.
– Nem, nem! A legtöbb helyen megfőzték a tojásokat, kihűtötték, vagy pedig egy kis lyukon kifújták belőlük a belsejüket, hogy ne romoljanak meg áltukban. Megolvasztottak viaszt, és azzal rárajzoltak a tojások héjára…
– … de hát attól még nem lettek színesek! – vágott közbe ismét Bíborka.
– Igazad van. Ahhoz különböző növényekből főzetet kellett készíteniük, amibe beleáztatták a tojásokat.
– Van olyan növény, amelyik tud festeni? – lepődött meg Csiporka.
– Van bizony! A vörös hagyma héja narancsos barnára, a spenót, a petrezselyem zöldre, a cékla rózsaszínesre, a vörös káposzta meg kékre színez – sorolta Ibi. – Persze biztosan van még más lehetőség is, de hirtelen ezek jutottak most az eszembe.
– De minek kellett először rá a viasz? – kérdezte Csiporka.
– Jaaaa! Azt elfelejtettem elmondani, hogy a viasz alá nem ment be a festék, és a bekent felületek megtartották a tojás eredeti színét, és a viasz letörlése után szépen kirajzolódott rajtuk a minta.
– És, ha letörölték, akkor a festék nem kopott meg? – kérdezte Bíborka.
– Nem bizony, mert tettek a főző lébe egy kis ecetet is, ami tartóssá tette a színeket. És képzeljétek, a legvégén meg megkenték az összes tojást egy kis szalonnabőrrel, hogy csillogósak is legyenek!
– Kipróbáljuk mi is? – csillant fel Bíborka szeme.
– Festünk néhányat, ígérem! De tudjátok, idén, sajnos, nem jöhetnek hozzánk locsolkodók, és a családok sem ülhetnek össze nagy, közös ünneplésre, ebben a karanténos világban… – kedvetlenedett el Ibi, mert eszébe jutott, hogy idén Márti mamához sem utazhatnak haza az ünnepre.
– Mi a baj? – ijedt meg Csiporka.
– Én tudom! – mondta Bíborka. – De már a megoldást is kitaláltam!
– Na, mondd! – nézett nagyot Ibi.
– Majd húsvétkor videósan hívjuk fel Márti mamát! Tudod, nem régen vittünk neki okostelefont, és már elég ügyesen kezeli. És akkor láthatjuk egymást, meg beszélgethetünk! Túl tudunk járni a vírus eszén! – simogatta meg Ibit.
– Nagyon jó lesz! Ez eszembe sem jutott! – mosolygott újra jókedvűen.
– És Bobónak, Hangyinak, meg Balambér tanító bácsinak is van okostelója, meg internete. Biztos vagyok benne, hogy nem feledkeznek meg rólunk a fiúk! – kacagott Csiporka. – Lesz nekünk közös online-húsvétunk!
***
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Szent Donát kápolna Balaton...
Sárga tengeralattjáró és vö...
Isten lélegzete
Mezitlábas Madonnák a Hagia...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése