Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 5. rész
Online-Húsvét
– Ez is ugyanakkora! Nem értem! – turkált bosszankodva Csiporka a korábbi évek naptárjaiban keresgetve, a gardróbban.
– Mit keresel egyáltalán? – kérdezte tőle segítőkészen Bíborka.
– Minden oldaluk egyforma nagy! Látod???
– Persze, hogy látom! De miért fontos ez??? Áruld el, légy szíves! – kérte Ibi, aki nem szerette az átmeneti lelki viharokat sem. – De előtte jó enne, ha meleg vízben, szappannal, jó alaposan kezet mosnál, mert ezeket a régi dobozokat nem fertőtlenítettem át egyáltalán! Azt olvastam, a kartonon jó sokáig életben marad ez a koronás szörnyeteg… – sóhajtott egy nagyot.
Csiporka ellenkezés nélkül kivonult a fürdőszobába, és egy kicsit lenyugodva ült le Ibi mellé.
– A nagyhetet kerestem. De semelyik naptárban sem találtam meg! Tudod, arról meséltél pár nappal ezelőtt… De minden lap teljesen egyforma az összesben! Hogy lehet, hogy nem jelölték meg??? – nézett Ibire összeráncolt homlokkal a bogárka.
– Mondtam! Mindig mondtam, hogy csodabogárka vagy! – kacagott fel Ibi, és a nagy jókedvtől majdnem lehuppant a székről.
– Na, most mit nevetsz? – szomorodott el még jobban Csiporka.
– Csiporkám! A nagyhét az a húsvét hete, idén április hatodikával kezdődött meg. De eddig, még senkinek a világon nem jutott eszébe – rajtad kívül –, hogy ezt a fontos, ünnepi hetet a többinél nagyobb lapra nyomtassa. De, ha szeretnéd, az idei naptárban alá ragaszthatunk egy szép, nagy, zöld lapot, az úgyis a természet újraéledésének, az újjászületésnek, a tavasznak a színe.
– Meg a tavaszi szüneté! – vágott közbe, fülig érő szájjal, Bíborka. – Nem jön tanulnivaló egy egész hétig, de nem ám! – rikkantotta boldogan. – Kikeresem a naptárban, ti meg vegyétek elő a ragasztáshoz a cuccokat! – ajánlotta.
– Jó lesz, ha odaragasztjuk! – mosolyodott el végre Csiporka is. – És közben pedig mondd el, mik történtek régen a nagyhéten! – kérte Ibit, aki azonnal hozta a kézműveskedős dobozt.
– Odáig már elmeséltem nektek Jézus történetét, hogy virágvasárnapkor bevonult a tanítványaival Jeruzsálembe. Hétfőn sok ember előtt megszentelte az ottani templomot, majd megjövendölte, annak pusztulását. Ezzel persze még jobban kivívta az ottani főpapok haragját. Rögtön gyűlést hívtak össze, hogyan tudnának a legegyszerűbben megszabadulni Jézustól. És képzeljétek, volt egy olyan a tanítványai között, aki elárulta őt. Úgy hívták, Júdás. Megmutatta harminc ezüstpénzért, hogy ki az, akit el kell tenni láb alól…
– Elárultaaaa? – döbbent meg Bíborka. – Ilyet csak a nagyon rossz emberek tesznek… – ítélkezett első haragjában.
– Meg is bánta a tettét, de addigra, sajnos, már késő volt…
– De, ha megölték, hogy vigyáz ránk most is odafentről, ahogy az iskolában hittanórán tanultuk? – kérdezte értetlenül Csiporka.
– Hát, a legendák, és a Biblia írásai szerint feltámadt, Isten életre keltette.
– És, ha ilyen nagyon komoly dolgok történtek régen ezen a héten, akkor hogy lehet, hogy locsolkodás, meg csoki nyúl, tojás ajándékozás a húsvét vége? Mi köze van a nyulaknak, tojásoknak, meg a kölniknek Jézushoz? – kérdezte Bíborka.
– A nép a víznek mindig megtisztító, feloldozó, gyógyító és termékenységvarázsló szerepet tulajdonított. Régen nem kölnit locsoltak egymásra, hanem a fiúk egész vödörnyi vízzel öntözték körbe a férjhez menő lányokat, hogy…
– …majd szülessen kisbabájuk! – vágta rá a folytatást Bíborka.
– Bizony! És a tojás, meg a nyúl is ugyanezeket jelképezte a néphagyományban, így kerültek bele a húsvéti ünnepbe. Csak a városi lakásokban nem nagyon lehet élő nyulat tartani, így lassanként a gyárakban elkezdődött a csoki nyulak, tojások gyártása, mert azok lehettek bárhol, ajándékba is tudták adni, és ráadásul a gyerekek meg is ehették, ami azt eredményezte, hogy igen sok bevételük keletkezett ebből az ötletből.
– Jaaaaa, és a vizet meg a kölni váltotta fel, a szagos víz, hogy ne kelljen a lakást elúsztatni! – gondolkodott hangosan Csiporka.
– Pontosan! A falvakban a locsolást az úton, a ház előtt csinálták, de a tízemeletesekben a nyakon öntés egy kissé problémásabb lenne, az már igaz! – nevetett fel Ibi.
– És régen a tojást csak úgy odaadták, ahogy volt? – kérdezte Bíborka.
– Nem, nem! A legtöbb helyen megfőzték a tojásokat, kihűtötték, vagy pedig egy kis lyukon kifújták belőlük a belsejüket, hogy ne romoljanak meg áltukban. Megolvasztottak viaszt, és azzal rárajzoltak a tojások héjára…
– … de hát attól még nem lettek színesek! – vágott közbe ismét Bíborka.
– Igazad van. Ahhoz különböző növényekből főzetet kellett készíteniük, amibe beleáztatták a tojásokat.
– Van olyan növény, amelyik tud festeni? – lepődött meg Csiporka.
– Van bizony! A vörös hagyma héja narancsos barnára, a spenót, a petrezselyem zöldre, a cékla rózsaszínesre, a vörös káposzta meg kékre színez – sorolta Ibi. – Persze biztosan van még más lehetőség is, de hirtelen ezek jutottak most az eszembe.
– De minek kellett először rá a viasz? – kérdezte Csiporka.
– Jaaaa! Azt elfelejtettem elmondani, hogy a viasz alá nem ment be a festék, és a bekent felületek megtartották a tojás eredeti színét, és a viasz letörlése után szépen kirajzolódott rajtuk a minta.
– És, ha letörölték, akkor a festék nem kopott meg? – kérdezte Bíborka.
– Nem bizony, mert tettek a főző lébe egy kis ecetet is, ami tartóssá tette a színeket. És képzeljétek, a legvégén meg megkenték az összes tojást egy kis szalonnabőrrel, hogy csillogósak is legyenek!
– Kipróbáljuk mi is? – csillant fel Bíborka szeme.
– Festünk néhányat, ígérem! De tudjátok, idén, sajnos, nem jöhetnek hozzánk locsolkodók, és a családok sem ülhetnek össze nagy, közös ünneplésre, ebben a karanténos világban… – kedvetlenedett el Ibi, mert eszébe jutott, hogy idén Márti mamához sem utazhatnak haza az ünnepre.
– Mi a baj? – ijedt meg Csiporka.
– Én tudom! – mondta Bíborka. – De már a megoldást is kitaláltam!
– Na, mondd! – nézett nagyot Ibi.
– Majd húsvétkor videósan hívjuk fel Márti mamát! Tudod, nem régen vittünk neki okostelefont, és már elég ügyesen kezeli. És akkor láthatjuk egymást, meg beszélgethetünk! Túl tudunk járni a vírus eszén! – simogatta meg Ibit.
– Nagyon jó lesz! Ez eszembe sem jutott! – mosolygott újra jókedvűen.
– És Bobónak, Hangyinak, meg Balambér tanító bácsinak is van okostelója, meg internete. Biztos vagyok benne, hogy nem feledkeznek meg rólunk a fiúk! – kacagott Csiporka. – Lesz nekünk közös online-húsvétunk!
***
Hasonló
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Toronyóra a templom mennyez...
A magyar jakobinusok a kuff...
Rózsa Sándor talpig nehéz v...
A császár kaiserschmarrnij...
Hitler Sasfészke Berchtesch...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Szent Márton kert, Monaco
A füzérradványi Károlyi-kas...
Az oroszi kis híd becsülett...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Hol bót, hol nem vót
Láttyátuk feleim szümtükhel...
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Halk csipogás kezdett halla...
Az idő végtelen éneke
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
Erdélyi románc
Az elmúlt század rajzolóass...
Valahol a Hargitán

Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése
Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése