A nyaralás hajnala

Csiporka és Bíborka Türkizországba indul

A nyaralás hajnalán Ibi szeme hajnali öt órakor, ébresztés nélkül kipattant.  Bekapott egy kis vajas kenyeret, lezuhanyozott, felöltözött, meglocsolta alaposan a cserepes virágokat, majd utoljára szétnézett a lakásban, hogy semmi lényegeset ne felejtsen otthon.

– Indulhatunk! – suttogta maga elé, széles mosollyal az arcán, majd felnyalábolta a nagy párnát, amire a két bogárkának ágyazott, s óvatosan lelépkedett a lépcsőn. Fél kézzel kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, s betette a kis alvókat a hátsó ülésre. Aggódva figyelte őket egy ideig, de egyikük sem mozdult. – Ügyes voltál! – dicsérte meg magát, majd visszaszaladt, bezárta a bejárati ajtót, a garázst, s a kulcsokat a táskájába dobta, a kis zippzáros rekeszbe. Még egyszer hátra nézett, aztán behúzta maga mellett az ajtót, és indított. Minden kátyút kikerült, óvatosan vette a kanyarokat, s titkon abban reménykedett, hogy az autó duruzsolása, ringása még mélyebb álomba ringatja a bogárkáit.

Közvetlenül az állatkert kapuja előtt parkolt le, mivel az teljesen üres volt ezen a reggeli órán. Belesett a sétány felé.

– Ó, már jön is Stefi néni! – örvendezett. Kipattant az autóból, de a motort nem állította le, sőt az ajtót sem zárta be kattanásig maga után. Beszaladt az úszócuccokat cipelő tanító néni elé, és kivette a kezéből a szatyrot.

– Jó reggelt, Stefike! Köszönöm a segítségét! – hálálkodott.

– Jó reggelt, Ibike! Nagyon szívesen! A lányok? – nézett körbe keresőn.

– Még alszanak az autóban. Megyünk anyáért, onnan pedig egyenesen a Balatonra! – sorolta csillogó szemmel.

– Ó, hát az édesanyja is magukkal megy! Ez igazán dicséretes! Kevesek törődnek ennyire az idősebb családtagokkal… – komorodott el egy pillanatra Stefi néni szeme.

– Nem volt könnyű rászedni, hiszen este fél kilenc felé hívtam fel. Nem szereti már annyira a váratlan helyzeteket, de végül beadta a derekát. Persze a fő csalétek nem én voltam, hanem a lányok! – mosolygott Ibi.

Időközben az autóhoz értek. Ibi óvatosan bepakolta a hátsó ülés elé a bogárkák strandcuccát, Stefi néni meg közben belesett az ablakon a kis alvókra.

– Lesz öröm, ha rájönnek, merre tartanak! Igazán szerencsések, hogy éppen önnel sikerült összetalálkozniuk! – simogatta meg puha légyszárnyaival Ibi arcát Stefi néni.

– Szerintem mi vagyunk velük a szerencsésebbek! Életemben nem voltam ilyen örökvidám, mint amióta velem élnek! – vallotta be Ibi, majd lassan, csendesen beült az autóba.

– Érezzék jól magukat! Viszontlátásra! – intett Stefi néni, majd felröppenve a városi uszoda felé vette az irányt.

– Köszönjük! – súgta utána Ibi, majd sebességbe tette az autót, s elindultak Márti mamáért.

Nagyon gyorsan tudtak haladni az autópályán, mert hajnalban még elég gyér volt a forgalom. A falu felé kanyarodó mellékút meg éppenséggel kihalt volt, csak néhány munkába induló suhant el mellettük. A szokottnál sokkal hamarabb odaértek a falu határához, onnan pedig csak egy szempillantás volt Márti mama otthona.

– Anya! Nem is gondoltam, hogy már a ház előtt állva vársz! – pattant ki az autóból Ibi olyan gyorsan és csendesen, ahogy csak tudott, s körbeölelte az édesanyját.

– Olyan boldog vagyok, Ibikém! – puszilta meg Márti mama a lányát szeretettel, de a fél szeme a bogárkákat kereste.

– Alszanak még a hátsó ülésen! – suttogta Ibi. – Beteszem a csomagodat, és indulhatunk!

– Bár apád is velünk jöhetne! – nézett vissza Márti mama a nagy házra, meg a kapura felkapaszkodó, szomorú szemű kutyusra. – Aztán vigyázz mindenre! – intette, majd beült Ibi mellé, s a motor halkan felduruzsolt.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2020. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése