Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 6. rész

Csiporka és Bíborka pályázik

(Vers-, és meseíró pályázat óvodásoknak és alsó tagozatosoknak!!!)

– Csiporkaaa! Ébreeedj!!! Levél jött az iskolábóóól!!! – rázogatta Bíborka alvó barátnője fejét, vállát.

– Hagyj aludni!!! Ma van a tavaszi szünet utolsó napja!  Naaaa! Engedj már el! Kérleeeek!!! – könyörgött Csiporka, de amikor látta barátnője hajthatatlanságát, sóhajtott egy nagyot, majd engedelmesen kinyitotta a szemét, és felült. – És mi van benne? – kérdezte.

– Gondoltam, majd együtt megnézzük! Már alig bírom kivárni, mit küldhettek! Tanulnivaló, vagy házi feladat még nem, mert csak holnaptól lesz tanítás! Lehet, hogy színező, vagy mese érkezett… Ugorj már ki az ágyból!!! Idehozom a gép mellé a reggelidet! – csalogatta a pille Csiporkát.

– Rendben! – tápászkodott fel álmos szemekkel a bogárka. – Ibi hol van? – nézett körbe.

– Elment Kató néninek a patikába. Reggel ide telefonált, hogy fogyóban vannak a havi gyógyszerei, de van még felírva neki papír receptre. Ibi azonnal felöltözött, és kocsiba ült.

Csiporka nem felelt, de látszott az arcán, hogy valami szöget ütött a fejébe. Nem szólt egy szót sem, csak kiszaladt az előszobába:

– Nem vette fel a maszkját! Itt van a polcon! Nem fogják beengedni, szerintem!

Ahogy ezt kimondta, kinyílt a bejárati ajtó, s belépett rajta Ibi. Messziről is látszott, hogy bosszankodik.

– Menj arrébb, Csiporkám! – kérte. – Itthon hagytam azt a fránya maszkot, így nem tudtam kiváltani a gyógyszereket… De sebaj! Felveszem, és visszamegyek! – mosolyodott el.

– Mindjárt kilenc óra – nézett Csiporka a faliórára. – Szerintem már nem fogsz odaérni, vagy, ha mégis, akkor már nem tudod kiállni a sort!

– Igazad van! Ez a korlátozás hirtelen nem is jutott az eszembe! Milyen jó, hogy figyelmeztettél, és nem mentem el megint potyára! Gyorsan lezuhanyozom, átöltözöm, és utána felhívom Kató nénit, hogy csak ebéd után viszem a szállítmányt, ne aggódjon!

– Az jó lesz! – dicsérte meg Csiporka. – Örülök, hogy te szereted és tiszteled az idősebbeket, és tudod, hogy vigyáznunk kell rájuk! – mosolygott szeretettel Ibire.

– Hogyne tudnám, hiszen az én anyukám sem fiatal már, és igazán hálás vagyok az otthoni szomszédainknak, akik helyettem segítik őt!

– És akkor meg tudod velünk együtt nézni az e-mailt is! – röppent ki a szobából Bíborka.

– Milyen üzenet jött? – szólt ki Ibi a zuhany alól. – Ma még nincs iskola!

– Nem tudjuk – szólt a bogárka –, mert Bíborka nem nyitotta meg nélkülem.

– Egy perc, és kész vagyok! – zárta el a vizet Ibi, majd gyorsan megtörölközött, és tiszta, otthoni ruhába bújt. – Nézzük azt a levelet!  – lépett ki a folyosóra tettre készen.

Bíborka rákattintott a levélre, s mindhárman a képernyőhöz hajoltak.

– Hűűűű! Ez egy versenyfelhívááás! – kiáltott fel Ibi.

– Verseeeeny???? – hitetlenkedett Bíborka. – Hogy lehet versenyezni, ha egyszer a koronavírus miatt be vagyunk zárva?!

– No, nem is futó-, vagy ugróverseny – kacagott fel Ibi –, hanem mese- és versíró!

– Mutasd! – bújt még közelebb Bíborka. – Tényleeeg! – ragyogott fel a szeme, Csiporka pedig elkezdte felolvasni a kiírást.

Amikor a végére ért, Bíborka felkiáltott:

– Én pályázok, az már biztos! – kiáltotta, majd a fiókjához szaladt, elővette a kedvenc noteszét, és a tolltartóját, majd belevetette magát a nappali legkényelmesebb, ablak alatti foteljébe.

– Én is, csak előbb kitalálom, mibe is fogjak – bólintott Csiporka, és mosolyogva beleharapott a reggeliként odakészített frisszöld szárba.

– Örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok! – zárta le a gépet Ibi elégedetten, majd kivonult felmosni az előszobát, a fürdőt és a konyhát.

***

Szerző: 2020. 04. 14.

2 hozzászólás

  • Simtchatcha Noella says:

    Köszönjük!
    Nagyon szuper kis történet…kicsit magunkra ismertem,ami a napi teendőt illeti!😊

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló