A türkizhezszállító búgó-suhogóban

A Virág család közeledik a meglepi Balatonhoz

– Hol vagyok? – nézett körbe álmosan Bíborka. – Mi suhog? Mi búg???

– Az autóban – mosolygott hátra az első ülésről Márti mama.

– Márti mamaaa! – sikított fel Bíborka, és azonnal elrugaszkodott a takarójáról, és átlibbent Márti mama vállára, és körbepuszilta. – Hogy kerültél ide? És hová megyünk??? – nézett kutatón Ibiről Márti mamára, majd vissza.

– Titok! – mosolygott rá Ibi.

– Csiporka sem tudja?

– De nem ám! Még alszik! Látod te is, pillém!

Bíborka hátra nézett Csiporkára, akitől mély szusszanások hallatszottak a párnába fúrt feje felől. Aztán egy szempillantás múlva észrevette a hátsó ülés elé állított szárnyvédőket.

– Fürödni megyünk??

– Ó, te szemfüles! Igen, nyaralni megyünk, de azt nem árulom el, hová! – közölte somolyogva Ibi.

– Te sem mondod el? – próbálkozott akkor Márti mamánál.

– Nem én, lelkem! – kacagott jóízűen.

– Na, mindegy! Majd kiderül! – nyugodott bele a pille. – Én még sosem voltam nyaralni!!! – örvendezett, majd egy darabig érdeklődve figyelte az elsuhanó tájat. – Mi az ott elöl, az a türkiz??? – kérdezte. – És ott is egy kicsi, meg ott is! – mutogatta kíváncsian. – Ibi! Csak nem ez a Balaton, amit az újságban láttam??? – rebbent át Ibi vállára, örömtől ragyogó arccal.

Nem is várt a válaszra, mert Ibi mosolyából szavak nélkül is értette, hogy a vágyott vízhez közeledik.

– Csiporkaaaaa! Ébredj!!!! A Balatonon vagyunk!!! – kiabálta.

– Én a párnámon vagyok… – dünnyögte a bogárka csukott szemekkel.

– Azt látom! De a párnád is a Balatonon vaaaan! – győzködte.

– Már hogy lenne?! Ibi azt mondta, az egy nagy víz, én meg teljesen száraz vagyok! – tapogatta meg magát Csiporka ébredezve.

– Éljen, Balaton! Éljen, Balaton!!! – énekelte harsogva Bíborka, és a tó minden fák közüli kibukkanásánál felkiáltott: – Ott vaaaaannnn!

Erre már Csiporka is erőre kapott. Felrepült az első ülés támlájára, és egy pillanat alatt rájött, hogy barátnője igazat mondott, meg arra is, hogy nem csak hárman vannak a kocsiban.

– Márti mama! Édes Márti mama! Hogy kerültél ide? És mi hogy kerültünk ide? – nézett kérdőn Ibire. – Este a buli után még otthon aludtam el… – pergette vissza az előző nap eseményeit a fejében Csiporka. – És most meg nyaralni robogunk??? Hihetetlennn! – kiáltotta, és átlibbent Márti mama vállára, és megölelte. – Ezt hogy csináltátok??? – simogatta meg Ibi fülét, amit kissé kinyújtózva elért különösebb ugrándozás nélkül.

– Egy szempillantás alatt kinéztem és lefoglaltam a szállásunkat az interneten, aztán rászedtem anyát, hogy jöjjön velünk. Aztán lopva összepakoltam…

– De a szárnyvédők az iskolában voltak! Hogy kerültek hozzád?!

– Stefi néni bejött hajnalban a kedvünkért az iskolába, hogy ne érje baj a szárnyaitokat, és kihozta nekem az állatkert bejáratához…

– …aztán elautóztatok értem, és most itt vagyunk! – fejezte be a mondatot Márti mama.

– Ba–la–ton–vi–lá–gos – szótagolta Csiporka az elsuhanó út menti tábláról – Itt nem csak egy város van???

– Nem bizony! A Balaton hatalmas nagy víz. Az északi partja hegyes, völgyes, a déli – ahová mi megyünk – sík. És a tó körül végig, egymásba érő települések vannak, sok-sok szállodával, panzióval, motelekkel, és kiadó magánházakkal.

– És még messze vagyunk a mi helyünktől??? – türelmetlenkedett Bíborka.

– Már csak Siófok-Sóstó, és utána máris Siófok.

– Mi az a Sió? – kérdezte Csiporka.

– Egy folyó, olyan csatornaféle, ami kivezeti a vizet a Balatonból, ha túl sok eső esik, és megtelik a tó medre – magyarázta Ibi.

– De miért fog? – értetlenkedett Bíborka. – Nem hinném, hogy az egész város fogakból áll! Tudod, olyanokból, amit a fogorvosnál láttunk!! – hitetlenkedett.

– Na, az biztos, hogy nem fog, hanem fok, de arról fogalmam sincs, hogy az mi lehet. Itt a mobilom! Keressetek rá gyorsan az interneten!

– Csináld te! – hárította barátnőjére a feladatot a pillangó, hogy ő közben megleshessen minden kibukkanó türkizséget.

– Na, itt is van! – modta nagy komolyan Csiporka némi keresgélés, olvasás után. – A fok régesrégtől egy vízelvezető vízfolyás volt, amin a Balaton vizét engedték le, ha túl sok volt benne. A sió pedig zúgót, olyan zsilipfélét jelent…. Jaaaa, értem már! A Balatonból kivezetett egy patakszerűség, amibe csak akkor folyt be víz a tóból, ha csökkenteni kellett a vízszintet, és akkor kinyitották a tóvíz elzáróját. És ez az elzáró a sió! És a kettőből lett a víz melletti falu neve.

– Most is falu? – kérdezte a tájról a szemét le nem véve Bíborka.

– Neeeem! Ma már város, de mindjárt meg is látjátok, már csak 4-5 kilométer!

– Micsoda nyelvész és tudós lettél abban az állatkerti Bogársuliban, Csiporkám!  – fordult hátra Márti mama meglepődve.

– Na, itt is vagyunk! – szólt közbe Ibi. – Csiporka! Állítsd be, légy szíves, a GPS-t Siófok, Vitorlás utcára!

***

Szerző: 2020. 02. 25.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló