A türkizhezszállító búgó-suhogóban

A Virág család közeledik a meglepi Balatonhoz

– Hol vagyok? – nézett körbe álmosan Bíborka. – Mi suhog? Mi búg???

– Az autóban – mosolygott hátra az első ülésről Márti mama.

– Márti mamaaa! – sikított fel Bíborka, és azonnal elrugaszkodott a takarójáról, és átlibbent Márti mama vállára, és körbepuszilta. – Hogy kerültél ide? És hová megyünk??? – nézett kutatón Ibiről Márti mamára, majd vissza.

– Titok! – mosolygott rá Ibi.

– Csiporka sem tudja?

– De nem ám! Még alszik! Látod te is, pillém!

Bíborka hátra nézett Csiporkára, akitől mély szusszanások hallatszottak a párnába fúrt feje felől. Aztán egy szempillantás múlva észrevette a hátsó ülés elé állított szárnyvédőket.

– Fürödni megyünk??

– Ó, te szemfüles! Igen, nyaralni megyünk, de azt nem árulom el, hová! – közölte somolyogva Ibi.

– Te sem mondod el? – próbálkozott akkor Márti mamánál.

– Nem én, lelkem! – kacagott jóízűen.

– Na, mindegy! Majd kiderül! – nyugodott bele a pille. – Én még sosem voltam nyaralni!!! – örvendezett, majd egy darabig érdeklődve figyelte az elsuhanó tájat. – Mi az ott elöl, az a türkiz??? – kérdezte. – És ott is egy kicsi, meg ott is! – mutogatta kíváncsian. – Ibi! Csak nem ez a Balaton, amit az újságban láttam??? – rebbent át Ibi vállára, örömtől ragyogó arccal.

Nem is várt a válaszra, mert Ibi mosolyából szavak nélkül is értette, hogy a vágyott vízhez közeledik.

– Csiporkaaaaa! Ébredj!!!! A Balatonon vagyunk!!! – kiabálta.

– Én a párnámon vagyok… – dünnyögte a bogárka csukott szemekkel.

– Azt látom! De a párnád is a Balatonon vaaaan! – győzködte.

– Már hogy lenne?! Ibi azt mondta, az egy nagy víz, én meg teljesen száraz vagyok! – tapogatta meg magát Csiporka ébredezve.

– Éljen, Balaton! Éljen, Balaton!!! – énekelte harsogva Bíborka, és a tó minden fák közüli kibukkanásánál felkiáltott: – Ott vaaaaannnn!

Erre már Csiporka is erőre kapott. Felrepült az első ülés támlájára, és egy pillanat alatt rájött, hogy barátnője igazat mondott, meg arra is, hogy nem csak hárman vannak a kocsiban.

– Márti mama! Édes Márti mama! Hogy kerültél ide? És mi hogy kerültünk ide? – nézett kérdőn Ibire. – Este a buli után még otthon aludtam el… – pergette vissza az előző nap eseményeit a fejében Csiporka. – És most meg nyaralni robogunk??? Hihetetlennn! – kiáltotta, és átlibbent Márti mama vállára, és megölelte. – Ezt hogy csináltátok??? – simogatta meg Ibi fülét, amit kissé kinyújtózva elért különösebb ugrándozás nélkül.

– Egy szempillantás alatt kinéztem és lefoglaltam a szállásunkat az interneten, aztán rászedtem anyát, hogy jöjjön velünk. Aztán lopva összepakoltam…

– De a szárnyvédők az iskolában voltak! Hogy kerültek hozzád?!

– Stefi néni bejött hajnalban a kedvünkért az iskolába, hogy ne érje baj a szárnyaitokat, és kihozta nekem az állatkert bejáratához…

– …aztán elautóztatok értem, és most itt vagyunk! – fejezte be a mondatot Márti mama.

– Ba–la–ton–vi–lá–gos – szótagolta Csiporka az elsuhanó út menti tábláról – Itt nem csak egy város van???

– Nem bizony! A Balaton hatalmas nagy víz. Az északi partja hegyes, völgyes, a déli – ahová mi megyünk – sík. És a tó körül végig, egymásba érő települések vannak, sok-sok szállodával, panzióval, motelekkel, és kiadó magánházakkal.

– És még messze vagyunk a mi helyünktől??? – türelmetlenkedett Bíborka.

– Már csak Siófok-Sóstó, és utána máris Siófok.

– Mi az a Sió? – kérdezte Csiporka.

– Egy folyó, olyan csatornaféle, ami kivezeti a vizet a Balatonból, ha túl sok eső esik, és megtelik a tó medre – magyarázta Ibi.

– De miért fog? – értetlenkedett Bíborka. – Nem hinném, hogy az egész város fogakból áll! Tudod, olyanokból, amit a fogorvosnál láttunk!! – hitetlenkedett.

– Na, az biztos, hogy nem fog, hanem fok, de arról fogalmam sincs, hogy az mi lehet. Itt a mobilom! Keressetek rá gyorsan az interneten!

– Csináld te! – hárította barátnőjére a feladatot a pillangó, hogy ő közben megleshessen minden kibukkanó türkizséget.

– Na, itt is van! – modta nagy komolyan Csiporka némi keresgélés, olvasás után. – A fok régesrégtől egy vízelvezető vízfolyás volt, amin a Balaton vizét engedték le, ha túl sok volt benne. A sió pedig zúgót, olyan zsilipfélét jelent…. Jaaaa, értem már! A Balatonból kivezetett egy patakszerűség, amibe csak akkor folyt be víz a tóból, ha csökkenteni kellett a vízszintet, és akkor kinyitották a tóvíz elzáróját. És ez az elzáró a sió! És a kettőből lett a víz melletti falu neve.

– Most is falu? – kérdezte a tájról a szemét le nem véve Bíborka.

– Neeeem! Ma már város, de mindjárt meg is látjátok, már csak 4-5 kilométer!

– Micsoda nyelvész és tudós lettél abban az állatkerti Bogársuliban, Csiporkám!  – fordult hátra Márti mama meglepődve.

– Na, itt is vagyunk! – szólt közbe Ibi. – Csiporka! Állítsd be, légy szíves, a GPS-t Siófok, Vitorlás utcára!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2020. 02. 25.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése