Korona-mese
Csiporka és Bíborka a Korona-világban
– De gyönyörűen ragyog a nap! – sóhajtott Csiporka, orrát a bezárt ablak üvegéhez nyomva.
– Tudom, hogy innen bentről is boldog tudsz lenni tőle! – törölte le egy fertőtlenítő kendővel az orrát azonnal Ibi.
– Ki szeretnék menni friss fűzöldet falogatni! – sóhajtotta vágyódón Csiporka is, és örökké éhes hasára szorította a kezét.
– Még szerencse, hogy virágboltos vagyok! – kacagta el magát Ibi, így minden nap jut nektek elég finomság a boltban maradt cserepes virágokból – mondta Ibi, majd sóhajtott egy nagyot, hiszen tudta, a koronavírus miatt bezárt boltjából bizony nem lesz egyhamar bevétele. Aztán mégis megkönnyebbült, mert eszébe jutott, hogy most jó hasznukra lesz az évek során összekuporgatott pénz, amit a bankban tartott. Tudta, nem hiába figyelt erre, most anyagi biztonságot adott mindhármuknak, de különben sem kell sokat költeniük!
– Unatkozom… – nyafogta Bíborka.
– Gyertek! Csináljunk egész hétre napirendet! – hívta őket Ibi, és már hozta is a színes filctollakat, és a kartont.
– Mikor szeretnétek reggel ébredni? Most, hogy nem kell elmennetek reggelente az iskolába, szerintem aludhattok egy kicsit tovább – ajánlotta.
– Nyolc-kilenc körül jó lesz! – sóhajtott fel elégedetten Csiporka, aki bizony nagyon szeretett sokáig szunyókálni.
– Utána zuhanyozás jó meleg vízben, majd reggeli – írta be Ibi a kartonra.
– Reggeli után jöhet egy kis olvasásgyakorlás, meg írás, hogy ne rázzuk fel a tele hasunkat! – indítványozta Bíborka.
– Rendben! Utána pedig torna, hogy a mozgás se maradjon ki egyik napból sem! – egészítette ki Ibi.
– Hol sportoljunk? – nézett rá döbbenten Csiporka. – Tudod, hogy nem szabad kint tartózkodnunk!
– Hát idebenn! Mindenki sétál tíz kört a lakásban, majd tíz perc gimnasztika, húsz guggolás-felállás, szökdelés, utána labdázhattok a gardróbban! De felállíthatunk kiürült flakonokat is, és célba guríthattok rájuk.
– Jóóóóó! – kiáltotta lelkesen Bíborka. – Az már játéknak is jó lesz!
– Meg lehet körbe járni könyvvel a fejeteken, vagy könyvemelgetős erősítést is végezhettek, de a bicajotokat is szívesen feltámasztom két székre, és rögtön szobabicikli lesz belőle!
– Utána meg jöhet egy kis matekozás, mert azt jobb felfrissülve csinálni – tette hozzá Csiporka. – Aztán meg ebéd!
– És délben lehet egy kis csendes pihenő? – kérdezte Bíborka.
– Persze! Éppen javasolni akartam. Nem muszáj aludni, olvashattok is valami érdekeset az ágyatokban.
– Utána jöhet a környezet, az ének, a rajz házi, aztán meg újabb mozgás. Csinálhatunk akadálypályát, meg ugróiskolát. A virágboltban, most úgyis jó nagy szabad hely van.
– Ugráló iskolát még sosem láttam! – csóválta meg a fejét Bíborka hitetlenül.
– Felragasztunk három négyzetet egymás után ragasztószalaggal a járólapra, fölé eltolva kettőt, majd újra egyet, és a végén megint kettőt eltolva. Beleragasztjuk a számokat sorban. Aztán mindketten kaptok egy-egy lefertőtlenített, lapos kavicsot, és azt kell mindig beledobnotok a soron következő számba. Egy lábon ugrálva kell érte mennetek úgy, hogy ne lépjetek a vonalra, felvenni a követ, és visszaugrálni. Aki nem hibázott, dobhat a következő szám négyzetébe.
– És mi van a két egymás mellettinél? – nézett Ibire kérdőn Bíborka.
– Ja! Azokba terpeszben kell beugrani – egészítette ki a játékszabályt Ibi. – És lehet gumizni is!
– Mimizniiii? – nyílt nagyra Csiporka szeme az értetlenségtől.
– Gumizni! Egy jó hosszú bugyigumit össze kell kötni. Ketten kis terpeszben beleállnak, a harmadik meg átugrálja, meg közé ugrik, és a szalagot egyre feljebb húzzák a lábszárukon, hogy nehezebb legyen a kitalált ugrássor végrehajtása – mesélte Ibi a gyermekkori élményeire visszaemlékezve.
– De mi van akkor, ha valaki csak ketten, vagy egyen van? – kérdezte Bíborka.
– Akkor ő ugrál, és két szék lábaira teszi fel a gumiszalagot! A lényeg a mozgás, meg az, hogy bent legyen, és ne betegedjen meg senki, és másokat se fertőzzön meg – magyarázta Ibi.
– És hajtogathatunk ugró békákat is, kiszínezhetjük, és rendezhetünk velük célba ugrató, vagy távolugró versenyt is! – javasolta Csiporka felcsillanó szemmel.
– Meg lehet rajzolni, festeni, gunyit építeni, álomvárost, tengerpartot festeni, ragasztani kis dobozkákból, társasozni, de persze a Bogársulis házi feladatokat is mindig el kell készítenetek, hogy ne maradjatok le a tanulással. De szerintem a tanítóitok okosan fogják kiadni a feladataitokat, nem lesz túl sok, és túl nehéz, lesz rá elég idő, és kevés olyan lesz, amihez számítógép kell, mert nekünk is csak egy van – reménykedett Ibi.
– De azért tévézhetünk is, nem? – kérdezte Csiporka.
– Hát persze! Képzeljétek! Azt hallottam a tv–ben, hogy a nagyoknak lesznek a legfontosabb tantárgyakból tv-s órák is minden délelőtt! Ezt igazán jó ötletnek tartom! – mosolyodott el Ibi.
– Rendben! Ez így mind jó lesz – sóhajtott egy nagyot elkomolyodva Csiporka. – De meddig fog ez a királyvírus tartani???
– Nem király! Korona! – kacagott fel ismét Ibi. – Pontosan nem tudom megmondani, de valószínű, hogy még hetekig, de az a lényeg, hogy türelmesek legyünk! Nem szeretném, ha megfertőződnénk! Fontos, hogy ti is betartsátok, hogy mindig meleg vízben, szappannal mossatok kezet, ne menjetek ki a házból, és az orrotokat, szátokat még itthon se dugjátok semmihez hozzá! Ez a koronavírus a levegőben is terjed, nem csak úgy kapható el, ha megfogunk valamit. Így leszállhat bármire itthon is. Így naponta fertőtlenítenünk kell a kilincseket, a mosdót, a mosogatót, a wc-t, a hűtőszekrény, a spájz ajtaját is. No, meg fel is kell mosni egy kis hypós meleg vízzel!
– Ebben ám mi is tudunk segíteni neked! – ajánlotta Csiporka. – Van bogár gumikesztyűnk, meg szájmaszkunk!
– Elfogadom a segítségeteket! – mosolyodott el Ibi, hiszen tudta, milyen szoros kötelékeket tud kialakítani az emberek között a közösen végzett munka is.
– De, de, de…, neked honnan lesz ennivalód? – riadt meg a gondolattól annyira Bíborka, hogy alig tudta elmondani a gondolatait.
– Egy héten egyszer elmegyek autóval a boltba. Veszek fel szájmaszkot, kesztyűt. Nagyon sietek, nem beszélgetek senkivel, és a sorban is megtartom a háromméternyi távolságot. Ha hazajöttem, lefertőtlenítem a kezem, a megvásárolt árut, és csak úgy teszem el, majd meleg vízben, samponnal, tusfürdővel lezuhanyozok, hajat mosok, és a kint viselt ruháimat, meg a védős cuccot is kimosom a mosógépben.
– Miért? Nem lett koszos ennyitől! – nézett rá Bíborka értetlenül.
– Az igaz – nevetett Ibi –, de szerencsére a koronavírus nem szereti a meleget, meg a fertőtlenítőt, abban elpusztul! De a legfontosabb akkor is az, hogy ne menjünk ki a lakásból! Szeressük egymást, törődjünk egymással, beszélgessünk sokat, és olyan jól érezzük magunkat ebben az új helyzetben, amennyire csak jól lehet, mert a stressz betegít, ezt tudjátok – mondta Ibi, majd legszívesebben megpuszilgatta volna a két bogárkáját, de nem tette, mert tisztában volt vele, hogy bármelyikük hordozhatja máris a vírust akkor is, ha ebből semmi nem látszik rajta.
– Mindent értek! – bólintott Csiporka. – Megígérjük mindketten, hogy mindent betartunk, és nem szomorkodunk, hanem kiélvezzük, hogy sokat lehetünk együtt. Máskor erre úgyis kevés lehetőségünk van. Rögtön van egy pici jó is ebben a Korona-világban! – mosolyodott el sokat tudóan, majd kiragasztotta a falra a napirendet.
Molnár Ágnes
