Csiporka és Bíborka a Korona-világban – 4. rész

Koronás virágvasárnap

– Megjötteeem! – szólt Ibi, ahogy belépett a lakásba. – Ne gyertek ki! – kiáltotta kicsit furcsa hangon a maszk alól. – Levetkőzöm, beteszem a ruháimat és a maszkot 60 fokon kimosni a gépbe, lefertőtlenítem a cipőm talpát, a kabátomat meg felakasztom a sufniba, oda nem járunk, hadd pusztuljon el rajta a vírus, ha volt képe rám mászni az utcán! – viccelt Ibi, mert tudta, a lányok másképp megijedhetnének. – Jaaa, és megyek, lezuhanyozom, és hajat is mosok! – húzta be maga után a fürdő ajtaját.

– Mennyi macera…! – sóhajtott Bíborka boldogtalanul.

– Semmi baj – simogatta meg Csiporka a hátát –, majd megszokjuk ezt is, ha már egyszer ez a vírus azt akarja, hogy ne találkozzunk másokkal, és sokat legyünk idehaza… – csitította barátnőjét, miközben éppen jó forró vasalóval átgőzölte a frissen elkészített maszkokat.

– Itt vagyoook! – toppant be Ibi a szobába, szépen átöltözve, csillogóra mosott, fésült frizurával. – Mi ez a gyönyörű, virágos a kezedben, Csiporkám??? – kérdezte.

– Míg oda voltál, maszkokat készítettünk a rongyos zsákban talált anyagokból! – harsogta felvidámodva Bíborka.

– Kétrétegűek! – büszkélkedett Csiporka. – Ezt szántuk neked – nyújtotta Ibi felé épp a virágosat.

– Gyönyörű! Hogy ti milyen ügyesek vagytok! Virágos maszk virágvasárnapra! – nézegette körbe a bogárkák művét Ibi, örömében mosolyogva.

– Virágvasárnaaap??? Az mi? – tátotta nagyra Bíborka a szemeit. – Minden vasárnap egyforma, nem?

– Nem pillém, ez a nap különlegesebb a többinél. Ekkor kezdődik el a húsvéti ünnepkör. A farsang véget ért hamvazó szerdán, ami idén február 26–a volt…

– Bekenték magukat hamuval??? De minek??? – értetlenkedett Bíborka. – Hát nem azt mondja folyton a tévé, hogy tisztálkodjunk, mossunk kezet, meg fertőtlenítsünk???

– Képzeljétek, azért kenték magukra a hamut, mert azt tartotta a hiedelem, hogyha az előző virágvasárnapon leszedett, megszentelt barkát elégetik ezen a napon, és megkenik vele magukat, akkor nem fog fájni a fejük, nem lesznek betegek, elkerüli őket a villámcsapás – mesélte Ibi. – Utána meg elindult a böjt…

– Nem a böjt indult el, hanem a bent! – vágott közbe most meg Csiporka. – Nem sokkal későbbtől kellett itthon maradnunk a koronavírus miatt, tudod… – bizonygatta igazát.

– Az igaz! – mosolyodott el Ibi. De a kettőnek csak annyi köze van egymáshoz, hogy a böjt során is sokkal kevesebbet találkoztak egymással az emberek, mert nem lehetett mulatságokat, esküvőket tartani. Ráadásul még a húsevést is tiltották!

– Én olyat nem eszem egyáltalán! – fintorgott Bíborka.

– Hát, az igaz, de az emberek többsége szívesen fogyasztja – magyarázta Ibi. – Bár az is igaz, hogy régebben sokkal kevesebbszer ettek húst, mint mostanság, inkább csak vasárnap, vagy ünnepekkor.

– Én meg mindig csak zöld szárakat, leveleket eszem – szólt közbe Csiporka.

– Ők is hasonlóan tették, a régi világban – mosolyodott el Ibi. – Megtermelték maguknak a gabonát, a krumplit, a zöldségeket, a fűszernövényeket, a gyümölcsöket, és azokból készítették el az ételeiket.

– És énekelni sem lehetett olyan hosszú ideig? – kérdezte Bíborka, aki gyakran még tanulás közben is dudorászott.

– De, de, azt lehetett, csak éppen nem mulatozhattak közben, de karikázót járhattak, és egyszerű kinti játékokat is játszhattak.

– Már csak azt nem értem, hogy jön ehhez az egészhez a virág… – morfondírozott Csiporka.

– Jézusról már meséltem nektek karácsonykor. Emlékeztek?

– Igen! Ő a Megváltó, Isten fia – vágta rá Bíborka.

– És éppen karácsonykor született meg Betlehemben – egészítette ki Csiporka.

– Bizony, így van. Sok jót tett az emberekkel, meggyógyította őket, és arra próbált mindenkit megtanítani, hogy a szeretet uralkodjon közöttük, ne a kapzsiság, és a máson való uralkodás vágya. Tanait, gondolatait sokfelé hirdette. A szegények szerették, hittek neki, tisztelték is, de Jeruzsálemben voltak olyan magas rangú egyházi emberek, akik irigyek voltak rá. Amikor pont a húsvétot megelőző vasárnapon Jeruzsálembe ment 12 tanítványa kíséretében, hamisan, értelmetlenül megvádolták őt, és bíróság elé állították. Ennek emlékére vágják le pont ezen a napon a friss barkaágakat, majd a misén megszentelik. Van ahol meg a virághéten, ami a virágvasárnap előtti hét, virágokat ültetnek, hogy vasárnapra sok nyíljon.

– Jaaa! Akkor már értem a virág dolgot! – bólintott Bíborka.

– És képzeljétek, gyakori szokás volt az is, hogy a 15–18 éves lányok a mise után színes masnikkal feldíszített, zöldleveles ággal járták végig a falut a mise után, köszöntve a tavaszt, a természet újjászületését.

– Óóóó, de jó lehetett nekik! – sóhajtott vágyakozva Csiporka. – Én is úgy kipróbálnám! Olyan szépen süt kint a nap!

– Mindjárt megebédelünk, utána egy kis csendes pihenő, és aztán felöltözünk, maszkot veszünk, és kiautózunk az erdő túlvégére, amerre senki nem jár. Ott aztán kipróbálhatjátok a virágvasárnapi zöldág-járást, énekelhettek, futkoshattok, játszhattok egy nagyot a friss levegőn!

– Éljennnn! – kiáltotta boldogan Bíborka, és magától, minden felszólítás nélkül elkezdte megteríteni az asztalt.

***

Szerző: 2020. 04. 03.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló