Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 3. rész

A liláspiros csücskös nyomozás

– Melyik bokor alá is tettem a táskámat? – morfondírozott Csiporka az állatkerti sétányon végigrohanva izgalmában, mert nagyon aggódott, hogy örökre elvész az iskolai felszerelése.

– Bíborka! – kiáltott az előtte futó pillangónak. – Te még emlékszel, hová dugtuk a cuccaimat?

– Persze! Előre repülök, s őrzöm, míg odaérsz!

A bejárattól jobbra, az első bokor alatt azonban nem volt semmi… Döbbenten álltak… Azt viszont felfedezték, hogy egy darabon, a bokor aljában lenyomódtak a táska súlyától a fűszálak.

– Itt kellett lennie… – mutatta Csiporka kétségbeesetten. – Most mi lesz???!!!

– Jaj, mit fog szólni Ibi?! – sopánkodott első rémületében Bíborka is.

– Ezer, hogy nem fogja megengedni, hogy egyedül járjunk iskolába…– sóhajtotta keservesen Csiporka, aki azt is átgondolta, mennyi rengeteg pénzbe került az a sok könyv, füzet, írószer, és minden egyéb, ami még a táskában volt. – És akkor megint nem tudja kinyitni a virágboltot kora reggel, és délután is hamar be kell zárnia…

Aztán nyelt egy nagyot, s megpróbálta összeszedni a gondolatait.

– Nézzünk körül a lenyomott fűszálak környékén! – indítványozta. – Hátha találunk valami nyomot!

Az izgatottságból új erőt merített, és felrepült egy kicsivel a fű fölé, hogy jobban rálásson a földfelszínre.

– Semmi! – jelentette ki Bíborka néni röpködés, és szemlélődés után.

– Nézd csak! Ott egy fél szelet retek! Csakis a tízórais dobozomból lehet, mert nem hiszem, hogy az állatkertben szeletelt retkek teremnének!

– Hooool? – meresztgette a szemét Bíborka.

– Ott, ni! Az a liláspiros csücsök a bokron túl! Még az illatát is érzem! – bizonygatta a bogárka. – Nem ellopták, csak arrébb vonszolták a táskámat! Ott abban a sávban végig lenyomódott a fű! Látod?

– És ott egy ceruzavég, meg egy könyv is! – váltott suttogásra Bíborka. – Nem kellettek a cuccaid, úgy látom, csak az ennivalód!

– Repüljünk fel ismét, és nézzük, kik dézsmálták meg a retkeidet! – indítványozta Bíborka.

Egy darabig repkedtek, repkedtek ketté válva, majd Bíborka visszaszállt Csiporkához, mert semmilyen újabb nyomot nem fedezett fel.

– Dehogy semmi! – suttogta Csiporka. – Még a csámcsogást is hallom! Hát még a beszédüket! Halkan rezegtesd a szárnyaidat, hogy idő előtt ne fedezzenek fel bennünket!

És valóban, a bokros rész után, a fák alatti magas fű környékéről mozgás, és beszéd zaja verte fel a csendet.

– Jó kis potya kaja! – rikkantott fel egy hang.

– Csendesebben! – súgta egy másik.

– Észrevehetnek! – tódította a harmadik.

– Együnk meg mindent – javasolta az első –, aztán futás a suliba! A zabán kívül minden csupa vacakság! Jól jártunk, hogy valaki ilyen jó kis ennikét hagyott nekünk a bokor alatt! – vigyorgott teli szájjal, majd egy utolsó reccsenőset harapott a retekbe.

– Kik vagytok, és miért loptátok el az iskolatáskámat?  – csapott le rájuk a levegőből igen erélyesen Csiporka.

– Na, ne dumálj már! Nem loptunk mi semmit! Oda volt lökve az egész a bokor alá! Csak megnéztük, van-e benne valami ehető, mert anyámék annyira zavartak minket hajnalban a suliba, hogy rendesen reggelizni sem lehetett…!

– Kik vagytok egyáltalán? Ilyeneket, mint ti, még sosem láttam az egyik állatkerti suliban sem! – közölte Bíborka, aki életében először nem megijedt a flegma durvaságtól, hanem erőre kapott tőle.

– A híres Csótány-ikrek vagyunk! – büszkélkedett a legmagasabb, vöröses, nagy csápú, hosszúkás testű jószág.

– És miért jöttetek épp ide? – kérdezte megnyugodva Csiporka, hiszen addigra már felmérte, hogy minden holmija megvan, csak az ennivalója fogyott el.

– Nem érted, hogy mától ide járunk suliba, te oktondi! – ordította az első.

– Már hatszor elmondta! – vigyorgott gúnyosan a második.

– Micsoda értetlenek vagytok! – röhögött a harmadik. – Anyámék azt mondták, hogy beíratnak, mert itt híressé lehet válni, mert valami Csikorkáék – akiket a tévében láttak –, azok lettek.

– Ja, meg gazdagok is leszünk, mert itt az okosaknak fizetnek is! – feszítette meg a mellkasát az első büszkeségében.

– Bíborka! Repülj el, kérlek, Stefi néniért!  Kérd meg, azonnal repüljön ide, mert segítségre van szükségünk!

– De bántani fognak! – rémült meg Bíborka.

– Nem tudnak, mert felrepülök, és mobillal videózom őket, hogy ellógni se tudjanak! – kapta elő apró okostelefonját Csiporka. – Indulj gyorsan!

***

Szerző: 2020. 09. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése