Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 3. rész

A liláspiros csücskös nyomozás

– Melyik bokor alá is tettem a táskámat? – morfondírozott Csiporka az állatkerti sétányon végigrohanva izgalmában, mert nagyon aggódott, hogy örökre elvész az iskolai felszerelése.

– Bíborka! – kiáltott az előtte futó pillangónak. – Te még emlékszel, hová dugtuk a cuccaimat?

– Persze! Előre repülök, s őrzöm, míg odaérsz!

A bejárattól jobbra, az első bokor alatt azonban nem volt semmi… Döbbenten álltak… Azt viszont felfedezték, hogy egy darabon, a bokor aljában lenyomódtak a táska súlyától a fűszálak.

– Itt kellett lennie… – mutatta Csiporka kétségbeesetten. – Most mi lesz???!!!

– Jaj, mit fog szólni Ibi?! – sopánkodott első rémületében Bíborka is.

– Ezer, hogy nem fogja megengedni, hogy egyedül járjunk iskolába…– sóhajtotta keservesen Csiporka, aki azt is átgondolta, mennyi rengeteg pénzbe került az a sok könyv, füzet, írószer, és minden egyéb, ami még a táskában volt. – És akkor megint nem tudja kinyitni a virágboltot kora reggel, és délután is hamar be kell zárnia…

Aztán nyelt egy nagyot, s megpróbálta összeszedni a gondolatait.

– Nézzünk körül a lenyomott fűszálak környékén! – indítványozta. – Hátha találunk valami nyomot!

Az izgatottságból új erőt merített, és felrepült egy kicsivel a fű fölé, hogy jobban rálásson a földfelszínre.

– Semmi! – jelentette ki Bíborka néni röpködés, és szemlélődés után.

– Nézd csak! Ott egy fél szelet retek! Csakis a tízórais dobozomból lehet, mert nem hiszem, hogy az állatkertben szeletelt retkek teremnének!

– Hooool? – meresztgette a szemét Bíborka.

– Ott, ni! Az a liláspiros csücsök a bokron túl! Még az illatát is érzem! – bizonygatta a bogárka. – Nem ellopták, csak arrébb vonszolták a táskámat! Ott abban a sávban végig lenyomódott a fű! Látod?

– És ott egy ceruzavég, meg egy könyv is! – váltott suttogásra Bíborka. – Nem kellettek a cuccaid, úgy látom, csak az ennivalód!

– Repüljünk fel ismét, és nézzük, kik dézsmálták meg a retkeidet! – indítványozta Bíborka.

Egy darabig repkedtek, repkedtek ketté válva, majd Bíborka visszaszállt Csiporkához, mert semmilyen újabb nyomot nem fedezett fel.

– Dehogy semmi! – suttogta Csiporka. – Még a csámcsogást is hallom! Hát még a beszédüket! Halkan rezegtesd a szárnyaidat, hogy idő előtt ne fedezzenek fel bennünket!

És valóban, a bokros rész után, a fák alatti magas fű környékéről mozgás, és beszéd zaja verte fel a csendet.

– Jó kis potya kaja! – rikkantott fel egy hang.

– Csendesebben! – súgta egy másik.

– Észrevehetnek! – tódította a harmadik.

– Együnk meg mindent – javasolta az első –, aztán futás a suliba! A zabán kívül minden csupa vacakság! Jól jártunk, hogy valaki ilyen jó kis ennikét hagyott nekünk a bokor alatt! – vigyorgott teli szájjal, majd egy utolsó reccsenőset harapott a retekbe.

– Kik vagytok, és miért loptátok el az iskolatáskámat?  – csapott le rájuk a levegőből igen erélyesen Csiporka.

– Na, ne dumálj már! Nem loptunk mi semmit! Oda volt lökve az egész a bokor alá! Csak megnéztük, van-e benne valami ehető, mert anyámék annyira zavartak minket hajnalban a suliba, hogy rendesen reggelizni sem lehetett…!

– Kik vagytok egyáltalán? Ilyeneket, mint ti, még sosem láttam az egyik állatkerti suliban sem! – közölte Bíborka, aki életében először nem megijedt a flegma durvaságtól, hanem erőre kapott tőle.

– A híres Csótány-ikrek vagyunk! – büszkélkedett a legmagasabb, vöröses, nagy csápú, hosszúkás testű jószág.

– És miért jöttetek épp ide? – kérdezte megnyugodva Csiporka, hiszen addigra már felmérte, hogy minden holmija megvan, csak az ennivalója fogyott el.

– Nem érted, hogy mától ide járunk suliba, te oktondi! – ordította az első.

– Már hatszor elmondta! – vigyorgott gúnyosan a második.

– Micsoda értetlenek vagytok! – röhögött a harmadik. – Anyámék azt mondták, hogy beíratnak, mert itt híressé lehet válni, mert valami Csikorkáék – akiket a tévében láttak –, azok lettek.

– Ja, meg gazdagok is leszünk, mert itt az okosaknak fizetnek is! – feszítette meg a mellkasát az első büszkeségében.

– Bíborka! Repülj el, kérlek, Stefi néniért!  Kérd meg, azonnal repüljön ide, mert segítségre van szükségünk!

– De bántani fognak! – rémült meg Bíborka.

– Nem tudnak, mert felrepülök, és mobillal videózom őket, hogy ellógni se tudjanak! – kapta elő apró okostelefonját Csiporka. – Indulj gyorsan!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése