Vihargyors ötlet – villám előkészületek
A türkiz-álom megvalósulásának utolsó lépései
– Jó estét, Stefi néni! Virág Ibolya vagyok, Csiporka és Bíborka…
– Jó estét, Ibike! Ne folytassa! Azonnal felismertem a hangját még suttogva is! Miben segíthetek?
– Holnap elviszem a bogárkáimat a Balatonra! Persze, nem is sejtik! Már aludt mind a kettő, mire mindent kitaláltam, megszerveztem. Azt szeretném kérdezni, hogy meg tudnánk-e oldani valahogy, hogy elhozhassam a szárnyvédőiket és az úszószemüvegeiket holnap hajnalban az iskolából, mert azok nélkül nem merem fürdőhelyre vinni őket?
– Ó, ez igazán szuper ötlet! És már azt is értem, miért olyan halk szavú! – örvendezett a tanító néni. – Képzelje! Reggel én is uszodába készülök a legjobb barátnőmmel, de csak nem régen fedeztem fel, hogy a magamé is a munkahelyemen maradt… Úgyhogy mindenképp be kell mennem, egyet se aggódjon! Hánykor találkozzunk?
– A reggel hat óra túl korai lenne? – kérdezte kissé zavarban Ibi, mert persze tudta, hogy nem egészen illendő dolog sem este, sem kora reggel zavarni a tanárokat, a pihenő idejükben.
– Nem gond, Ibikém! Hétre megyünk mi is, mert akkor még csak úszók vannak, utána meg már olyan nagy a tömeg, hogy alig lehet mozdulni, nem, hogy úszni. Az Állatkert bejáratánál jó lesz hatkor!
– Tökéletes!! – sóhajtott Ibi megkönnyebbülten, hogy ez az akadály is elhárult a meglepetés-tervéről. – Nagyon hálás vagyok, Stefike, hogy segít nekünk! Az utolsó pillanatban jött az ötlet! Köszönöm még egyszer! Jó pihenést kívánok!
– Akkor reggel! Jó éjt! – búcsúzott mosolygós hangon Stefi néni, aki nagyon örült, hogy titkos kis kedvencei ilyen nagy élmény részesei lehetnek.
– Eddig okéééé! És most irány pakolni! – utasította magát Ibi maga elé motyogva, pedig legszívesebben a világba kiáltotta volna örömét.
A földszinti tárolóból elővette a lányok hátizsákjait, meg a strandtáskát.
– Hideg is lehet, meg eső, vagy szél… Szükség lesz a kabátkákra, sapkákra, sálakra… Ja, meg a cipőkre – nyúlt le a szekrény aljába –, és az esernyők sem maradhatnak itthon! Olyan érzékeny Bíborka szárnya! Egyéb se kéne, hogy megint megsérüljön rajtuk a hímpor! Olyan boldogtalan volt, amikor elmesélte a régi, mezei sérülés-történetét… Az úszócucc majd meglesz a suliból, de a fürdőruhák már most is a hátizsákokba mehetnek! És viszem a színes ceruzákat, a könyvtári könyveket, meg a rajzolós füzeteiket. Jaaaa, és ennivaló is kell nekik! Hogy lehetek olyan balga, hogy mindig elfelejtem, hogy ők nem ehetnek a mi étkeinkből! – korholta magát fejcsóválva.
Ibi leszaladt a virágboltba, és cserepestől bepakolta Csiporka kedvenc sásait, meg Bíborka nektárvirágait.
– Ha kevés lesz, biztosan ott is találok virágboltot! Siófok nem kisváros! Meg talán a strand füvei, virágai között is lesz olyan, amit szívesen elfogyasztanak! Nem is lenne baj, ha nem mindig termesztett növényeket rágnának! Akár hogy figyelek rá, biztosan van elég sok vegyszer ezeken a melegházi csodákon – simogatta meg kedvenc orchideái hófehér szirmait.
Miután a bogár-mozgóbüfét elrendezte az autó csomagtartójában, eszébe jutott, hogy a bőröndöt még nem is kereste elő.
– Itt nincs! – nyúlt a szekrény aljába. – A gardróbba tettem volna? Ó, igen! – sóhajtott elégedetten, felegyenesedve, kezében a gurulós kofferrel. – A felébe anyáét, a felébe meg a magam cuccait teszem! Két fürdőruha, papucsok, szandálok, fürdőköpenyek, úszógumi, labda. Jaaaa, tegyek azért valami ruhát magunknak is! – utasította megát vigyorogva. – Mit szólna anya, ha egész héten csak fürdőruhában lehetne! Na, akkor fehérneműk, pólók, rövid- és hosszúnadrágok, pulcsik, széldzsekik. Meg nekünk is kell ernyő, törölközők, tusfürdő, fogmosó cucc! Óóóóó, hát az övékét sem tettem be! – szaladt ki bosszankodva a fürdőszobába. – Olyan nehéz bogár méretűt venni mindenből! Hála az égnek, hogy eszembe jutott! – És kell még a töltő, a telefon, rejtvények, könyv, toll!
Ibi ráhasalt a bőröndre, hogy be tudja húzni a cipzárt, utána leszaladt ismét a virágboltba, mert eszébe jutott, hogy ki kell írnia az ajtóra, hogy egész héten zárva tart.
– Még jó, hogy elfelejtettem friss virágokat rendelni! – gondolta a cetli kiragasztása közben. – Most aztán úgyis elszáradna minden, mire hazajövünk! – Irány az ágy! – utasította magát ásítozva.
Amikor felért a hálószobába, Bíborka váratlanul felült az ágyában.
– Valami baj van, hogy nem alszol? – kérdezte a pille félálomban.
– De gyagya vagyok! Lehettem volna csendesebb is! – gondolta, majd odalépett a kis pillangóhoz. Megsimogatta, visszafektette.
– Aludj tovább! Nincs semmi baj! Mindjárt lefekszem én is, csak lezuhanyozok!
Egy kicsit várt, míg Bíborka légzése ismét nyugodt-egyenletessé vált, majd tényleg elindult a fürdőbe, hiszen igencsak kimelegedett a meglepetés előkészületében.
– Nem velük alszom! Csak megint felverném őket! Jó lesz nekem a vendégágyon is! Lehet, hogy aludni sem hagy az izgalom! – gondolta, majd azon nyomban álomba merült.
***
Molnár Ágnes
