Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka – Újra az iskolában – 1. rész
Csiporka, Bíborka és az önállóság
– Te Ibi! – dugta Csiporka az orrát az első iskolanap reggelén az ablakhoz. – A nagyok mind egyedül mennek iskolába! Látom, hogy ott a hátukon a hátizsák, és nem is kíséri őket senki! – jelentette ki, szemét barátnőjére szegezve.
– Ez igaz –mondta Ibi, miközben belekészítette a bogárkák tízóraiját az ételes dobozaikba, s a kulacsukba. – De itt a közelben három iskola is van. Nem is! Négy! És van, akinek még úton sem kell átmennie! De a ti Bogársulitok azért nagyon nem a szomszédban van ám!
– De biztosan ki tudnánk találni, hogyan járhatnánk egyedül, vagyis kettesben iskolába, hogy te is időben ki tudd nyitni a virágboltodat, mint régen – javasolta Bíborka, aki persze egyedül a világ minden kincséért sem indult volna sehová, de Csiporka mellett mindig biztonságban érezte magát.
– Hát, ami igaz, az igaz – ült le közéjük Ibi, miután az ajtóhoz készítette a tele töltött táskáikat –, sok vevőm másik virágost keresett magának, mióta később nyitok, korábban zárok… – sóhajtotta.
– Akkor itt az ideje, hogy ne hátráltassunk a munkádban! Már igazán elég nagyok vagyunk az önállósághoz! Jól olvasunk, így megértjük a feliratokat, és boldogulunk a mobillal is, így tudunk szólni, ha valami gond van.
– Rendben! Ma reggel mindenképp együtt megyünk autóval, mert már nincs is idő másra, és délután is értetek megyek délután négy órára, ahogy az iskola kiadta az időpontot. Persze, csak a főbejárat előtt tudlak kitenni, és várni benneteket, mert írt a tanító néni, hogy csakis a tanulók léphetnek be az iskola területére. Suli után viszont mindenképp átgondoljuk, kitaláljuk, hogyan utazhattok biztonságosan, mégis önállóan. Jó lesz így?
– Persze! – csúszott le Csiporka a fotel karfáján, s máris szaladt az előszobába, s a hátára kapta a hátitáskáját.
– Mit kell ezen kitalálni? – ücsörgött tovább értetlenül Bíborka. – Van szárnyunk!!! Egyszerűen odarepülünk!
– Persze, az jó lehetne, de nekem ez még mindig nem megy valami jól… Csak rövid távokat tudok egyszerre haladni ezekkel az apró szárnyakkal, és teli táskával meg biztosan még kevesebbre jutnék…– válaszolt csüggedten Csiporka. – De most gyere, induljunk, nehogy már az első nap elkéssünk!
– Repülöööök! – libbent át a pille bíbor szárnyaival a lakáson egy szempillantás alatt, s felkapta a táskáját. Kis híján a földre zuhant, alig bírta megtartani az egyensúlyát. – Hűűűű! Megint igaza van Csiporkának… – gondolta. – Cipelve repülni még nekem is nehéz! – nézett végig karcsú testén.
– Beszállááás! – tárta ki Ibi a kocsi ajtaját, miután gondosan ellenőrizte, hogy jól bezárta-e a bejárati ajtót. – Látom, rátok fog férni egy kis testnevelés! Mintha elpuhultatok volna az utóbbi hónapokban! – jegyezte meg viccelődve, de azért mindkét bogárka hátáról azonnal levette a degeszre tömött zsákokat, s betette a hátsó ülésre.
Mivel időben indultak a beszélgetés ellenére is, az állatparki iskolához vezető, erdővel körülvett úton még alig volt forgalom, így nagyon hamar az óriásparkolóhoz értek.
– Kiszállááás! Táskákat fel! Vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra is! Boldog új tanévet kívánok nektek! – simított végig a két bogárka fején, majd visszaszállt az autóba, és elhajtott, hogy ne láthassák, mennyire rosszul esett ott hagyni őket, és egyedül hazaindulni. – Hónapok óta mindig együtt voltunk… – gondolta –, s egy meglepett-zavart mozdulattal megtörölte könnybe lábadó, aggódó szemét.
***
Hasonló
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Korona-mese – 10. Bobo kor...
Korona–mese 9. – Bobo, az o...
Korona-mese 8. – Június köz...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Korona-mese
Városi lépésbentekergőzés
A türkizhezszállító búgó-su...
A nyaralás hajnala
Vihargyors ötlet – villám e...
Ibi, a nagy titoktervező, s...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése