Bulidélután

Csiporka és Bíborka vendégeket fogad

– Itt vagyooook! Nyissatok ajtóóóóót! – ugrált az egekbe Bobo a virágbolt ajtajában, a kilincset rángatva.

– Fáradj beljebb! Nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat! – tárta szélesre az ajtót Ibi, a másik kezével pedig a konyha felé mutatott, hogy észrevétlenül segítse a bolhafit a tájékozódásban.

Bobo széles mosollyal az arcán nézett körbe.

– Én vagyok az első??? – riadt meg, és azonnal kétségbeesetté vált az arca.

– Igen! Te vagy a legszerencsésebb – somolygott Ibi szeretettel –, hiszen te választhatsz magadnak az összes pohárból, tányérból, székből és asztalból! A többieknek már csak a maradékból lehet!

Bobo tétován szétnézett, és zavarában megfogta a hozzá legközelebbi széket, és fel sem tűnt neki, hogy rózsaszín.

– Hohohohóóóó! Azt én akarom! Engedd csak el! Enyém a macskááás! – robbant be az ablakon Szunyi, aki már annyira vágyott társai közé, hogy arra is sajnálta az időt, hogy körberepülje az épületet.

– Akarod, akarod… Mindig csak akarod, nem pedig szeretnéd… – húzta el a száját Bobo, de azért azonnal visszahúzta a kezét. – De legyen neked! Válassz te elsőként! Azért is udvarias leszek! A lányoké az elsőbbség! – jelentette ki olyan fensőbbséggel, mint aki nagyon büszke arra, hogy pontosan tudja, hogyan illik a társaságban viselkedni.

Szunyi azonnal lecsapott a cicás készletre, és mélységes elégedettséggel az arcán, kecsesen helyet foglalt a támlás kisszéken.

– Nem is tudtam, hogy a mai egyetlen férfi vendégünk ilyen talpig úriember! – simított végig Ibi a bolhafiú fején.

– Egyetleeeen??? Hát Hangyi??? – kapta hátra a fejét Bobo értetlenül.

– Őt sajnos nem engedték el… – válaszolt Bíborka elkomorodó arccal.

– De miért nem? – kíváncsiskodott Szunyi, hegyes kis orrát előre szegezve. – Anyukám szerint nálatok csakis jót tanulhatok. Azt mondta, a nagytesóimtól folyton rám ragad a sok rossz szokás, így jobb is, ha minél kevesebbet lődörgök körülöttük, ebben a váratlanul jött szünetben.

– Igazán kedves, hogy ezt gondolja rólunk! – szerénykedett Csiporka, miközben azon morfondírozott, vajon jól látja-e, hogy már nemcsak a hangyafinak tetszik Bíborka, hanem a pillének is a hangyafiú. – Neki sajnos otthoni kötelezettségei vannak… – folytatta, mintha a legutóbbi pillanatokban nem egészen máshol járt volna az esze.

– Kötelezettségeiiii??? De hát szünet van! Nem is kell iskolába menni! – ámuldozott Szunyi, aki tudta, bár nem árulta el, hogy a nagy szabadságban még az ágyát sem vetette be.

– Hát…, ez igaz! De tudod, ő nemcsak egy egyszerű hangya, hanem a hangyakirálynő fia. És a királyfiaknak bizony ott kell állniuk, talpig díszbe öltözve, a mamájuk mellet, ugyanis váratlanul magas rangú hangyaküldöttség érkezett hozzájuk a messzi Afrikából – magyarázta Ibi.

– Azt akarod mondani, hogy még korona is van a fején??? Jogar a kezében, és ott ácsorog vigyáz állásban a trónszék mellett??? – kérdezte Bobo elszörnyedve, és titokban hálát adott a sorsnak, hogy ő csak egy egyszerű bolhacsalád legkisebb gyermeke.

– És Pötyi hol van? Eljön egyáltalán? – nézett körbe az ebédlő minden zugába bepillantva Szunyi.

– Azt ígérte a mamája, hogy rábeszéli – bólintott igenlőn Csiporka.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy nem akart találkozni velünk?! – döbbent meg Bíborka.

– Dehogy! Csak hát olyan félénk…! Igazán tanácstalan még mindig az új helyzetekben… – védte meg Csiporka a kis katicát, majd hirtelen a fejéhez kapott. – Lehet, hogy már rég itt van, csak nem mer bekopogni, inkább ácsorog a bejárati ajtó előtt…!

Ahogy ezt kimondta, azonnal felpattant, és rohanni kezdett az előszoba felé. A nagy sietségben eszébe sem jutott, hogy hamarabb érne oda repülve, mint tömzsi kis lábain. Amint odaért, kitárta az ajtót. Körbenézett, de semmi nem mozdult, egy hang sem hallatszott.

– Pötyiiii!!! Itt vaaagy??? – szólongatta többször. – Tudom, hogy itt vagy!!! Csak nem elbújtál??? – nézett be az ajtófélfa mellé állított cserepes virág sziromlevelei közé.

– Itt vagyok! – suttogta a katicabogár, és azonnal felállt, ahogy Csiporka felé nyújtott kezét észrevette.

– Gyere be bátran! – karolt bele a bogárka. Már csak téged vártunk, és kezdődhet is az uzsonnaaaa! – kiáltotta befelé igyekezve, majd felsegítette a kis piros székre, pöttyös szárnyú barátnőjét.  – Mindenki itt van! – sóhajtotta elégedetten. – Végre ehetüüünk!!!! – rikkantotta boldogan, mert igen csak megéhezett a bulira várakozás izgalmában.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése