Elölkéthóemberes és libakettes

Csiporka, a számsegéd

– Most akkor én mit gyűjtsek??? – állt meg Bobo a számgyűjtögetésben az első néhány lelkes lépés után.

– Minden olyan számot, ami nyolcvannal kezdődik – súgta neki Csiporka. – Gyere, soroljuk gyorsan végig együtt, és próbáld megjegyezni!

– Nyolcvan, nyolcvanegy, nyolcvankettő, nyolcvanhárom, nyolcvannégy, nyolcvanöt, nyolcvanhat, nyolcvanhét, nyolcvannyolc, nyolcvankilenc.

– Megjegyezted őket? Akkor indulj gyűjtögetni! – buzdította barátját Csiporka.

– Mennék, de azt sem tudom, hogy néznek ki! – kornyadt le ismét Bobo szája, mert az is bántotta, hogy az ő hiányosságainak a pótlása igencsak gátolja Csiporkát abban, hogy megnyerje a versenyt.

– Tudod! Két karika van egymás tetejében! Minden számod azzal kezdődik! Na, induljunk el, jó?!

– Köszönöm! Igazi barát vagy! – mosolygott rá Bobo megkönnyebbülten.

– Futáááás! – súgta neki Csiporka, és eliramodott a huszonos számokat megszerezni.

Bobo szétnézett, s látta, már minden osztálytársa kezében van kártya.

– Sebaj – suttogta maga elé –, nem a győzelem a fontos! Ott az első a szőnyeg szélénél! – villant fel a szeme, és futni kezdett.

– Ott a húszas! – hallotta meg távolabbról Csiporka hangját. – Nem baj, hogy lemaradtam, de legalább Bobo is boldogul!

Aztán egy szempillantás alatt előbújtak a számok a virágcserépből a polcról, és a terem minden szegletéből.

– Már csak a huszonnyolcas hiányzik! – biztatta magát Csiporka.

– Itt van nálam! – súgta neki az odapattanó Bobo. – Épp most jöttem rá, hogy nem mindegy, hogy a kártyán elöl, vagy hátul áll a hóember.

– De hát süt a nap! Mit beszélsz? – nézett rá értetlenül Csiporka.

– Mért? Szerinted a nyolcas nem olyan, mint a hóember? Dehogynem! – bizonygatta Bobo. – Csak éppen nekem a két hóemberes kivételével azokat kell gyűjtenem, amelyeken elöl áll. Így jöttem rá, hogy ez a tied, mert a libakettest meg magamtól is jól felismerem!

– Készen vagyok! – kurjantotta Csiporka, miközben rámosolygott Bobóra.

– Én is! – kapott a kéthóemberes kártya után abban a szempillantásban Bobó.

– Mind megvan! – kiáltotta boldogan Pötyi.

– A szemfülességi versenyt ti hárman nyertétek! – dicsérte meg őket Balambér tanító bácsi. – De meg kell vizsgálnunk azt is, jó kártyákat szedegettetek-e össze! Tegyétek le sorban magatok elé a földre a gyűjteményeteket!

– Tökéletes, Csiporkám! És a tied is, Bobo, pedig mennyire megijedtél, hogy neked milyen nehéz feladat jutott!

– Meg én! Mert akkor még nem tudtam, hogy az „elölkéthóemberesek” az enyéim!

– De hát nincs is… Jaaaa! Értem már! Igazán találékony vagy, hogy valami számodra ismerthez kötötted a számok kinézetét, mert így már jó nagy esélyed van arra, hogy többé ne felejtsd el őket! – dicsérte meg az amúgy is büszkeségtől ragyogó bolhagyereket a tanító néni.

– És nézzük a harmadik helyezettet! – fordult a lapjai mögött ácsorgó Pötyi felé Balambér bácsi. – Mind stimmel! A mai győztesünk tehát Csiporka, a második Bobo, és a harmadik pedig Pötyi! – kiáltotta örömmel, s mindhármójukkal kezet rázott.

Gyike szája megrándult, Hangyi fintorgott egyet, de aztán mindannyian odamentek gratulálni az osztályból.

– Menjetek egy kicsit levegőzni! – küldte szünetelni a csapatot Stefi néni.

Amikor mindannyian kisereglettek, Balambér bácsi Stefi nénihez fordult:

– Megnyertük az utolsó csatát is! Pötyi belement a vízbe, és még élvezte is, most meg a győztesek közé került, holott eddig inkább semmiben nem vett rész, annyira félénk, visszafogott volt. Innentől miénk az osztály!!!

– Reméltem, hogy így lesz! – mosolyodott el Stefi néni is! Gyere! Meghívlak egy győzedelmi gyümölcslére!

***

Szerző: 2019. 06. 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló