Elölkéthóemberes és libakettes

Csiporka, a számsegéd

– Most akkor én mit gyűjtsek??? – állt meg Bobo a számgyűjtögetésben az első néhány lelkes lépés után.

– Minden olyan számot, ami nyolcvannal kezdődik – súgta neki Csiporka. – Gyere, soroljuk gyorsan végig együtt, és próbáld megjegyezni!

– Nyolcvan, nyolcvanegy, nyolcvankettő, nyolcvanhárom, nyolcvannégy, nyolcvanöt, nyolcvanhat, nyolcvanhét, nyolcvannyolc, nyolcvankilenc.

– Megjegyezted őket? Akkor indulj gyűjtögetni! – buzdította barátját Csiporka.

– Mennék, de azt sem tudom, hogy néznek ki! – kornyadt le ismét Bobo szája, mert az is bántotta, hogy az ő hiányosságainak a pótlása igencsak gátolja Csiporkát abban, hogy megnyerje a versenyt.

– Tudod! Két karika van egymás tetejében! Minden számod azzal kezdődik! Na, induljunk el, jó?!

– Köszönöm! Igazi barát vagy! – mosolygott rá Bobo megkönnyebbülten.

– Futáááás! – súgta neki Csiporka, és eliramodott a huszonos számokat megszerezni.

Bobo szétnézett, s látta, már minden osztálytársa kezében van kártya.

– Sebaj – suttogta maga elé –, nem a győzelem a fontos! Ott az első a szőnyeg szélénél! – villant fel a szeme, és futni kezdett.

– Ott a húszas! – hallotta meg távolabbról Csiporka hangját. – Nem baj, hogy lemaradtam, de legalább Bobo is boldogul!

Aztán egy szempillantás alatt előbújtak a számok a virágcserépből a polcról, és a terem minden szegletéből.

– Már csak a huszonnyolcas hiányzik! – biztatta magát Csiporka.

– Itt van nálam! – súgta neki az odapattanó Bobo. – Épp most jöttem rá, hogy nem mindegy, hogy a kártyán elöl, vagy hátul áll a hóember.

– De hát süt a nap! Mit beszélsz? – nézett rá értetlenül Csiporka.

– Mért? Szerinted a nyolcas nem olyan, mint a hóember? Dehogynem! – bizonygatta Bobo. – Csak éppen nekem a két hóemberes kivételével azokat kell gyűjtenem, amelyeken elöl áll. Így jöttem rá, hogy ez a tied, mert a libakettest meg magamtól is jól felismerem!

– Készen vagyok! – kurjantotta Csiporka, miközben rámosolygott Bobóra.

– Én is! – kapott a kéthóemberes kártya után abban a szempillantásban Bobó.

– Mind megvan! – kiáltotta boldogan Pötyi.

– A szemfülességi versenyt ti hárman nyertétek! – dicsérte meg őket Balambér tanító bácsi. – De meg kell vizsgálnunk azt is, jó kártyákat szedegettetek-e össze! Tegyétek le sorban magatok elé a földre a gyűjteményeteket!

– Tökéletes, Csiporkám! És a tied is, Bobo, pedig mennyire megijedtél, hogy neked milyen nehéz feladat jutott!

– Meg én! Mert akkor még nem tudtam, hogy az „elölkéthóemberesek” az enyéim!

– De hát nincs is… Jaaaa! Értem már! Igazán találékony vagy, hogy valami számodra ismerthez kötötted a számok kinézetét, mert így már jó nagy esélyed van arra, hogy többé ne felejtsd el őket! – dicsérte meg az amúgy is büszkeségtől ragyogó bolhagyereket a tanító néni.

– És nézzük a harmadik helyezettet! – fordult a lapjai mögött ácsorgó Pötyi felé Balambér bácsi. – Mind stimmel! A mai győztesünk tehát Csiporka, a második Bobo, és a harmadik pedig Pötyi! – kiáltotta örömmel, s mindhármójukkal kezet rázott.

Gyike szája megrándult, Hangyi fintorgott egyet, de aztán mindannyian odamentek gratulálni az osztályból.

– Menjetek egy kicsit levegőzni! – küldte szünetelni a csapatot Stefi néni.

Amikor mindannyian kisereglettek, Balambér bácsi Stefi nénihez fordult:

– Megnyertük az utolsó csatát is! Pötyi belement a vízbe, és még élvezte is, most meg a győztesek közé került, holott eddig inkább semmiben nem vett rész, annyira félénk, visszafogott volt. Innentől miénk az osztály!!!

– Reméltem, hogy így lesz! – mosolyodott el Stefi néni is! Gyere! Meghívlak egy győzedelmi gyümölcslére!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése