Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Amibe még a zöld alma is belepirul
A hálószoba egyik funkcióját hajdanán átvette a virágillatú mező, vagy a szénakazal
„Se keze, se lába, mégis feláll magába.” Az idézet egy szép estén hasított bele Vámosorosziban a fonó csivitelő hangzavarába, ráadásul egy „megesett”, gyermekét apa nélkül nevelő jányanya szájából. Rajta kívül el is veresedett mindenki. Még a zöld almák is belepirultak. Éppen találós kérdésekkel szórakoztatták egymást a jelenlévő asszonyok, férfiak, jányok és legények.
Például:
„Döndön deszka, Hajló pecka, Dörög a vármegye, Hétszáz a kötele.” (A megfejtés:esztováta, vagyis szövőszék.)
Vagy: „Sok felesége van, nem vétkezik soha, végül mégsem megy a mennyországba.” (Kokas.)
Nem kell persze itt arra gondolni, hogy a falvak lakói a szatmári végeken találós kérdésekkel érintkeztek, netán versbeszéddel fejezték ki magukat, esetleg epigrammákat költöttek, jambusokat is ritkán faragtak, cseréltek eszmét. Az eszmecsere amúgy is beszélgetés volt, ugratás. Ez sem igaz ebben a formában, mert arrafelé maximum a lovat ugratták, mint Rózsa Sándor. Egymást „húzták”. Ha a kérdésnek, megszólításnak éle volt, az volt a húzás. Aki meg tudott felelni, az jól járt, aki nem, azt kikacagták. (Nem kinevették, mert arrafelé senki sem nevetett, még a nemes, nemzetes, szépreményű kisasszonyok is kacagtak). Vagy éppen az uraság, maga a híres-nevezetes Staudinger úr, aki kilovagolt a répaföldre és azt látja, hogy a répák kidőlve, borulva sorjáznak a maguk összevisszaságában. Az egyik cseléd vigasztalni próbálja:
– Ne búsuljon Tekintetes Úr! Ezek hónap reggelre felállanak, nem úgy, mint az uram fa…
A mókának (ami szintén nem így neveztetett arrafelé valamikor, hanem huncutkodás, kacagtatás, röhögcsélés) helye volt mindig (mindétig), ha épp nem volt gyász. Vagy ha nem voltak olyan fáradtak, mint a brant. Tavasszal azért ez gyakran előfordult, mert a munkaidő a pusztán látástul vakulásig tartott, azaz pirkadattól alkonyatig. Éjszaka csak azért nem dolgoztak, mert nem volt elég olaj a lámpásba, pedig lett volna hova akasztani. Éjszakánként együtt húzta a csendest a kis bogárhátú házikókban apraja nagyja, úgy a kicsinyek, mint a nagyok. Egy fedél alatt élt három-négy generáció. Sokszor nem csak a fedél volt közös, de a szobákon is osztozni kellett, a generációs szakadék akkor még csak egy kis gödröcske volt, azt meg könnyű volt letakarni. Nem volt nappali, meg ebédlő, gyerekszoba, sőt hálószoba sem. A hálószoba egyik funkcióját átvette a virágillatú mező, vagy a szénakazal, esetleg hászija, meg még ki tudja milyen helyek.
A paraszti élet szokásai elég szépen fel lettek már dolgozva, vannak azonban olyan titkok, amelyeket nem lehet felfedni, örökké a múlt ködében maradnak. A paraszti élet szexuális szokásai mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak. Pedig hej, de sokakat érdekelt és érdekel is, hogy miből lett a cserebogár, sárga cserebogár!
Egy szép napon ott az Erdőháton egy derék ember nosza úgy döntött, hogy a végére jár ennek a titoknak, megfejti a paraszti testiség enigmáját, kiszínezi a nép életének eme fehér foltját. Mert, ahogy mesélte nem egy alkalommal, sokat töprengett ezen. Megfigyelte, hogy amikor dologidőben az ember kint dolgozik a mezőn és eljön a dél, az asszonyok kimosakodva, szépen felöltözve viszik ki uruknak az ebédet. Haza meg esetleg kipirulva jönnek? Úgy bizony.
Felkerekedett hát, hogy egy közeli faluban, amit nem Aholcnak hívnak, mert a Csé ott van az elején, megfejti a titkot. Kalapot fel, magnetofont táskába téve biciklire pattant és meg sem állt a korcsmáig abban a bizonyos faluban. A pulthoz lépett és halkan elmondta a korcsmárosnak jövetele célját. A korcsmáros megsúgta neki, hogy a jelen lévők közül kinek van szerinte a legnagyobb tudásanyaga ezen a téren, ugyanis nemcsak saját asszonyát, hanem másokét is dicsérni tudja tapasztalatai alapján. Hősünk kért is a helyi Casanovának „egysöregyféldecit”, majd szóba elegyedett vele. A potenciális adatközlő arra kérte, hogy ne itt vegye fel a beszélgetést, mert nem akar egy-két „sógora” előtt a hőstetteiről beszélni, inkább menjenek el hozzá (náluk). Úgy is lett, leülnek a konyhában, magnetofon kikerül az asztalra, már a „rec” gomb is lenyomva, felvétel indul. Ahogy a házigazda elkezdi a mondandóját, abban a minutumban nyílik a konyha ajtaja és egy villámló tekintetű nő lép be. Emígyen szóla:
– Te befogod a mocskos pofád, maga meg otthon az anyját kérdezze errül!
A néprajzi kutatómunka így véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Értett a szóból, csendesen összepakolt és hazament, feladva a lehetetlen küldetést.
Egyszer az Ecceri fiú fia is gyűjtő útra indult. Lehetett vagy hat éves, almaszedés volt. Nagyanyja a szomszédos kukorica (málé) táblában könnyű dolgát végezte. Az ifjú kutató utána lopakodott és megleste. Persze mindenki látta az akciót. Amikor aztán visszasettenkedett, kérdőre vonták, hogy mit látott, milyen volt.
– Olyan vót az, mint a rothadt alma!
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése