A büntetés

Mint tudjuk, mindennek következménye van

Az osztály hosszan, némán állt.

– Hogy tehetted? – törte meg végül a csendet Bobo. – Pötyi majdnem vízbe fulladt…

– Ma meg még el is gáncsoltad!! – villámlott Gyikére Hangyi szeme.

– Nem akarok többé a barátod lenni… – suttogta Szunyi összetörten. – Az rendben, hogy viccelődünk, vihogunk, de ez…, ez már sok… – lépett még távolabb barátnőjétől a szúnyoglány.

Ismét nagy csend lett… Mindenki merőn bámulta Gyikét. Még a légy zümmögése sem hallatszott. Vártak…, vártak sokáig, de Gyike nem szólalt meg, sőt meg sem mozdult. Végül Stefi néni törte meg a csendet:

– Hívom édesanyádat… – szólt szomorúan, s azonnal a tanári asztalhoz sietett, majd tárcsázott. Csakhamar egy élénk női hang szivárgott ki a hallgatóból:

– Szia, tesó! Mi az? Lopod a napot tanítás helyett?

– Kérlek, most azonnal gyere el Gyikéért! Vidd haza, és beszélgessetek! Egy hétre ki van tiltva az iskolából… A belépő kártyája nálam marad – közölte komoly hangon, csendesen.

– Ne viccelj már!  – hallatszott a méltatlankodás a túloldalról.

– Kérlek, gyere érte azonnal! – ismételte meg még jobban elkomorodva Stefi néni, majd letette a telefont.

– Gyere, Gyike, pakoljuk be minden felszerelésedet a táskádba! – hívta kedvesen Balambér bácsi.

Gyike konokul, mozdulatlanul állt. Végignézte, hogy Stefi néni összekapkodta a holmiját, és az ajtó elé tette, de továbbra sem szólalt meg. Kisvártatva egy fekete autócsoda fékezett sikító gumikkal a Bogársuli előtt. Egy elegáns, felékszerezett hölgy pattant ki belőle, igen zaklatottan.

– Gyere, lányom! – kurjantott be a félig nyitva maradt ajtón. – Majd keresünk neked ennél jobb helyet!

De Gyike továbbra sem mozdult… Az osztály meredten állt. Gyike anyukája értetlenül nézte gyermekét egy pillanatig, majd felvágtatott a lépcsőn, megragadta lánya kezét, és köszönés nélkül kivonszolta a néma döbbenetben álló osztályból, s becsapta maguk után az ajtót. Utána már csak a felberregő motorzajt, és a sikítva kiforduló gumik zaját hallották…

Ismét nagy lett a csend.

– Mindenkitől elnézést kérek! – szólalt meg nagy sokára Stefi néni, és egy nagy sóhajtás után megpróbálta összeszedni magát.

– Nem hinném, hogy a tanító néni bármiért hibás lenne… – szólalt meg Csiporka.

– Már tudom, hogy mindenki maga felelős a tetteiért… – egészítette ki Bobo, aki most látta meg igazán, miért is kell mindig uralkodnia magán, hogy ne okozzon visszavonhatatlan bajt.

– Egyetértek! – mosolyodott el Balambér bácsi. – Mit szólnátok egy finom gyümölcsléhez, és utána egy kiadós állatkerti sétához?  – oldotta fel a feszültséget egy szempillantás alatt.

Az osztály pedig felvidámodva készülődni kezdett az új kalandra.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 03. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése