A büntetés

Mint tudjuk, mindennek következménye van

Az osztály hosszan, némán állt.

– Hogy tehetted? – törte meg végül a csendet Bobo. – Pötyi majdnem vízbe fulladt…

– Ma meg még el is gáncsoltad!! – villámlott Gyikére Hangyi szeme.

– Nem akarok többé a barátod lenni… – suttogta Szunyi összetörten. – Az rendben, hogy viccelődünk, vihogunk, de ez…, ez már sok… – lépett még távolabb barátnőjétől a szúnyoglány.

Ismét nagy csend lett… Mindenki merőn bámulta Gyikét. Még a légy zümmögése sem hallatszott. Vártak…, vártak sokáig, de Gyike nem szólalt meg, sőt meg sem mozdult. Végül Stefi néni törte meg a csendet:

– Hívom édesanyádat… – szólt szomorúan, s azonnal a tanári asztalhoz sietett, majd tárcsázott. Csakhamar egy élénk női hang szivárgott ki a hallgatóból:

– Szia, tesó! Mi az? Lopod a napot tanítás helyett?

– Kérlek, most azonnal gyere el Gyikéért! Vidd haza, és beszélgessetek! Egy hétre ki van tiltva az iskolából… A belépő kártyája nálam marad – közölte komoly hangon, csendesen.

– Ne viccelj már!  – hallatszott a méltatlankodás a túloldalról.

– Kérlek, gyere érte azonnal! – ismételte meg még jobban elkomorodva Stefi néni, majd letette a telefont.

– Gyere, Gyike, pakoljuk be minden felszerelésedet a táskádba! – hívta kedvesen Balambér bácsi.

Gyike konokul, mozdulatlanul állt. Végignézte, hogy Stefi néni összekapkodta a holmiját, és az ajtó elé tette, de továbbra sem szólalt meg. Kisvártatva egy fekete autócsoda fékezett sikító gumikkal a Bogársuli előtt. Egy elegáns, felékszerezett hölgy pattant ki belőle, igen zaklatottan.

– Gyere, lányom! – kurjantott be a félig nyitva maradt ajtón. – Majd keresünk neked ennél jobb helyet!

De Gyike továbbra sem mozdult… Az osztály meredten állt. Gyike anyukája értetlenül nézte gyermekét egy pillanatig, majd felvágtatott a lépcsőn, megragadta lánya kezét, és köszönés nélkül kivonszolta a néma döbbenetben álló osztályból, s becsapta maguk után az ajtót. Utána már csak a felberregő motorzajt, és a sikítva kiforduló gumik zaját hallották…

Ismét nagy lett a csend.

– Mindenkitől elnézést kérek! – szólalt meg nagy sokára Stefi néni, és egy nagy sóhajtás után megpróbálta összeszedni magát.

– Nem hinném, hogy a tanító néni bármiért hibás lenne… – szólalt meg Csiporka.

– Már tudom, hogy mindenki maga felelős a tetteiért… – egészítette ki Bobo, aki most látta meg igazán, miért is kell mindig uralkodnia magán, hogy ne okozzon visszavonhatatlan bajt.

– Egyetértek! – mosolyodott el Balambér bácsi. – Mit szólnátok egy finom gyümölcsléhez, és utána egy kiadós állatkerti sétához?  – oldotta fel a feszültséget egy szempillantás alatt.

Az osztály pedig felvidámodva készülődni kezdett az új kalandra.

***

Szerző: 2019. 03. 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló