Bogárolló

Csiporka a kék, Bíborka a zöld csapat vezére

– Mindkét csapat ötféle betűkártyát kap, az a-t, az á-t, az e-t, illetve a m és a l betűket– kezdett bele a „Szógyűjtő Ország, város” játék magyarázatába Stefi néni.

– Persze! Biztosan könnyebb lesz a másikaké! – vágott bele azonnal Gyike.

– Tévedsz! Mindkét szőnyegre ugyanazok a kártyák kerülnek, de mindből többet kaptok, hogy egy betűt többször is fel tudjatok használni. Először, hogy játszani tudjunk, szét kell vágnotok a kártyáitokat!

– Máris tönkre tesszük, amikor még egyet sem játszottunk? – döbbent meg Szunyi.

– Nem felkaszabolnotok kell őket apró darabokra, hanem csak szét kell választanotok őket egymástól a szegélyük vonalát követve az olló élével – magyarázta türelmesen Stefi néni.

– Hollóval? Az nem egy madárféle? – lepődött meg Pötyi.

– De bizony, mégpedig jó nagy, és fekete – kacagott Stefi néni.

– Mi már vágtunk ollóval Ibinél! – mondta Bíborka.

– Na, persze, ember méretűvel! Ketten alig bírtunk összecsattantani, meg széthúzni az éleket egy-egy karikába kapaszkodva! – kacagott emlékein Csiporka.

– Akkor most könnyű dolgotok lesz! Kikészítettem a bogárollókat a tanári asztalra egy kosárba. Vegyetek mindannyian egyet, egyet! Dugjátok az egyik lyukába a nagy, a másikba a mutatóujjatokat! Illesszétek a kártyákat elválasztó vonal széléhez a két nyitott élt, majd zárjátok össze! Utána ezt ismételgessétek! – magyarázta Stefi néni, aki rájött, hogy ebben sem egységes az osztály tudása. – Vigyázzatok, hogy a kitárt vágó élek közepénél kezdjetek nyírni, de ne engedjétek, hogy az élek legeslegvégéig nyisszantsatok, mert akkor ott bereped egy picit a papír, és ott utána sokkal könnyebben elszakad!

Mindenki némán dolgozott. Bobo még a nyelvét is kidugta nagy igyekezetében.

– Kéééész! – harsant fel kisvártatva mindkét csapat kiáltása.

– Akkor magyarázom tovább a játékot! Öt perc munkaidőt kaptok. Ez alatt kell a lehető legtöbb értelmes szót összeillesztenetek a kártyáitokból. Érthető?

– Igeeeen! – harsogták a kékek és a zöldek egyaránt teli torokból.

– Elkészülni! Rajta! – kiáltotta izgatottan Balambér bácsi.

Azonnal elindult a rakosgatás és a kiabálás.

– Halkabban! – csitította őket Stefi néni. – Ha kiabáltok, a másik csapat meghallja a megoldásaitokat, és elrabolja. Márpedig csak azok a szavak érnek pontot, ami hibátlan, és egyedi. Ha mindkét csoport kirakta, akkor senki nem kap pontot rá!

A csapatok összenéztek, s innentől csak izgatott, suttogó szófoszlányok keringtek a levegőben.

– Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy három, kettő, egy! Az idő lejárt! Tegyétek ki a kezetekből a kártyákat! – vezényelte Brúnó bácsi.

– A kékek olvassák fel először a szavaikat. Minden szót másik csapattag olvas! Ha a másik csapat is kirakta a szót, akkor azonnal jelzi!

– Alma – kezdte Csiporka, és szétnézett, de csak zöldek csalódott arcát látta.

– Elem– folytatta Szunyi.

– Az nekünk is van! – szólt közbe Hangyi, és a szétterített lapokat egy kupacba tette, hogy jelezze, az a pontjuk már elveszett.

– Elme – olvasta Bobo. – Ugyan nem tudom mi az…

– Hát, az ész, ami a koponyánkban van! Azzal tudunk gondolkodni – magyarázta meg neki azonnal Gyike.

– Ám – folytatta Csiporka, miután a másik csapat nem szólt.

– Húzd ki! – vágta rá Bíborka.

– Ma – betűzte Szunyi.

– Hogy ez nem jutott eszünkbe! – csapott a fejére bosszúsan Bíborka.

– Mama – mondta ki vigyorogva az előző siker után Bobo.

– Húzd ki! – diadalmaskodott azonnal Hangyi. – Van még?

– Már csak egy. Láma – olvasta Csiporka.

– Olyan szó nincs is! – kukacoskodott Gyike.

– De van! Láttam az állatkerti útjelző táblán – helyesbítette Bíborka. – Bár nem tudom, hogy nézhet ki…

– Ígérem, hogy lesz állatkerti sétánk jó sok a természetismeret-órákon! Meg fogjátok ismerni a park összes állatát! – mosolygott rájuk Balambér bácsi. – Nincs több szavatok?

– Nincsen… Talán, ha több időnk lett volna! – nézett nagy komolyan Csiporka.

– Akkor most a zöldek következnek. Csak azokat a szavakat olvassátok fel, amik eddig nem szerepeltek! – mondta Balambér bácsi.

– Rendben! – kiáltotta izgatottan Bíborka. – Eme, ama, mell, alá – sorolta szinte hadarva.

– Mind jó! – nyugtázta Stefi néni. – Számoljátok meg a pontjaitokat, hogy be tudjam írni a táblázatba!

– Négy! – mondta, mutatta Csiporka.

– Nekünk is! – harsogták a zöldek.

– Akkor az első játék döntetlen. Ahogy újabb betűket ismerünk meg, ismét játszunk ilyet – ígérte Stefi néni.

– Óóóóó! Nem lehetne most? – nyafogott Szunyi.

– Nem bizony! – vágta rá Balambér bácsi, mert most indulnunk kell ebédelni! – Pakoljatok össze, aztán kézmosás, és irány a télikert!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése