Bogárolló

Csiporka a kék, Bíborka a zöld csapat vezére

– Mindkét csapat ötféle betűkártyát kap, az a-t, az á-t, az e-t, illetve a m és a l betűket– kezdett bele a „Szógyűjtő Ország, város” játék magyarázatába Stefi néni.

– Persze! Biztosan könnyebb lesz a másikaké! – vágott bele azonnal Gyike.

– Tévedsz! Mindkét szőnyegre ugyanazok a kártyák kerülnek, de mindből többet kaptok, hogy egy betűt többször is fel tudjatok használni. Először, hogy játszani tudjunk, szét kell vágnotok a kártyáitokat!

– Máris tönkre tesszük, amikor még egyet sem játszottunk? – döbbent meg Szunyi.

– Nem felkaszabolnotok kell őket apró darabokra, hanem csak szét kell választanotok őket egymástól a szegélyük vonalát követve az olló élével – magyarázta türelmesen Stefi néni.

– Hollóval? Az nem egy madárféle? – lepődött meg Pötyi.

– De bizony, mégpedig jó nagy, és fekete – kacagott Stefi néni.

– Mi már vágtunk ollóval Ibinél! – mondta Bíborka.

– Na, persze, ember méretűvel! Ketten alig bírtunk összecsattantani, meg széthúzni az éleket egy-egy karikába kapaszkodva! – kacagott emlékein Csiporka.

– Akkor most könnyű dolgotok lesz! Kikészítettem a bogárollókat a tanári asztalra egy kosárba. Vegyetek mindannyian egyet, egyet! Dugjátok az egyik lyukába a nagy, a másikba a mutatóujjatokat! Illesszétek a kártyákat elválasztó vonal széléhez a két nyitott élt, majd zárjátok össze! Utána ezt ismételgessétek! – magyarázta Stefi néni, aki rájött, hogy ebben sem egységes az osztály tudása. – Vigyázzatok, hogy a kitárt vágó élek közepénél kezdjetek nyírni, de ne engedjétek, hogy az élek legeslegvégéig nyisszantsatok, mert akkor ott bereped egy picit a papír, és ott utána sokkal könnyebben elszakad!

Mindenki némán dolgozott. Bobo még a nyelvét is kidugta nagy igyekezetében.

– Kéééész! – harsant fel kisvártatva mindkét csapat kiáltása.

– Akkor magyarázom tovább a játékot! Öt perc munkaidőt kaptok. Ez alatt kell a lehető legtöbb értelmes szót összeillesztenetek a kártyáitokból. Érthető?

– Igeeeen! – harsogták a kékek és a zöldek egyaránt teli torokból.

– Elkészülni! Rajta! – kiáltotta izgatottan Balambér bácsi.

Azonnal elindult a rakosgatás és a kiabálás.

– Halkabban! – csitította őket Stefi néni. – Ha kiabáltok, a másik csapat meghallja a megoldásaitokat, és elrabolja. Márpedig csak azok a szavak érnek pontot, ami hibátlan, és egyedi. Ha mindkét csoport kirakta, akkor senki nem kap pontot rá!

A csapatok összenéztek, s innentől csak izgatott, suttogó szófoszlányok keringtek a levegőben.

– Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy három, kettő, egy! Az idő lejárt! Tegyétek ki a kezetekből a kártyákat! – vezényelte Brúnó bácsi.

– A kékek olvassák fel először a szavaikat. Minden szót másik csapattag olvas! Ha a másik csapat is kirakta a szót, akkor azonnal jelzi!

– Alma – kezdte Csiporka, és szétnézett, de csak zöldek csalódott arcát látta.

– Elem– folytatta Szunyi.

– Az nekünk is van! – szólt közbe Hangyi, és a szétterített lapokat egy kupacba tette, hogy jelezze, az a pontjuk már elveszett.

– Elme – olvasta Bobo. – Ugyan nem tudom mi az…

– Hát, az ész, ami a koponyánkban van! Azzal tudunk gondolkodni – magyarázta meg neki azonnal Gyike.

– Ám – folytatta Csiporka, miután a másik csapat nem szólt.

– Húzd ki! – vágta rá Bíborka.

– Ma – betűzte Szunyi.

– Hogy ez nem jutott eszünkbe! – csapott a fejére bosszúsan Bíborka.

– Mama – mondta ki vigyorogva az előző siker után Bobo.

– Húzd ki! – diadalmaskodott azonnal Hangyi. – Van még?

– Már csak egy. Láma – olvasta Csiporka.

– Olyan szó nincs is! – kukacoskodott Gyike.

– De van! Láttam az állatkerti útjelző táblán – helyesbítette Bíborka. – Bár nem tudom, hogy nézhet ki…

– Ígérem, hogy lesz állatkerti sétánk jó sok a természetismeret-órákon! Meg fogjátok ismerni a park összes állatát! – mosolygott rájuk Balambér bácsi. – Nincs több szavatok?

– Nincsen… Talán, ha több időnk lett volna! – nézett nagy komolyan Csiporka.

– Akkor most a zöldek következnek. Csak azokat a szavakat olvassátok fel, amik eddig nem szerepeltek! – mondta Balambér bácsi.

– Rendben! – kiáltotta izgatottan Bíborka. – Eme, ama, mell, alá – sorolta szinte hadarva.

– Mind jó! – nyugtázta Stefi néni. – Számoljátok meg a pontjaitokat, hogy be tudjam írni a táblázatba!

– Négy! – mondta, mutatta Csiporka.

– Nekünk is! – harsogták a zöldek.

– Akkor az első játék döntetlen. Ahogy újabb betűket ismerünk meg, ismét játszunk ilyet – ígérte Stefi néni.

– Óóóóó! Nem lehetne most? – nyafogott Szunyi.

– Nem bizony! – vágta rá Balambér bácsi, mert most indulnunk kell ebédelni! – Pakoljatok össze, aztán kézmosás, és irány a télikert!

***

Szerző: 2019. 01. 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló