Két keréken nagymamám húsdarálója nyomában

Odafent a történelem szele fúj, szinte meg sem lepődnénk, ha remegő rémalak intene felénk

Úgy kezdődött a mese, hogy egy szép reggelen tepertődarálás közben eltört a „nyócas” húsdaráló kése (rostélya). Megadta magát édesanyám vasmarkában. Ez a viszonylag jelentéktelennek tűnő dolog annyiban is maradt volna, de megtudtam, hogy a daráló 1940 óta állt családunk használatában. Használati tárgy volt, nem holmi „díszvacak”, amelyet csak mutogatunk, de igazából csak egy haszontalan holmi, ami esztétikai értékkel bír, közben meg aggódunk, hogy mikor törik össze. A húsdaráló a hétköznapok szerves része, igazi praktikus használati eszköz. Addig fel sem tűnt, olyan volt, mint erdőben a fa. Nagymamám vásárolta Huszton. Hol máshol? Huszt akkor sem volt épp a szomszédban, nem tudjuk, mi volt nagymamámék vezérlő gondolata, amikor elindultak Erzsi nénénkkel és Kató nénénkkel. Lehet, hogy voltak többen is, de a családi emlékezet csak hármójukra emlékezik.

Az út kalandos volt, gyalog, szekérrel és csónakkal jutottak el a célállomásra. 1940 kora tavaszán történt, nagymamám már igencsak előrehaladott állapotban volt, ugyanis Tibor napján már meg is szülte első gyermekét. Ágy- és asztalterítő garnitúrát is vásárolt a darálón kívül. Nagy valószínűséggel mást is, de a blokk nem maradt meg, így már nem lehet rekonstruálni a portékákat. A legendárium beszámol még arról is, hogy a vízi út nem volt problémamentes, ugyanis a csónakban (vagy tutajon, vagy ladikon) volt egy amolyan „botra fingós, röhögős asszon”, aki azzal szórakozott, hogy billegtette a vízi lélekvesztőt. Nem aratott osztatlan sikert. Mindenesetre megjárták Husztot szerencsésen, útlevélre sem volt szükség akkoriban, vámvizsgálat sem volt, Huszt akkor Magyarország testének szerves része volt. A bús düledékek újra mosolyogtak kissé. Ezek a derék asszonyok, lányok lám mire nem képesek, idáig elmerészkednek, vállalják az út kockázatát.
Aztán eltelt 74 év. A történet új életre kelt a törött rostélynak köszönhetően. Bizonyára benne volt a bűbáj, a varázslat. Azóta hagyománnyá vált a Vámosoroszi-Huszt-Vámosoroszi biciklitúra. 130 kilométer. Már tudjuk, hogy időben kell indulni. Az Erdőhátról Máramarosba, a síkságról a hegyvidékre. Ezeket a hegyeket bámultuk gyerekkorunk óta, sokszor jártunk képzeletben a zord bérceken, farkasokkal, medvékkel birkóztunk, haramiákkal küzdöttünk. Annyira távolinak és elérhetetlennek tűntek akkor a bércek, hogy szinte korlát nélkül lehetett fantáziálni. Valahogy így, ahogy a „klasszikus ismeretlen” mondta valahol, valamikor:

„Ráülök az ábrándozás tündérszekerére,
szilaj táltos a képzelet van fogva eléje.
Osztán bátran nekivágok a nagy végtelennek,
ismeretlen útain a csillagok vezetnek.
Csillagoknak fénye mellett mi sem hozhat rám bajt
egy-kettőre odaérek, ahová a vágy hajt.
Végigélek minden gyönyört, ringat a káprázat.
Boldog ki az ábrándozás szekerére szállhat.”

Így voltunk vele. Aztán a huszti legenda testet öltött. Megtapasztaltuk, hogy milyen érzés biciklivel Orosziból Becsig eljutni úgy, hogy csak Sonkádnál kell rátérni közútra. Aztán a legendás határátkelő, amelyen így azért könnyebb átjutni, mint példának okáért négy keréken. Megérkezünk Ugocsába. „Ugocsa non coronat”, azaz Ugocsa nem koronáz, manapság pláne nem. Az egykori Magyarország legkisebb vármegyéje diszkrét bájával delejezi az idelátogató hazánkfiát. Engem mindenképp. Tiszaújlak macskaköves útján végigdöcögünk, Tiszaújhelyen büszkén hirdetik, hogy már 1270-ben is léteztek. A Fekete-hegy egyre közelebb, de a hegy nem megy Mohamedhez. Oroszvölgy és Szőlősvégardó után megérkezünk Nagyszőlősre. Nagyszőlős is megérne egy misét, vagy inkább egy mesét, de most tovább kell mennünk, Kankó várára sincs idő. A Perényi-kastélyra sincs, haladni kell.

Alattomos emelkedőt küzdünk le a hegy mentén, saját izzadságunkban úszunk, amikor felérünk Felsőveresmart temetőjéhez. A temetővel szemben a Megváltó életnagyságú szobra üdvözöl bennünket, jelezve, hogy ha idáig már eljutottunk, akkor ez már nem is annyira lehetetlen küldetés. Onnan már csak ereszkedni kell, begurulunk a falu központjába, finom a csapolt sör, pazar a kilátás. A következő megálló Huszt, közli a képzeletbeli diszpécser. A terep immár síkra vált, de a panorámát a hegyek uralják. Gyönyörű, mint éjjel-nappal Kárpátalja. Aztán egyszer csak ki van írva egy táblára, hogy aszongya: „Iksz, ipszilon, cé, té.” Huszton vagyunk, megérkeztünk. A város hangulatos, akkor is, ha csak néhány régi épületet sikerül felfedezni. A meredek kaptató a várba kegyetlenül megizzaszt bennünket, de kárpótlásként ott van az elénk táruló, leírhatatlanul szép panoráma. A várból elénk táruló látványért keményen meg kell küzdeni, de ez csak természetes. Hogy nézne ki, ha csak úgy lazán felsétálhatnánk? Elveszne a romvár történelmi hitele. A becsülete soha nem fog elveszni, örök tisztelet illeti. Odafent a történelem szele fúj, szinte meg sem lepődnénk, ha remegő rémalak intene felénk, de csak néhány külföldivel találkozunk. Vagy mi vagyunk a külföldiek itt, ahol annyira otthon érezzük magunkat?
Aztán indulni kell hazafelé, mert éppen a táv egyketted részénél járunk, amely szinte megegyezik a felével. Hegyről le, dombra fel, megálló itt, megálló ott, a nap szépen eltelik, vásárfiának meg ott van az emlékezet, a lelkünk szépen fel lett díszítve, ezért vámot sem kell fizetni. Csak azt a nyerget felejtettem volna el, de két nap alatt sikerült regenerálódni. Húsdaráló, meg egyéb cifra stafírung helyett mi élményeket hoztunk haza Husztról, Kárpátaljáról.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése