Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Péter-Páltól Új kenyérig
Az aratóünnepeken felcsendülő énekszó dallamai talán még ma is ott keringenek az Erdőháton
Igaz, hogy pár nap már eltelt „Péter-Pál” óta, de azért van ez annyira fontos esemény, amiről illik megemlékezni. Ahogy túljutottunk a nyári napfordulón, a mezők egyre szőkébbé váltak. Az aratás az egyik legnagyobb esemény volt a vidék, a földművelésből élő emberek szent ünnepe. Annyira szent volt, mint Péter és Pál.
Valamikor nem is olyan régen nem a Nap keltette az embereket, hanem az emberek a Napot, mondhatnánk. Nem egészen van ez így, mert akkor már kora reggel is jó napot kívántak volna, nem pedig jó reggelt. Meg aztán a Nap is szégyellte volna, ha látják, amint tátott szájjal, csorgó nyállal alszik. Maradjunk annyiban, hogy az emberek akkor is felkeltek, ha a Nap őkelme még a felhők mögé burkolózva kicsit visszafeküdt képzeletbeli ágyába.
Az Ecceri fiú falujában olyan is megesett, hogy az egyik atyafi bevitt a házba egy „kokast”, mert meg akarta előzni a „kollegáját” korán kelésben. Mindketten jószággondozók voltak, de az a másik már javában dolgozott, amikor ő csipásan megjelent az istállóknál. „Húzták” is emiatt folyamatosan a többiek, ő meg ráunt a sok élcelődésre. Elhatározta, hogy majd megmutatja ezeknek, hamarabb ott lesz mint a másik. Órájuk nem lévén, merész tervet eszelt ki. A „kokas” ébresztőóra nélkül is felkukorékol minden hajnalban, csak ő nem hallja. Na de ha beviszi a szobába, ott szépen elül, akkor majd hajnalban biztos felébreszti. Így is történt. Aztán másnap újra elkésett, mert az a megátalkodott jószág nem ébresztette fel. Nem tudni mi az oka a „kokas” némaságának. Lehet, hogy őkelme is elaludt és a gyémánt félkrajcárról álmodott, az is lehet, hogy nem mert kukorékolni, attól tartva, hogy ha fellármázza a ház lakóit, könnyen fazékban végzi még aznap. Látta már elégszer, hogy milyen éles a gazdasszony kése, amikor a vasárnapi ebéd előkészületeit végzi a hátsó udvaron. Emberünk csalódottan ment a tanyára és elkeseredettségében el is árulta magát, hogy ő bizony mindent megpróbált, de a minden se volt elég. Arról nem szólnak a korabeli krónikák, hogy a felharsanó hahotaszó, ami a meghiúsult ébresztés történetét kísérte hány tehén tejét apasztotta el, de az anyagi kár minden bizonnyal jelentős volt.
Nem mindenkinek esett akkoriban ennyire nehezére a hajnali kelés. Aratáskor meg amúgy sem volt mese, dolog volt, mindennél fontosabb. Amit addig megnevelt a jó (vagy nem annyira jó) gazda, meg a jó Isten, azt be kellett takarítani. Nem véletlenül hívták eleink életnek a búzát, kenyéradó növényünket. Ó, búzakenyér!
Még a harmatcseppek uralják a határt, úgy gondolják, hogy uralmuk ezúttal tartós lesz, nem szippantja fel őket a felkelő szomjas Nap. Minden hajnal így indul, főként aratás idején. Olyan jó illata van, az érlelődő árpának, búzának, zabnak, kölesnek, de még a bükkönynek is, hogy egész álló nap sem tudnának vele betelni. Aztán amikor megjelennek az első napsugarak, megszűnik a pünkösdi királyság. Ekkor már javában megy a munka.
Az aratás első munkafolyamata hajdanán a kötélvetés volt. A kötelet a harmatos búza szárából fonták a kérges kezek. Annyi kötelet kellett fonni, ahány kévét terveztek vágni egy nap. Aztán jöhetett a reggeli, a szalonna ilyenkor a legszegényebbek tarisznyájából sem maradhatott el. A kemény fizikai munkát fényevéssel nem bírták volna. Ebédre is kitettek magukért a gazdasszonyok. Kaszáslevest a kaszásoknak! A mezőn volt ekkor a falu apraja-nagyja, az apró puják elvoltak a barázdában, a fateknőben. Ezekben a gyerekszobákban cseperedett a következő generáció, majd emberöltővel átadta a képzeletbeli stafétát az utánuk jövőknek. Akkor még nem X, Y, Z generációkról beszéltek, hanem Juliskáról, Mariskáról, Jóskáról, Pistáról. Persze az egy elmaradott világ volt, az embereknek a megélhetésért dolgozniuk kellett. A megélhetés nem a pénzhalmozásról szólt, hanem a mindennapi tisztességes munkáról. Azért akkor is voltak, akik előre haladtak, de voltak rükvercben közlekedők is.
Tudták, hogy ki mennyit ér, az első kaszás nagyobb becsben volt tartva, mint maga a Kaszás, bár aratás idején még annyi idejük sem volt, hogy csak gondoljanak a halálra. Jött az magától is. Kaszás, marokszedő és kévekötő. Ez is egyfajta szimbiózisnak tekinthető, ennek a három embernek összehangoltan kellett működni és ha így történt, akkor este büszkén mondhatták, hogy kinek hány kereszt egy nap. Az eredményhez kommentárt sem kellett fűzni, mert azok önmagukért beszéltek.
A kévéket keresztekbe rakták, tizennyolc kévéből állt egy kereszt. Legalul négy, aztán takarosan rajta a többi. A kereszt tetején egy kéve árválkodik. Ő a pap, legalábbis az Ecceri fiú falujából így hívták. Biztos prédikált is, amíg haza nem hordták ökörfogatokkal, hogy aztán kicsépeljék az életet adó termést, vagy magát az életet. Prédikálhatott a kurta nyári éjjeleken a Göncölszekérről, amely elé nincsenek ugyan igás barmok fogva, mégis bejárja a maga képzeletbeli útját az égbolton. Még a harmatcseppek is tátott szájjal hallgathatták, hogy aztán elmeséljék sebtében a reggeli sugaraknak. Azt is láthatták, amikor teliholdas éjszakákon a bükkönyt aratják az éjszaka sem pihenő dolgos emberek. A bükkönyt szárazon nem vághatták, mert akkor kiperegtek volna a szemek.
Az aratást augusztus 20-ig be kellett fejezni, Szent Istvánra. Az Új kenyér igazi termékenység ünnep volt, ide rendszerint Dionüsszosz is meghívást kapott. Hellyel kínálták őkelmét, de ő nem maradt sokáig, ő az Új Borra tartogatta erejét. Az aratóünnepeken felcsendülő énekszó dallamai talán még ma is ott keringenek az éterben, valahol az Erdőháton, mosolyt csalva a lefelé tekintgető csillagok orcájára.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése