Csőröspocakos pöfögi és a kenyérfa

Csiporka és Bíborka megtudja, mit és hogyan reggeliznek az emberek

– Ó, de jó! Megláthatjuk végre, mit esznek az emberek! – örvendezett Csiporka.

– Meg azt is, hogyan használod a szádat, a fogaidat! Még jó, hogy tegnap megjavította a doktor bácsi azt a barna tetejűt! – kotnyeleskedett ismét Bíborka.

– Inkább meggyógyította – kacagta el magát Ibi. – Javítani a gépeket szokták. De igyekezzünk! Mindjárt nyitnom kell!

Gyorsan átmentek a konyhába. Ibi szépen megterítette az asztalt kék alapú, margaréta mintás terítőjével. Rátette kedvenc zöld lapostányérját és bögréjét. Kiskanalat, kenőkést tett a tányér fölé, vágókést a tányér jobb oldalára, alá pedig egy napsárga szalvétát. Így olyan lett a terítéke, mint a tavaszi, nyár eleji virágos rét. Egy hengeres tartóból kis darab barnás külsejű, világos belsejű kerekdedséget, a konyhaszekrény polcáról egy ezüst, a hűtőszekrényből egy szögletes dobozkát vett ki, majd egy hengeres üveget is.

– Ez a kenyér – mutatott a cipóvégre. Már csak kevés van itthon. Ebben a fémdobozban van a tea, abban a műanyagban a vaj, az üvegben meg a lekvár. Ez a csőröspocakos a vízmelegítő. Beleeresztem a hideg vizet a csapból, lenyomom a gombot, és egy szempillantás alatt felforrósítja a vizet.

– Minek neked felfőzítő, ha a csapban is van meleg víz? Vagy a tekerőkéken a kék pötty nem a hideg, a piros meg a meleg vizet jelenti? – okoskodta ki a látottakat egy szempillantás alatt megértve Csiporka.

– De bizony, azt jelenti. Nagyon okos vagy! – dicsérte meg Ibi. De a csapból jövő meleg víz nem elég meleg ahhoz, hogy kioldja a keverékből az aromát. Ahhoz forrnia kell a víznek.

– Akkor miért nem tűzforró víz jön a csapból? – Kérdezte Bíborka.

– Azért, mert akkor sokan, köztük a gyerekek is, leforráznák magukat – válaszolta Ibi.

– Ha leforrózzuk magunkat, elégünk? – kérdezte Bíborka.

– Nem égünk el, de a bőrünk, ami befedi az emberek egész testét, bizony kivörösödne, nagy hólyagok keletkeznének rajta, majd sebek, amik után csúnya, fájó hegek maradnának.

– Ó, akkor igazán vigyáznia kell minden embernek a forróságokkal, hogy meg ne csúnyítsák magukat – állapította meg Bíborka elkomolyodva.

– Folytasd csak! Hogy lesz teád a forró vízből? – kérte a kissé hosszas kitérő után kíváncsian Csiporka.

– Amikor elég forró lesz a vizem, a szárított teakeverékemre öntök belőle egy adagnyit. Egy pár percet várok, hogy kioldódjanak a szárított gyümölcsből a finomságok, aztán már ihatom is. Sokan cukrot, mézet tesznek bele, mert nagyon édesen szeretik. Vannak, akik citromot is csavarnak rá, hogy savanykás legyen, de én a természet ízeit kedvelem minden egyéb nélkül – nyelt egyet már a kedvelt íz gondolatától is.

Ibi bekapcsolta a vízmelegítőt, majd a kiskanalával tett a teakeverékből bögréje szűrőjébe, majd vágott egy szelet kenyeret. Megkente először vajjal, majd lekvárral. Mire ezekkel elkészült, csak úgy áradt a meleg pára a pocakos teteje mellett. Hirtelen kialudt a fény a pocak aljánál, és egy kattanás hallatszott.

– Jééé! Pöfögi kikapcsolta magát! – ámuldozott Bíborka.

– Bizony! Okos kis szerkezet! A legtöbb vízmelegítőbe beszereltek egy érzékelőt, ami kikapcsolja a gépet, ha a benne levő folyadék kellően felmelegedett.

– Nagyon okos ember lehetett, aki kitalálta! – bólogatott elismerően Csiporka. Így, ha elfeledkezünk arról, hogy vizet melegítettünk, akkor sem történik semmi baj.

– Gondolom, eléggé feledékeny ember lehetett a feltalálója, aki azért ötölte ki ezt a szerkezetet, hogy ne kelljen újabb és újabb vízmelegítőt vennie a boltban, mert folyton leégette a gépet, ha máson kezdett vízforralás közben járni az esze – kacagott Ibi.

– Most meleg a víz. Ráöntöd a teakeverékre, és felélednek tőle a bögrédben levő gyümölcsök? – kérdezte Bíborka.

– Sajnos, igazán nem tudnak átváltozni, de visszakapják napsütötte nyárigyümölcs ízüket, illatukat, zamatukat – szippantott a bögre fölötti levegőbe elégedetten Ibi, amint beöntötte a forró vizet.

– Azt értem, hogy a teád szárított gyümölcsökből és vízből készül, de miből készül a kenyér? Gyümölcsöket, bogyókat otthon is láttam a réten, de kenyeret nem láttam nőni egyetlen növényen sem – emlékezett vissza Csiporka.

 – Nincs is a mi vidékünkön kenyérfa, vagy bokor, az biztos – kacagta el magát Ibi, aki igen jó képzelőerővel volt megáldva.

– Akkor miből készül a kenyér? – kérdezte Bíborka.

– Gabonamagvak őrleményéből, vízből, sóból és kovászból.

– Ó, ebből csak a vizet és a magvakat ismerem – közölte Csiporka.  – De ha egy mag beleesett a gombaágyam alatt összegyűlt harmatvízbe, sosem láttam, hogy kenyér lett volna belőle – nyitotta tágra hatalmas szemeit Bíborka kíváncsian.

– Azt meghiszem! A kenyér elkészítése nem ilyen egyszerű. Szeretnétek látni a kenyérsütést?

– Igeeen! – harsogták a bogárkák.

– Akkor felhívjuk édesanyámat, hogy ma kivételesen ne délelőtt, hanem délután süsse meg a cipókat. Munka után mindhárman kocsiba ülünk és meglátogatjuk a szomszéd faluban. Nála mindent alaposan megfigyelhettek – válaszolgatott két harapás és teakorty között Ibi a bogárkáknak.

– Van autód? – ámuldozott Bíborka, aki meglepődésében még megköszönni is elfelejtette, hogy Ibi újabb érdekességet mutat nekik.

– Akkor tegnap miért gyalogoltál a fogorvosig? – értetlenkedett Csiporka.

– Nagyon fontos a mozgás ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Ha olyan rövid távolságokat kell megtennem, mindig gyalogolok. Az felélénkíti a szervezetet, megpihenteti az elfáradt agyat, és jobb kedvre derít.

– És mi beülhetünk az autódba? – kanyarodott vissza az előző témához az amúgy örökmozgó pillangó.

– Ti vagytok a legjobb barátaim! Persze, hogy beülhettek az autómba! – simogatta meg a fejüket szeretettel Ibi. – De félre a délutánnal! Ki kell nyitnom a boltot, mert látom, már sorban állnak az ajtó előtt a vendégek. Ti mivel szeretnétek elfoglalni magatokat?

– Varrni szeretnénk – közölte Csiporka azonnal, akinek nagyon fúrta az oldalát minden újdonság kipróbálása.

– Ketten csak elbírjuk a varrószerszámaidat! – bizakodott Bíborka.

– Rendben, de nagyon óvatosak legyetek, hogy meg ne sérüljetek! Ha szükségetek lesz rám, csak kiáltsatok, és feljövök!

Ibi még gyorsan visszapakolt a hűtőbe, az edényeket és az evőeszközöket a mosogatóba tette, de elmosogatni már nem volt ideje. Mire leszaladt a bejárati ajtóhoz, a bolt kakukkos órája éppen kilenc órát jelzett.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése