Révleányvár

Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ha felnő, erdész lesz, hiszen már óvodáskorában „zöld kalapos embert rajzolt vadászpuskával”. Gyermekkorában úgy megszerette a Kisrozvágy környéki erdőket, mezőket, mert minden érdekelte a határban, hogy nem is hozhatott más döntést, amikor arra sor került. A háromgenerációs családban „mindig nagyapján csüngött”, aki fogatos volt, és akitől nemcsak a lovak, az állatok szeretetét tanulta el, hanem számtalan paraszti bölcsességet is hallhatott tőle. Vele együtt járta a környéket, gyakran segített neki a különféle mezőgazdasági munkákban.

Ricsén született 1970. november 21-én. Édesapja a szerencsi Állami Gazdaságban dolgozott, édesanyja Kisrozvágyon, ahol a család élt, tejkezelő volt a tsz-ben. Csilla nővére ma is a kis zempléni település lakója, jelenleg anyaságin van a három gyermek közül a legkisebbel, a férje mentősofőr. A nagyrozvágyi iskolában kitűnő tanuló volt, elsősorban a matematikát és a biológiát kedvelte. Reggel busz vitte őket iskolába Kisrozvágyról, de délután ő már legtöbbször gyalog ment haza, átvágva erdőkön, mezőkön. Erdészeti szakközépiskolába készült, ám a hétszeres túljelentkezés miatt és „megfelelő támogatás híján” inkább a biztosat választotta, az abaújszántói Mezőgazdasági Szakközépiskolában mezőgazdasági áruforgalmazó szakon tanult tovább. Kollégistaként számtalan kellemes emléket őriz az itt töltött négy évből, különösen a nagyszerű osztályközösségre gondol vissza szívesen. Nem véletlen, hogy az érettségi óta eltelt 19 évben még minden évben tartottak osztálytalálkozót. Az „erdészálmokról” középiskolás korában sem mondott le, így érettségi után 1989-ben az erdészethez került, ahol erdőművelőként alkalmazták, dolgozott a fakitermelők mellett is. Hamarosan erdész elődje, Vadon Gusztáv vette pártfogásba, akitől nagyon sokat tanult.

Miután erdészgyakornoki feladatokat is kapott, beiratkozott a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolába, ahol három évvel később erdésztechnikusi minősítést szerzett. Időközben teljesítette a katonai szolgálatot, Sátoraljaújhelyen és Miskolcon volt határőr-határvadász.

Leszerelése után, 2004 novemberében kinevezték kerületvezető erdésznek Révleányváron. Amikor idekerült az erdészethez, 1200 hektár erdő volt a környéken az erdőgazdaság kezelésében, ez a kárpótlások következtében 800 hektárra csökkent.

Jellemzően kőris-, tölgy-, akác- és nyárerdő tartozik a keze alá, irányítja az összes erdővel kapcsolatos tevékenységet, a fakitermelést, faanyag-értékesítést, az erdőfelújítást, az ezzel kapcsolatos talaj-előkészítési munkákat, az erdősítést, az erdőfelújítások egész éves munkáját: tárcsázás, kapálás, kaszálás, nyesés, tisztítás, gyérítés stb. Az erdő őrzése, védelme különösen télen jelent nehéz feladatot. Adódnak vadgazdálkodási feladatok is, hiszen a környéken vaddisznó és őz, váltóvadként a szarvas van jelen, az apróvadak közül pedig a nyúl és a fácán. Ezért is szerzett vadgazdamérnöki szakképesítést a Debreceni Agrártudományi Egyetemen két évvel ezelőtt.

„Az erdész számára a legfontosabb a szabadság, amit az erdő jelent – mondja Sári József. – Itt nincs munkaidő, legtöbbször már hajnalban talpon vagyok. Az erdei munka kemény, ezért is egyre nehezebb megfelelő embereket találni a feladatok elvégzéséhez, bár Révleányváron apáról fiúra száll az erdőkben végzett munka tudománya. Munkájuk irányításához jó adag empátiára van szükség, hiszen az emberek tevékenységét szervezni kell, megfelelő bánásmód mellett. Az erdő újratelepítésével maradandót alkot az ember, amiben majd hosszú ideig lehet gyönyörködni. Itt nem egy-két évben gondolkodunk, nincs „add meg uram máris”, hiszen az ismert mondás szerint: Az erdőt unokáinktól kaptuk kölcsön!”

Sári József 1995-ben kötött házasságot Tóth Tamarával, aki eredetileg tanítóképzőt végzett, ám ma egy kft. ügyvezetője. Két gyermekük közül Levente 1996-ban született, hatodikos általános iskolás, és igen jól bánik a futball-labdával. A két évvel fiatalabb Gréta negyedikes, mindketten a kisvárdai Somogyi Rezső Általános Iskolában tanulnak.

Az szinte teljesen természetes, hogy kedvenc időtöltése a vadászat és a lovaglás. Jelenleg két lova van, és nyáron mindennap kilovagolnak fiával az erdőbe, lánya pedig a vadászatok rendszeres résztvevője.

Nagyon szereti a madarakat. Erdejében most is többféle ritka madár fészkel, amelyeket rendszeresen figyelemmel kísér, a fakitermelésnél tekintettel kell lennie a fészkelési és nevelési időszakra is.

Koronglövészetben versenyez, a megyei és országos versenyeken túl már nemzetközi versenyekre is eljutott.

Elégedett és boldog ember, hiszen gyermekkori álmát megvalósította, életét továbbra is csak erdészként tudja elképzelni. A jövőt illetően reméli, hogy gyermekei boldogan nőnek fel az erdészlakban, és szakmailag továbbra is sikeres lesz tevékenysége.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)