Pácin

Barati Attila Pácin polgármestere. A rendszerváltás óta immár harmadszor tisztelte meg a község lakossága azzal, hogy rábízta a település irányítását. Barati Attila 10 évi önkormányzati tapasztalattal a tarsolyában ’99-ben töltötte be 33. életévét. Sátoraljaújhelyen született 1966. augusztus 31-én, iskoláit is ott végezte, de nagyszülei révén gyermekkorától kötődött Pácinhoz. Érettségi után az Államigazgatási Főiskolára jelentkezett. Bár az első két felvételi nem sikerült, közéleti elhivatottságától ez sem tántorította el. Előbb a sátoraljaújhelyi városi tanácson dolgozott, mint tanácsigazgatási gyakornok, majd Sárospatakon lett gyámügyi előadó. Hasznos időszak volt ez az életében, hiszen máshol megszerezhetetlen és a későbbi munka szempontjából fontos ismeretekhez jutott az akkor még csak 19 éves fiatalember.

Ebben az időszakban kereste meg őt Pácin község elöljárósága annak érdekében, hogy segítene-e a településnek mint Karcsához csatolt szerepkör nélküli falunak az önállóság visszanyeréséhez szükséges beadványok elkészítésében. Ezt a jogát csak 1989-ben sikerült kivívnia a bodrogközi településnek, kétéves kemény harc után. Külön figyelmet érdemel, hogy a tanácsi rendszer negyven éve alatt az önállóság visszaszerzése összesen két településnek sikerült az országban, és ezek egyike volt Pácin. (A másik a Vácszentlászlótól 1986-ban különvált Zsámbok.) 1987-ben az önállóság visszaszerzéséért indult harccal együtt, sikerült az államigazgatási főiskolára is bejutnia Barati Attilának, ahol dr. Köllner Ferenc tanár úr éppen abban az évben alapította meg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségét. Ehhez a szervezethez rövid idő alatt 1600 település csatlakozott, Barati Attila pedig a főiskola befejezése után titkára lett a szövetségnek. Az önkormányzati rendszer bevezetése után Pácin község elöljárósága felkérte, hogy induljon a polgármesteri megbízatásért, és ő igent mondott.

A közös tanácsi igazgatás 14 éve alatt leromlott, lepusztult falu fejlesztési lehetőségeit kellett elsősorban feltérképeznie: Karcsa, az a község, amelytől nemrég vált le Pácin, így természetes a feszültségektől terhes kapcsolat. Normális viszony kialakítására csak 1994-ben az új karcsai polgármester, János, megválasztásával nyílt lehetőség a két szomszédos település között. A legközelebbi szomszédvár az északra található Nagykövesd, a kétezer lakosú kelet-szlovákiai település, mely a trianoni határrendezés következtében került az országhatár túlsó oldalára. A két települést egy lelakatolt sorompóval ellátott híd kötötte össze egymással, amelyen a két világháború között már rendszeres kishatárforgalom zajlott. A két polgármester ezt a lehetőséget akarta közösen újraéleszteni. Eltökéltségüket mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy még 12 napos éhségsztrájkra is vállalkoztak a hidacska két oldalán közös céljuk megvalósítása érdekében. Ilyen előzmények után sikerült ismét megnyitni a kishatár-átkelőt 1995. március 1-én.

Két honfoglalás kori települést sikerült ilyen módon közelebb hozni egymáshoz, ma már a piac építésénél tartanak, hiszen a Bodrogköz népének az óriási munkanélküliség és a romokban heverő mezőgazdaság mellett csak ez jelenthet némi „vérfrissítést”, kiutat a reménytelennek tűnő gazdasági helyzetből, menekülést az árvizek, belvizek fenyegető szorításából. Ipar híján az erősen korlátozott mezőgazdasági lehetőségek ellenére is kiváló bevételi forrás megteremtéséhez fogott a térség népe: az idegenforgalom fejlesztéséhez. A történelmi és földrajzi helyzet kiváló lehetőséget nyújt az elképzelés megvalósításához: az elmúlt 15 év ásatásai során előkerült gazdag leletek egyértelműen bizonyították, hogy a Bodrogköz ezer évvel ezelőtt, 950-ig a magyar honfoglalók fejedelmi központja volt – ahogy ezt Révész László régész professzor kutatásai egyértelműen bizonyították. A ma is folyó ásatások eredményeit felhasználva 8 bodrogközi település (Alsóberecki, Felsőberecki, Bodrog-halom, Karos, Karcsa, Pácin, Kisrozvágy és Nagyrozvágy) megalapította a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítványt. Az alapítvány célja: egy idegenforgalmi központ kiépítése a Bodrog folyótól a nagyrozvágyi dombokig. Karos községben egy honfoglalás kori sírkert mint zarándokhely, Karcsa és Pácin közös határában egy élő honfoglalás kori falu, kézműves-műhelyekkel kiegészítve, Nagyrozvágyon egy szakrális hely épül, ahol teliholdnál a sámánok verhetik a dobot – megismertetve őseink kereszténység előtti kultúráját is. Petraskó Tamás pedig, aki a Magna Hungária expedíció vezetőjeként 1996-ban végiglovagolta Baskíriától az őseink által megtett hatalmas utat, szülőfalujában, Kisrozvágyon, lovas-centrumot épít, ahol a korabeli harci játékokat ismerhetik meg az érdeklődők.

Karcsa és Pácin határán, a Sér-Homok dombon állva, tűnődve nézi a feltárt ezeréves kemence maradványait, és azt mondja:

– Ez lesz a legnagyobb mű, amit itt a Bodrogközben, ezer év után meg fogunk valósítani.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)