Tiszakarád

Találó név Karád (eredeti jelentése: széle valaminek), hisz a települést három oldalról évszázadokon át mocsárvilág fogta körül. Első okleveles említése viszonylag késői, 1441-ből való. A törökvilág a falu jelentős elnéptelenedését okozta, ám 1772-ben már 69 családfőt írtak össze, egy évszázaddal később pedig már közel másfél ezren laktak itt. A XIX. században is elkerülte Tiszakarádot a környéken jellemző betelepülési hullám, a gyakran kiáradó Tisza nem tette lehetővé a hagyományos mezőgazdasági formák megtelepedését.

Ezen a helyzeten csak a Tisza szabályozása, a mocsarak lecsapolása változtatott, ennek eredményeként a XX. század elején a falu termőterülete messze a legnagyobb volt a bodrogközi települések sorában. A több mint két és fél ezer lakos többsége ma is a mezőgazdaságból próbál megélni. A közügyek irányításában, immár két cikluson keresztül, vezető szerepet játszik Ungvári József polgármester, aki 1950. január 26-án, paraszti család egyetlen gyermekeként született Tiszakarádon.

Gyermekkora is a településhez kötődik, az iskolából Fodor Sándorné tanítónőre és Pócsi István néptanítóra emlékezik vissza jó szívvel. Utóbbi, aki kiváló rózsatermelő hírében állt, a természetet szerettette meg vele, diákjait a föld tiszteletére nevelte. Társaival sokat játszottak, télen hó kunyhót építettek, nyáron pedig főleg a maguk készítette játékokkal töltötték az időt, például bigéztek. Máig hiányzik neki az az összetartás, ami az akkori világot jellemezte, legyen szó játékról, vagy családi összejövetelekről, az a segítőkészség, ami megmutatkozott a betakarítás, cséplés idején.

Középiskolai tanulmányait Cigándon, a gimnáziumban folytatta, ott érettségizett 1968-ban. Különösen szívesen emlékezik vissza Kántor Lajos iskolaigazgatóra, akit mindannyian nagyon tiszteltek. Vízi Péternek köszönheti, hogy megkedvelte a reáltárgyakat, főleg a matematikát és a fizikát. Érettségi után szülőfalujában a Községi Tanácson kezdett dolgozni, adóügyes lett. Több mint negyedszázadon át a hivatalban az adóügyeket intézte. Ezerkilencszázkilencvennégyben indult az önkormányzati választáson, azóta szolgálja polgármesterként Tiszakarád lakosságát.

Időközben képezte magát, államigazgatási, adó- és pénzügyi szakvizsgát tett. 1979-ben felvételizett az Államigazgatási Főiskolára, pár évvel később megkapta az igazgatásszervezői diplomát. Polgármesterként legnagyobb feladatának a település intézményei működési feltételeinek biztosítását érezte. Az infrastruktúra megteremtése volt a következő nagy feladatcsokor. Bevezették a gázt, aszfaltozták a belterületi utakat, az iskolát két tanteremmel bővítették, megoldották a faluház utólagos szigetelését. Felújították a szolgálati lakásokat, korszerűsítették a közvilágítást, valamennyi intézménybe bevezették a gázfűtést, renoválták a fogorvosi rendelőt. Nagyhomokon orvosi rendelőt és imatermet alakítottak ki, ravatalozót építettek, bevezették a vezetékes ivóvizet. A nagyhomoki iskolás és óvodás gyermekeket iskolabusz hordja az iskolába, óvodába, kiépült a kábeltévé hálózat, önálló újságot jelentet meg a település. Az elmúlt négy év kemény megpróbáltatást hozott a falu számára, az árvíz, a belvíz, a hóhelyzet megannyi feladatot jelentett. A természeti csapások elleni védekezésben nagy szerep jutott az összefogásra kész lakosságnak is. Így is 750 lakás szenvedett belvízkárt, a helyreállításra 60 milliót kaptak a kormányzattól. A 200 milliós beruházás eredményeként megvalósuló három kilométernyi töltésfelújítás hosszú távú megoldást jelent az árvíz és belvíz ellen.

A polgármester úr munkáját 1998-ban a Széchenyi-díj Ezüst Fokozatával ismerték el, bár ő úgy gondolja, ezt az elismerést Tiszakarád kapta. Kiveszi részét a közért való munkálkodásból: a takarékszövetkezet küldötte, több alapítvány kuratóriumának tagja, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület titkára, a sportegyesület elnökségi tagja.

– Szeretem ezt a települést – mondja Ungvári József –, szeretek az emberekért tenni. – Úgy gondolom, a polgármesterség nem sokat ér, ha azt nem szívből teszi az ember. Ezért is fogom fel az egészet szolgálatnak a falu lakosságáért. Eddigi eredményeink elérésében fontos szerepet játszott az önkormányzati képviselő-testület, és szükség volt a szakapparátus hozzáértésére is.

Munkájában mindig számíthat felesége, Szabó Erzsébet, megértő támogatására, aki ma az idősek klubjában gondozónő. 1975-ben kötöttek házasságot, két lányuk született: Ildikó 1976-ban, aki ma óvodapedagógus és Anita 1978-ban, aki mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, dísznövény- kertész szakképzettséget is szerzett. Ildikó férjnél van, már két unoka, Tamás és Fruzsina boldogítja nagyszülőket. Szabadidejében, amiből egyre kevesebb van, elsősorban a 400 öles kertjét ápolja, gyümölcsfáit gondozza, néha kirándul hétvégeken a hegyekbe, ám újabban legszívesebben az unokáival foglalkozik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)