Karcsa

A karcsai földhöz 1967-ben kötötte életét dr. Megay Oktáv. Bár az eltelt évtizedek politikai-gazdasági viharai többször is megtépázták a Bodrogköz népét, megkérdőjelezték a jövőt, bizonytalanná tették a mindennapi megélhetést is, a sokirányú képzettségű szakember maradt. Vállalta a „zöld báró” titulust, az ellene folyó sajtókampányt, az első számú közellenség bélyegét is. Helyén maradt, mert féltette azokat az eredményeket, értékeket, amelyek megteremtésében ’67 óta neki is elvitathatatlan érdemei voltak. Ma a Dókaholding Rt. elnök-vezérigazgatója, azé a szervezeté, amely nevében őrzi az egykori Dózsa Tsz emlékét, sikereit és hagyományait. Hosszú történet ez, de tanulságai túlmutatnak a falu, sőt a megye határain is, ezért érdemes az elejétől kezdeni.

Dr. Megay Oktáv 1941-ben született Miskolcon, iskoláit is ott végezte. Érettségi után előbb a Karcagi Felsőfokú Technikum, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem hallgatója lett. Itt védte meg doktori disszertációját is. Később közgazdászi végzettséget is szerzett, sőt adóügyi szakértői vizsgát is tett. Első munkahelye a Nagykunsági Kísérleti Intézet Karcagi Telepe volt, aztán három évig Tiszadorogmán dolgozott, ezután került Karcsára főagronómusnak. Sárospatakra hívták a Teszöv munkatársának. Egy év elteltével visszatért Karcsára, de akkor már, mint a tsz elnöke. Feszült, nehéz időszak, a szövetkezetek egyesítése tette próbára a fiatal elnök szakmai tudását és rátermettségét. A karcsai Dózsa, előbb a pácini Dimitrovval, majd a karosi Új Tavasszal egyesült, így jött létre – közel 8000 hektáron – a Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A legnagyobb gondot, az „egy tsz – egy szakember” gyakorlata jelentette, hiszen ekkora szervezetet már nem lehetett „kézi vezérléssel” irányítani. A 70-es évek második felére sikerült ezt a hiányt pótolni, de a térség rossz termőhelyi adottságai miatt, ez is kevés volt az életképességhez. Ekkor – országos viszonylatban is az elsők között – melléküzemági tevékenységbe fogtak. Ez a jól jövedelmező tevékenység biztosította a szövetkezet likviditását, és lehetővé tette új beruházások megvalósítását is. Ennek – mintegy 200 milliós – eredménye az ipari üzem létrejötte. 600 munkahelyet teremtettek ezzel, melynek előnyeit mai napig élvezi a térség lakossága. A nyolcvanas évek közepéig, nemcsak a telephelyen belüli fejlesztések hoztak eredményeket, hanem a Budapesten létesített kereskedelmi és vállalkozási iroda is, mely a külföldi foglalkoztatás ügyeit intézte. 1985-től lehetőség nyílt az egyéni munkavállalásra, így az iroda fokozatosan elvesztette jelentőségét. A karcsai telep, a maga 600 dolgozójával, még egy ideig pótolta a mezőgazdasági tevékenységből származó deficitet, de a nyolcvanas évek végére bekövetkezett gazdasági-politikai változások ismét más megoldást igényeltek. Ekkor dolgozták ki a belső vállalkozási rendszert, amit, mint szolgálati találmányt, el is adtak néhány helyre. Minden tevékenységet vállalkozásban végeztek a dolgozók, úgy, hogy a munkavégzés feltételeit a téesz biztosította, a nyereséget pedig a gazdasági társaságok önmaguk oszthatták szét. Ez a rendszer jelentősen javított az addigi rossz anyagi helyzeten. Ám akkor jött a rendszerváltás. Az állattenyésztők az állomány „fizetett” kivágásába, a növénytermesztők pedig a tulajdonviszonyokban beállt zűrzavarba, bizonytalanságba rokkantak bele. Az ipari tevékenységet folytató csoportok azonban életképesnek bizonyultak, de ezek 1990–92 között gazdasági társaságokká alakultak. A föld és szerep nélkül maradt szövetkezet felszámolásra, az elnök pedig válaszút elé került. A gazdasági szervezet „átmentése”, vagy a 600 munkahely megtartása? Dr. Megay Oktáv a munkahelyek megtartása mellett döntött, ma is ezt tenné. Most az 1978–92 között létrejött társaságok által megalakított holding szervezetet irányítja, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a munkahelyek a kemény piaci viszonyok között is megmaradjanak.

Nemcsak a munkahelyén, de Karcsa községben is letette névjegyét. Mindig jellemző volt rá a kulturális értékek iránti fogékonyság, a szellemi alkotások erkölcsi és anyagi támogatása. Számtalan könyv megjelentetését támogatta. Ha a honfoglalás kori ásatásokra gondol, szerencsésnek érzi magát, mert a földterület átengedésével, világra szóló kincsek, páratlan értékű leletek kerültek felszínre. Nagybátyja, Megay Géza – neves muzeológus – tiszteletére ajándékozta a honfoglalás kori ásatások területét egy emlékpark létesítésére. Az EU-csatlakozásról gondterhelten, az itt élő népről azonban szeretettel, bizakodással beszél:

– Minden egyes társadalmi rend a paraszton húzott ráfot, de mindig ők voltak azok, akik a leghamarabb regenerálódtak a társadalmi rétegek közül. Bízom abban, hogy van még annyi virulencia az itt élőkben, hogy a – még most is tartó – lecsúszási folyamat ellenére megkapaszkodjanak, megélhetési lehetőséget találjanak.

A Budapesti Agrárkamara elnöke így jellemezte őt:

 – Ha földbirtokos lennék, Megayt fogadnám meg intézőnek.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)