Karcsa

Lantos Péter, a „Lantos Miklós” Konfekcióipari Rt. részvényese – igazgatója Karcsán. A Bodrogköz legnagyobb könnyűipari vállalkozását egyszerűen Lantos Rt. néven ismeri a közvélemény. Az 1954-ben Sátoraljaújhelyben született igazgató édesapja nevét választotta a cég márkanevéül. Lantos Miklós, aki eredetileg szabómester volt, még 1951-ben alapított egy szövetkezetet 17 fővel, ami aztán meglehetős nagyra nőtt, másfélezer dolgozójával a város legnagyobb üzeme lett. Lantos Miklós egészen nyugdíjazásáig ennek a cégnek volt elnöke. Lantos Péter édesanyja ugyanennél a szövetkezetnél dolgozott a szabászaton, de már a nagyapa is a konfekcióval foglalkozott mint kereskedő. Mondhatjuk tehát, hogy az egész családra jellemző szakma, tradíció folytatására vállalkozott a huszonéves fiatalember még a 80-as évek elején. Igaz, hogy vegyipari technikumban érettségizett, a családi indíttatás azonban a közgazdaság felé fordította az érdeklődését.

A közgazdasági egyetem befejezése után egy évig Amerikában tanult közgazdaságtant, filozófiát, szociológiát és angol irodalmat. Ez az egyetem egészen más szemléletet alakított ki benne, mint a hazai. Hazatérve az USA-ból, posztgraduális képzés keretében marketinget és közgazdaságtant tanult ismét Budapesten. A két szemlélet ötvözésével alakította ki saját világnézetét, ami mindmáig segíti az üzleti életben. Ezek után kezdett dolgozni Sátoraljaújhelyben, az édesapja által alapított szövetkezetben, ahol szerette volna mindazt kipróbálni a gyakorlatban, amit „interkontinentális” képzése során tanult. Szokatlanul nagy tenni akarásával azonban kilógott a sorból, ezért három év után feladta a szélmalomharcot. Kapóra jött a karcsai ajánlat, ahol éppen varrodát szerettek volna létesíteni, és őt szemelték ki vezetőnek. Így történt, hogy 1983. február elseje már Karcsán köszöntött rájuk, feleségével és két gyermekével. A kevésbé komfortos körülmények között is vállalta a kihívást, a megmérettetést. A legnagyobb vonzerőt a tsz elnökének, dr. Megay Oktávnak az ígérete jelentette: „Szabad kezet kapsz, azt csinálsz, amit akarsz”.

Az elnök úr, nemcsak beváltotta, de túl is teljesítette ajánlatát. Teljes egészében átvállalta a varroda alapítása, működtetése során fellépő jogi, igazgatási problémák megoldását, tökéletes védelmet és nyugalmat biztosított az új varrodának és fiatal vezetőjének. Lantos Péter a Dózsa tsz ipartelepén, az egykori drótraktár épületében kezdett hozzá céljai megvalósításához. Először csak kislétszámú gárdával, egyszerű munkákkal kezdték a szakmát. Aztán áttértek a konfekcióra, előbb belföldre gyártottak, majd rövidesen megérkezett az első német megrendelés is. A sikeres piackutatás és a dolgozók áldozatos munkájának köszönhetően hét év után, 1990. január elsejétől már mint részvénytársaság működtek tovább 30%-os külföldi részvétellel. Az rt. megalakítása szárnyakat adott a fejlődésnek, szabad pénzeszközök keletkeztek a gépesítésre. Abban az időben már nem kellett importengedély, nem volt tehát probléma a korszerű gépek beszerzése sem. Akkoriban következett be a telefonhálózat kiépítése, ami jelentősen megkönnyítette a kommunikációt. Míg 1985-ben még csak véletlenül lehetett egy nap alatt lebonyolítani egy budapesti telefonbeszélgetést, házalni kellett a modernebb gépek beszerzéséért, a 90-es évekre a szakma megtanulta Karcsa nevét, a kereskedők helybe jönnek a legmodernebb gépeiket ajánlani. Érdemes is a Lantos Rt.-t megkeresni, hiszen a céget a permanens megújulás jellemzi, vezetője azt vallja, hogy csak így lehet a vállalkozást, annak életgörbéjét emelkedő fázisban tartani. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a bérmunka mellett már saját kollekcióval is jelentkeznek a piacon. Ezt már az rt. ösztöndíjasaként végzett tervezőjük munkája teszi lehetővé. Az ösztöndíj, a mecenatúra hagyományként kíséri a közel húszéves céget. Lantos Péter okát is adja:

– Ezek a támogatások nem testesítenek meg közvetlen üzleti érdeket. Mi motivál mégis? Nagyon sok, nehéz sorsú ember van itt, néhányon megpróbálunk mi is segíteni. Erkölcsi kötelességünk, hogy a falut, ahol élünk, az életünkről, hagyományainkról szóló könyvek megjelentetését, a tehetséges, de szegény fiatalok továbbtanulását támogassuk. Ha nem támogatnánk ezeket a gyerekeket, remény se lenne arra, hogy valamelyikük visszatér a faluba, és valami hasznosat fog alkotni. Emellett iskolákat, egészségügyi intézményeket támogatunk, tehát mindazt, ami a szűkebb, vagy tágabb társadalom számára égetően fontos.

– Két kisgyermekkel jöttünk ide, közben született még egy kislányunk. Lassan ők is felnőnek. A nagyobbik leány most megy főiskolára, idegenforgalmi területre készül. A fiunk Amerikában középiskolás, a kisebbik leány hetedikes. A feleségem – a gyermekek nevelése mellett – műszaki anyagokat fordít a cégnek, és olykor segít a tolmácsolásban. Végzettségem alapján sokkal kényelmesebb pozíciókba is kerülhettem volna, de a mindennapos gyötrődések ellenére is azt mondom: ezt az utat én választottam… és egy pillanatra sem bántam meg.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)