Pácin

Vajon honnan merített annyi erőt Dudásné Deák Erzsébet, hogy az élet kemény csapásait elviselve (42 éves férjét gyógyíthatatlan betegségben elveszítette, harmadik gyermeke kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosan sérült) is képes optimistán élni, taníttatja gyermekeit, szakmai előrelépést eredményező jelentős terveket sző.

1957. július 6-án született Sátoraljaújhelyen. Egyszerű szülők (édesapja gépkocsivezető volt, édesanyja varrással foglalkozott) hat gyermeke közül másodikként nőtt fel a kis településen, Semjénben. Éva, a nővére varrónő, Teréz, a húga Budapesten él, Erika is varrónőnek tanult. György már nincs az élők sorában, István pedig az újhelyi kórházban karbantartó. Összevont osztályban végezte az alsó tagozatot, felsősként pedig Ricsére járt a körzeti általános iskolába. Az iskolában jól tanult, ebben nyilvánvalóan szerepet játszott fejlett kötelességtudata: előbb a tanulás, majd a segítés a családi munkában, és csak azután jöhet a játék.

Kollégistaként a Kossuth Lajos Gimnázium fizika tagozatos osztályába került, ahol elég sok nehézséggel kellett megküzdenie, ebben mindig segített az osztályfőnök, Horváth Lajos, aki karakteres tanáregyéniségként kiválóan értett diákjai jó értelemben vett „doppingolásához”. Énekkarosként különböző fellépéseken, sok helyen megfordult a középiskola négy éve alatt. A pályaválasztásban szerepet játszott nagybátyja, aki gyógyszerész volt, az ő javaslatára jelentkezett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karára, ahová elsőre felvették. A kollégiumban a felvételi idején és a kezdeti időkben orvostanhallgatókkal lakott együtt, és térképről ismerkedett meg a fővárossal. A meglehetősen zárt egyetemi világban érdekes módon sokkal jobban tanult, mint a középiskolában és tevékeny volt a tudományos diákköri munkában is. Különösen Clauder Ottó szerveskémia-professzor előadásai maradtak meg emlékezetében. A B.-A.-Z. Megyei Gyógyszertári Központ tanulmányi ösztöndíjasaként Sátoraljaújhelyre, a Kossuth Téri Gyógyszertárba került szakmai gyakorlatra, ahol Virág Istvánné oktató gyógyszerész segítette tevékenységét. A diploma átvétele után (1980. február) ez a gyógyszertár lett első munkahelye.

1982-ben került Pácinba gyógyszerészként, ekkor kötött házasságot Dudás Józseffel, aki a Tokaji Borkombinátban dolgozott, azóta itt él és dolgozik. 1997-ben lett magángyógyszerész, ekkor privatizálta a gyógyszertárat, amelyben hárman dolgoztak, és amelynek forgalma 1996-ban kétmillió forint volt. Még a privatizáció évében Karcsán is nyitott egy fiókgyógyszertárat, így ma tulajdonképpen négy település: Nagyrozvágy, Karcsa, Karos és Pácin lakóit látják el patikaszerekkel. Saját bőrén tapasztalta meg a vállalkozás buktatóit, így ma már nemcsak patikusnak, hanem menedzsernek, vállalkozónak is érzi magát.

Az elmúlt években a forgalom is jelentősen növekedett, ma már összesen öten dolgoznak a két helyen, ahol mindig fejlődtek, bővültek egy kicsit. Legújabb tervei között egy újabb fiókpatika nyitása szerepel Nagyrozvágyon. Időközben szakmailag is képezte magát, 1985-ben gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés szakképesítést szerzett Debrecenben. Egy ciklus erejéig a közéletbe is „belekóstolt”, négy évig a helyi önkormányzati képviselőtestület tagja volt.

„A jó gyógyszerésznek talán az a legfontosabb tulajdonsága – mondja Dudásné Deák Erzsébet –, hogy a beteg fejével is képes gondolkodni. A betegnek éreznie kell, hogy most ő a fontos, csak ővele foglalkoznak, őérte történik minden. Nagyon fontos a szemkontaktus, figyelni kell a beteg rezdüléseit, hisz a szem mindent elárul. Talán ez a legfontosabb és a legnehezebb. Az is igaz, hogy ma már, ha kell, akár mindennap kaphatunk gyógyszert, nem havonta, mint régen, és nagyon sokat segít munkánkban a számítógép, hisz nélküle már elképzelhetetlen a tevékenységünk.”

Gyermekeik közül Orsolya 1984-ben született, Budapesten a Zsigmond király Főiskolán tanul nemzetközi kapcsolatok szakon, és nagyon szereti a nyelveket. A három évvel fiatalabb Kristóf a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban harmadikos gimnazista, az Arany János program részese. Szabad idejében egy ritka, de szép sportnak hódol – íjászkodik, már több versenyen vett részt. A legkisebb, Kornél 1989-ben született, ő még nem beszél, betegsége miatt különleges törődést és felügyeletet igényel.

Dudásné Deák Erzsébet szabad idejében szeret olvasni, és nemrégiben végzett egy grafológiai tanfolyamot, amely a munkájában is segítséget nyújt.

Hálás a sorsnak, hogy eddigi életéhez erőt és egészséget kapott, és reméli, gyógyszerészként vonulhat majd nyugdíjba is. Fontos feladatának érzi gyermekei taníttatását, bár sajnálja, hogy valószínűleg nem veszik át tőle a „stafétabotot”. Ezért is szerepel tervei között utód kinevelése egy gyógyszerész személyében.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)