Ricse

Ricse nagyközség gyógyszertárának alapítója 1932-ben Szász Tihamér okleveles gyógyszerész volt, aki 1920–1932 között Zemplénagárdon látta el a betegeket. A patika működtetését Krenóczy Attila vette át 1940-ben, az ő helyét az államosítás évében Szabó Imre töltötte be, aki 1957-ig vezette a patikát, amit ezután két éven keresztül helyettes gyógyszerészek működtettek. A patika történetében az 1959-es év jelentette a fordulópontot. A Bodrogközben akkor még működő kisvasúton érkezett Ricsére a Márky gyógyszerész házaspár, és mivel igencsak megtetszett nekik az épület a hozzátartozó szolgálati lakással, kerttel együtt, nem sokat teketóriáztak, Márky Géza megpályázta és elnyerte a gyógyszertárvezetői állást. 1959. április 29-én költöztek Tokajból Ricsére, azóta a gyógyszertár vezetőjeként dolgozott, felesége pedig beosztott gyógyszerészként tette a dolgát.

Márky Géza 1931. december 10-én született egy Borsod megyei kis faluban, Parasznyán. Mivel szülei elváltak, postamester édesanyja egyedül nevelte, így hamar megtanulta, hogy az életben mindenekelőtt saját erejéből juthat valamire.

Talpraesettségét, szorgalmát, kitartását a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész szakán is bizonyította, itt szerzett gyógyszerészdiplomát 1955-ben. Ettől kezdve egész szakmai pályafutása Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez kötődik.

1963-ban kapcsolódott be aktívan Ricse nagyközség és a Bodrogköz közéleti tevékenységébe, előbb független helyi képviselő, 1980–1994 között független megyei képviselő, a megyei Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottság elnöke.

1992-ben a megyében elsők között alapított fiókgyógyszertárat a 12 kilométerre fekvő Zemplénagárdon, amelyet azóta is eredményesen működtet.

1994-ben lett a település alpolgármestere, ezt a tisztséget több mint egy évtizeden keresztül töltötte be. Szakmai és közéleti tevékenységének elismerését több miniszteri és kormánykitüntetés (Egészségügyi Miniszteri Dicséret, Munka Érdemrend Ezüst Fokozata, Kiváló Munkáért Egészségügyi Miniszteri Kitüntetés) is jelzi. Ezek közül a dr. Kökény Mihály, akkori népjóléti miniszter által 1997. október 28-án átadott „Pro Sanitatae” – „Az egészségért” elnevezésű emlékérem volt a legkedvesebb számára. Az összes kitüntetés és elismerés közül mégis a ricsei nagyközségi képviselő-testület által 2001-ben adományozott „Díszpolgári címet” értékelte a legnagyobb elismerésnek, amelynek indoklásában többek között az alábbi mondat szerepelt:

„Több évtizeden keresztül részt vett Ricse nagyközség és a Bodrogköz egészségügyi, kulturális és infrastrukturális fejlesztésében.” Ezt érezte a legkedvesebbnek, ennek örült legjobban, mert ezt nem „messziről jött emberek”, hanem a közvetlen környezete adományozta, azok, akikkel évtizedeken át  „megosztotta” mindennapjait.

2005-ben, gyógyszerésszé avatásának 50. évfordulóján „Aranyoklevelet” vehetett át a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorától. Időközben 1997-ben lényeges változás történt a gyógyszertár szakmai hátterében és a család életében is: a magánosítás során megvásárolták a patikát, amelyet azóta betéti társaságként működtetnek. Sikeres fiókgyógyszertári tevékenységét 70. születésnapja alkalmából 2001. április 27-én „Zemplénagárd Díszpolgára” címmel ismerték el.

1958-ban kötött házasságot pályatársával, Huk Ilonával. Géza fiuk, aki 1960-ban született, nem követte szüleit a pályán, hiszen gépészmérnökként előbb a PREC-CAST Kft. üzemvezetőjeként tevékenykedett, jelenleg pedig a Bosch cég alkalmazottja Miskolcon. Felesége könyvelő, 14 éves lányuk, Mónika Sárospatakon elsős gimnazista. A nagyszülők reménye szerint talán majd ő veheti át örökségüket, és folytatja ezt a nagyon nehéz, ám nagyon szép pályát.

„Több mint 41 éve élünk ezen a vidéken – nyilatkozta Márky Géza a Gyógyszerész Almanachban – amely tele van ellentmondásokkal. A bodrogközi emberek azonban a rendkívül nehéz megélhetés ellenére is béketűrőek, mert egy latin mondás szerint:

 „Dum spiro spero!”, „Míg élek, remélek!” Nekünk gyógyszerészeknek, az orvosokkal összefogva, hivatásunk és lelkiismeretünk alapján az a célunk, hogy megelőzzük a betegségeket, segítsük az embert a mielőbbi gyógyulásában. Azaz: „Omnia pro aegrotis!”,

 „Mindent a betegekért!”

A jövőt illetően a szakmában mindenekelőtt összefogásra, egységre van szükség, hogy a nehéz helyzetben lévő gyógyszerészet talpon maradhasson.”

Márky Géza szabad idejének jelentős részét a ház körüli tevékenység, mindenekelőtt a kertészkedés, hosszú időn keresztül pedig a háztáji sertéstartás töltötte ki. Szívesen „forgott” az emberek között, szerette a baráti társaságot, a kiadós esti beszélgetéseket. A Ricsén és a Bodrogközben csak „Gyógyszerész úrnak” vagy egyszerűen „Géza bácsinak” szólított Márky Gézát 2008. március 18-án Tokajban helyezték örök nyugalomra. Ha köztünk lehetne, még csak 78 éves lenne…

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)