Karcsa

Próféta a saját hazájában? – merülhet fel a kérdés Dakos János esetében. 1998-ban ismét őt választotta a falu polgármesterévé. Nemcsak ő, hanem szülei is, sőt felesége is karcsaiak. Büszkén hivatkozik Nagy Géza tanár úr helyi monográfiájára, amely 17 családot említ ősei közül. 1955. március 21-én született, joggal tekinthetjük tehát fiatal embernek, ennek ellenére büszkén vallja magáról, hogy ő a polgármesteri hivatal legidősebb dolgozója. Kizárólag tanulmányai és a katonaság idejére hagyta el átmenetileg Karcsát. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Gimnáziumban folytatta, majd mezőgazdász lett és a helyi téeszben dolgozott egészen 1988-ig, amikor Ricsére hívták az ottani mezőgazdasági szövetkezet elnökének. Karcsai lakását erre az időre sem hagyta el, talán ennek is köszönhető, hogy barátai, ismerősei unszolására indult a polgármesteri cím megszerzéséért. Hivatásnak érezte, érzi ma is a polgármesteri megbízatást. Nyilván ennek a hozzáállásnak köszönhetően másodszor is őt választotta Karcsa lakossága, immár a község 88%-a bízta rá a település sorsának irányítását.

Az általa vezetett első ciklus legnagyobb feladataként a két önállósult szomszéd település, Karos és Pácin, vezetőségével való jó munkakapcsolat kialakítását említi. Jó érzékkel belátták, hogy a sanyarú sorsú térség csak összefogással juthat előbbre. Elégedetten beszél a mintegy 15%-nyi cigánylakosság és a magyarok problémamentes kapcsolatáról. Véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy az itteni cigányság is tősgyökeres karcsai, akik nagyon megválogatják, hogy kit fogadjanak be maguk közé. Ennek egyenes következménye a megfelelő közbiztonság is. Ezzel együtt a legalapvetőbb probléma a mindennapi megélhetés, a munkalehetőség – nemcsak a közel 2200 fős karcsai lakosság, de a Bodrogközben található települések lakói számára is –, új lehetőségek feltárását igényli, elsősorban a helyi erőforrásokra alapozva. Igaz, hogy éppen Karcsán két konfekcióipari vállalkozás is működik, de ez csak néhány száz embernek jelent munkalehetőséget, a mezőgazdasági alaptevékenység pedig – részben a termőhelyi adottságok, de főleg az árvizek és belvizek következtében – egyre kevésbé jelenthet biztos megélhetést.

Dakos János ennek ellenére optimista. Töretlenül bízik benne, hogy a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány célkitűzése megvalósul és Alsóbereckitől Kisrozvágyig olyan idegenforgalmi centrum létesülhet, mely honfoglaló őseink páratlan értékű ásatási leleteire, a Bodrogköz szlovák és magyar oldalán található látványosságokra és a hegyek, vizek ölelésében fekvő békés táj szépségére alapozva vendégsereget, munkát és pénzt hoz, nemcsak a ma élők, de a következő generációk számára is. Így akarnak erényt kovácsolni a fejletlen infrastruktúrából, hiszen a Karcsa és Pácin között felépítendő honfoglalás kori falu közelében egyetlen nagyfeszültségű oszlop, vagy egyéb tájidegen építmény sem zavarja a kilátást. A Bodrog, a Karcsa-tó, a Tisza közelsége, a pácini Kastélymúzeum, Karcsa Árpád-kori református temploma, szlovák oldalon pedig Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, a Leleszen található apátsági templom – Gertrudis királyné szívének őrzője, vagy a karnyújtásnyira lévő nagykövesdi vár jelentik az induló tőkét – a nyolc község tevékeny közreműködése mellett.

Az sem kérdéses, mi ad erőt ehhez a munkához, hiszen már a három fiúgyermek is indokolttá teszi, hogy a biztos megélhetés tudatában, őseikhez hasonlóan, ők is szülőföldjükön maradjanak. Ez a törekvés megvalósulni látszik a Dakos családban, hiszen a polgármester édesanyjával együtt élnek, a több generációs család pedig nagyobb összetartó erőt jelent, mint amilyen nehézségeket a mostoha körülmények okozhatnak. Dakos János nem tagadta meg mezőgazdász múltját sem, juhtenyésztéssel és galambászattal foglakozik, emellett még vadászik is, már amennyire kevés szabadideje engedi. Ezek mellett a helyi sportkör elnöki tisztét is betölti, a Zempléni Református Presbiteri Szövetségnek pedig alelnöke 1995-től. Ez utóbbi tisztségével kapcsolatban örömmel újságolja, hogy Széphalomon, a Kazinczy-kertben kongresszusi központ épül, melynek elsőrendű feladata a régió, vagyis Kárpátalja, Erdély és a Felvidék református magyarságának összetartása. A közel 250 millió forintos létesítmény egyidejűleg 160 ember étkeztetésére és elszállásolására lesz majd alkalmas. Külföldi, állami és egyházi pénzekre egyaránt számíthatnak a megvalósításhoz. A Karcsa-tó partján pedig a katolikusok építenek egy szeretetotthont, az alapkőszentelés már megtörtént. Ugyanitt gyermeküdülő létesítését is tervezik. Mindez azt bizonyítja, hogy Dakos János valóban átérzi a polgármesteri tisztség teljes súlyát. Nemcsak álmodozik egy jobb világról, hanem tesz is érte. Merész álma is van:

– Bővítjük az iskolát, mert sok a gyerek, a szennyvízvezeték építését is megoldjuk. Szeretnénk, hogy Karcsa legyen először város a Bodrogközben, hiszen ma már ez a cím nincs lélekszámhoz kötve.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)