Ricse

Ricse Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti részén található, néhány kilométerre a Tisza partjától. A tipikus bodrogközi település Árpád-kori eredetű, Boleszláv püspök a leleszi konventnek adományozta. 1609-ben praedium volt, ekkor a Daróczyakat iktatták egyes részeibe. A döntően református község lakóinak megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosította. A lakosok száma az elmúlt évtizedekben csökkent, ma valamivel több mint kétezren lakják.

Vécsi Istvánt ezerkilencszáznyolcvankilencben választották a település tanácselnökévé, majd egy év múlva polgármesterévé. Ebbéli minőségében immáron a harmadik cikluson keresztül irányítja a község ügyeit. A család idősebbik gyermekeként 1958. február 23-án született Sátoraljaújhelyen. Ma már nyugdíjas édesapja rendőrként szolgált, édesanyja, aki sajnos már nem él, a háztartást vezette, majd a tsz melléküzemágában volt művezető. Húga a pedagógus, Újhelyben tanít. Gyermekkora a Hegyközhöz kötődik, Füzérkomlóson járta az első évet az általános iskolában, itt barangoltak a hegyekben, gyűjtöttek gombát és szánkóztak télen a Kajati-parton társaival, majd Tiszakarád és Ricse általános iskolája következett.

A tanulással nemigen volt gondja, többnyire a kitűnők táborát gyarapította. Középiskolai tanulmányait Abaújszántón a mezőgazdasági szakközépiskolában folytatta. Diákévei alatt sok jó barátra lelt, többségükkel ma is tartja a kapcsolatot. Érettségi után hazatért Ricsére, a tsz állattenyésztési ágazatában kezdett dolgozni. Hamar végigjárta a ranglétrát, előbb brigádvezető, később telepvezető, ágazatvezető, majd fő-ágazatvezető lett.

Közben képezte is magát, ezerkilencszáznyolcvanötben Szarvason a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Főiskolán szerzett növénytermesztési üzemmérnöki diplomát. Ebben az időben már tanácstagként foglalkozott a közügyekkel, így nem volt véletlen, hogy ezerkilencszáznyolcvankilencben tanácselnökké választották. Rá egy évre a polgármester választáson „ért célba”, azóta, most már tizenkét éve élvezi a település lakosságának bizalmát. Pedig nem indult könnyen a dolog, hisz a rendszerváltás idején meg kellett küzdeni a legnagyobb gonddal, a munkanélküliséggel, amely a tsz megszűnése után következett be. Ezen a téren az erdősítés jelentette az első lépést, pályázat útján földet vásároltak, majd a Miskolci Erdőfelügyelőség segítségével erdőt telepítettek, munkahelyet teremtettek sok ember számára.

Polgármesteri tevékenységének következő szakaszában a gázberuházás jelentette a legnagyobb kihívást, ez akkora beruházás volt, hogy igénybe vette a település költségvetésének jelentős részét. Közben azért forrást teremtettek az utak aszfaltozására, felújították a középületeket: az iskolát, az óvodát és az egészségügyi központot. Ezerkilencszázkilencvenhatban pályázat útján indult el a művelődési ház építése, a „Kultúra nélkül nincs nemzet!” jelszó alapján. A kultúrház építésében jelentős szerepet játszott a helyi munkaerő, befolyásolta az építkezést az aktuális pénzügyi helyzet is, így 2001-ben került sor az avatásra. Az impozáns épületben közel kétszáz személyes színházterem, könyvtár, tanácsterem, számítógépes oktatóterem biztosítja a település lakosságának művelődési lehetőségeit.

Sokat tett az önkormányzat az oktatás színvonalának emeléséért is, ezerkilencszázkilencventől angol és német nyelvoktatás folyik az iskolában. A művészeti oktatást az újhelyi önkormányzattal közösen kezdték, ma már ez is önállóan történik: zongora, fúvós hangszer, népitánc-oktatás található a palettán. Sikeresek a sport terén is, magas színvonalú a sakkoktatás (2000-ben megyei diákolimpiát rendeztek) és tornából minden évben ott vannak az országos versenyeken. Fontos lépések történtek az egészségügy területén is. Privatizálták a háziorvosi szolgálatot és a fogászati ellátást, megoldották az állandó ügyeletet és a készenléti ellátást.

– Szeretem ezt a települést, az itt élő embereket – vallja be polgármester úr. – Megérdemlik, hogy törődjünk sorsukkal, még ha nem is sikerül mindent megoldani. Az igazi az lenne, ha kialakulna Bodrogköz gazdasági arculata, ami a helyiek megélhetését is biztosítaná.

Vécsi István ezerkilencszáznyolcvanegyben kötött házasságot Deák Gizellával, aki a helyi iskolában biológiát és németet tanít. Két lányuk született: Ágnes Sárospatakon a Coménius Tanítóképző Intézetben másodéves hallgató, Anikó ugyancsak Patakon tanul, a Református Gimnázium két tannyelvű osztályának diákja.

A polgármester úr szabadidejében szeret horgászni, feltéve, ha a megfelelő baráti társaság összegyűlt, hisz nem a halfogás, inkább a baráti diskurzus az elsődleges. Amatőr módon méhészkedik is, öt hektár gyümölcsösében 15 méhcsaládja van, a megtermelt mézet a család fogyasztja el. Eddigi életével elégedett, további tervei között a munkahelyteremtés, buszforduló és tájház építése, valamint az idősek bentlakásos intézményének megvalósítása szerepel.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)