Bodroghalom

Úgy tartja a mondás: „Akit Vajdán (Vajdácskán) nem vertek meg, Lukán nem loptak meg, Karosban nem szóltak meg, az a világon mindenhová elmehet”. Lukáról – azaz most már Bodroghalomról – sok monda járta. „Regék születtek a törököket vízbe borító, csónakos Var Jánosról, a kanyarítós bikáról, akit a torony tetején kinövő takarmány lelegeltetésére akartak felhúzni, a lukai pap prédikálásáról…” – olvashatjuk a Bodroghalom múltjából című könyv egyik írásában, az 1927-ben nevet váltott falu jellemzését. A könyv másik fejezete a falu határában feltárt kelta temetőről beszél, ékes bizonyítékaként annak, hogy ezen a helyen már a Krisztus születése előtti évszázadokban is lakott település volt. Máig ható, rejtélyes jelenség, a bodrogközi népesség AB vércsoportjának Rh-negatív anomáliája, azaz e vércsoport hasonlíthatatlan előfordulási aránya. Európában csak két helyütt, Bretagne-ban és az egyik svájci (zárt) kantonban található meg ez az arány. (Bretagne köztudottan kelta folytonosságú népességű) „Vajon véletlen ez?” – teszi fel a kérdést Fehér József, a kötet szerkesztője, aki maga is Bodroghalom szülötte.

Az 1996-ban megjelent kötet előszavát Perecsényi Mihály, Bodroghalom polgármestere írta: „Az ünnep alkalom a mindennapok közepette egy pillanatnyi megállásra, amikor számvetést készíthetünk, mit végeztünk el, mivel vagyunk adósak, és mik a jövőbeni feladataink. Van miről számot adnunk… A honfoglalás 1100. évfordulóján elmondhatom, hogy településünknek nemcsak múltja van, de jövője is lesz. Falunkat szorgalmas, dolgos és igényes emberek lakják…” Beszélgetni is úgy kezd, ahogy az egy bodroghalmi születésű ötgyermekes családból származó, vezető emberhez illik:

– Érthetetlenül állok a tény előtt, hogy Budán és a Dunántúlon a világ csodájaként mutogatják a római-kori feltárásokat, és hatalmas reklámot kapnak. Itt pedig, ahol a közigazgatási határunktól kétszáz méterre, több tarsolylemez mellett, olyan leletek garmadája került elő, amelyek magyarságunkat bizonyítják, ez a feltárt kincshalmaz, korán sem nyert olyan támogatást, amilyenre nemzeti önbecsülésünk kötelezett volna. Ezzel kapcsolatban én „lázadó” vagyok. Mindenképpen szeretném, ha itt, a térségben, vagy akár Bodroghalomban ez a tény reflektorfénybe kerülne… és nem csak turisztikai szempontból. Tisztában vagyok vele, hogy nekünk kell ezt kezdeményeznünk, de azt is látom, hogy megoldást csak országos méretű összefogással találhatunk. Szeretném, ha ezáltal is növekedne a falu lakosságmegtartó ereje!

Ennek fontosságát nemcsak érzelmi, de szakmai érvekkel is alátámasztja, hiszen a most 48 éves polgármester alapvégzettsége mezőgazdasági üzemmérnök-üzemgazdász. Főiskolán szerzett, elméleti ismereteit a helyi téeszben mint főagronómus gyakorlati tapasztalatokkal erősítette meg. Ezek birtokában mondja:

– Jelenleg a belvíz és a rossz közgazdasági feltételek nem biztosítanak megélhetést a növénytermesztéssel foglalkozók számára. Ma már a földterület 50%-a parlagon hever, mert a mezőgazdasági vállalkozók a befektetett költségeiket sem képesek visszakapni. Elfogyott a pénzük, és lassan elfogy a hitük is. Ha ez a nép tudná, hogy egy forintból egy forint tízet tud teremteni, akkor megmozdulna és dolgozna. Jelenleg a befektetett forintjából ötven fillér térül vissza, ezért nem műveli a földet. Helyre kell tenni a mezőgazdaságot! Szeretném, ha felelős beosztású emberek felfigyelnének erre a jelenségre! Van vidékfejlesztési minisztériumunk is, jó lenne, ha ezt az itt élők is éreznék!

Kurucos hevülete csak akkor csendesül, amikor mint harmadik ciklusát töltő polgármestert az eredményekről, a lehetőségekről faggatom. Meggyőződése, hogy egy kistelepülésen nem anyagi érdekből lesz polgármester valaki, hiszen szívét-lelkét bele kell adnia munkájába, hogy valami eredménye is legyen. A normatív támogatás csak a vegetáláshoz elég, fejleszteni csak pályázati pénzekből lehet. Így sikerült az iskolát bővíteni, gázfűtésre átállítani és számítógépparkkal ellátni, a tornacsarnokról nem is beszélve. Figyelnie kell a környező települések fejlesztéseit is, nehogy az itteni gyerekek elmaradottságot tapasztaljanak községükben. Tudja, hogy az iskola berendezése is elavult már, de jelenleg fontosabbnak tartja az internet-csatlakozás kialakítását. Lassan eltűnnek a földutak is, legalább kőalap kerül rájuk, bár a belvizek az elkészült utakat is alaposan megrongálták. A polgármesteri hivatal felújítása is napirenden van, hiszen, miután dombtetőre épült, a mozgáskorlátozottak számára megközelíthetetlen, pedig ez törvény által biztosított joguk volna. Most fejezik be a gyógyszertár építését, hogy ne kelljen az embereknek Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra buszozni több száz forintos költséggel. Nemcsak hivatali munkája, hanem a megyei fejlesztési bizottságban betöltött pozíciója is leköti napjait, így legnagyobb szomorúságára családjára marad a legkevesebb ideje. Bízik abban, hogy az Uniós csatlakozás idejére Bodroghalomban is normalizálódik a helyzet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)