Miskolc

Tudathasadásos állapotba kerültünk, gödörben vagyunk, de azért ásunk tovább. Már ráébredtünk, hogy válságban vagyunk, gazdasági, ökológiai és morális szempontból egyaránt. A válság pedig azt jelenti, hogy válaszút elé értünk. Választani kell, hogy melyik úton haladjunk tovább. Amelyiken eddig haladtunk, nem vezet sehová! – vallja Sallai Ferenc, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség (ÉKF) műszaki igazgatóhelyettese.

Borsod-Abaúj-Zemplén északi szögletében, Dobódélen Született Sallai Ferenc, de a család Szendrőben élt. Általános iskola után elkerült az edelényi gimnáziumba, a bódvavölgyi szegény gyerekek alma materébe. Itt fertőzte meg az irodalom szeretete, negyedikes diákként versei jelentek meg a Borsodi Bányászban. Nagy dolog volt ez akkoriban egy falusi gyerektől. Az irodalmi indíttatás ellenére a szarvasi főiskola következett. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözés–Meliorációs Főiskolai Karán öntözés–meliorációs üzemmérnök végzettséget szerzett. Később a Budapesti Műszaki Egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki másoddiplomát kapott.

De ne siessünk ennyire előre! A főiskola elvégzését követően az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságon helyezkedett el. Itt rövid ideig vízgazdálkodással foglalkozott, majd Vezse Sándor igazgató mellett titkári teendőket látott el, ezt követően vízminőség védelemmel foglalkozott. Utóbbi valamennyi területét „művelte”, amely során nagy helyismeretet, tapasztalatot és szakmai jártasságot szerzett, amely a környezetvédelmi munka során is jól kamatozik. A nyolcvanas évek elején jelentős feladat volt az ipari üzemek üzemi vízgazdálkodási rendszerének korszerűsítése, a kárelhárítás megszervezése. A feladatot sikeresen megoldotta, s több mint száz ipari üzem készítette el és nyújtotta be elfogadásra a kárelhárítási tervét. Az ezerkilencszáznyolcvanhatos svájci SANDOZ vegyi üzemben történt tűzesetet követő Rajna-szennyezésből okulva a hazai nagy vegyi üzemek kárelhárítási terveit is át kellett dolgozni. A megyében ennek elkészítésében ugyancsak fontos szerepet töltött be Sallai Ferenc.

Az üzemi környezeti kárelhárítást ma is a kármegelőzés kulcskérdésének tartja. „Hatósági felügyeleti ellenőrzés mellett a tevékenységem egyik fő területe volt a vízminőségi kárelhárítás. Hosszú ideig feladatkörömbe tartozott a műszaki fejlesztése, anyag-, eszközkészletének szintentartása, ellenőrzése az ÉVIZIG-nél. Csaknem valamennyi nagyobb rendkívüli szennyezés elleni védekezésben részt vettem” – emlékezett vissza az egykori nagy feladatokra Sallai Ferenc, aki hűséges típusba tartozik, hiszen ma is az első helyen dolgozik, igaz, ezerkilencszázkilencvenegyben, mikor szétvált a környezetvédelem és a vízügy, akkor a szakmáját követve átkerült a frissen megalakult Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséghez.

Igyekezett minél többet tenni az új szervezet szakmai tekintélyének a megteremtéséért, arculatának kialakításáért. Munkáját hivatásnak tekinti, ezerkilencszázkilencvenkilencben pályázati úton elnyerte a vízvédelmi osztály vezetését, majd 2001-től pedig műszaki igazgatóhelyettes.

Fontos szakmai feladatnak tekinti a felszíni vízfolyások vízminőségi állapotértékelését, az elmúlt negyven év változásainak elemzését, feldolgozását, különösen a Sajó esetében, amely európai szempontból is kuriózumnak számít. A szocialista iparosodás áldozatául esett, következményeinek minden tünetét magán viselte, s tetszhalotti állapotból ébredve (akárcsak Kelet-Európa) ma újra élő víz, egyre gyarapodó halállománnyal.

Elkészítette Észak-Magyarország felszíni vizeinek vízminőségi célállapotát. Fontos, hogy erről a szakma és a nyilvánosság is tájékoztatást kapjon.

A három évvel ezelőtti tiszai cianid- és nehézfémszennyezés több hónapon keresztül jelentős többletfeladatot adott Sallai Ferencnek és munkatársainak, de kifogástalanul helytálltak. Ezzel kapcsolatban A Tisza cianidszennyezése címmel előadást tartott 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémián. Munkájáért miniszteri elismerést vehetett át.

„Ha nem is megszállottan, de igyekszem magasabb szinten művelni a szakmát. Meggyőződésem, hogy ezen a területen csak a hittel, teljes odaadással végzett munka hozhat eredményt. Ezért is szerkesztem tizenhárom éve a Kör-Kép című lapot, végzem a felügyelőség sajtóreferensi feladatait, segítem az iskolák környezetvédelmi nevelési, oktatási és szemléletformálási feladatait” – vall munkájáról a környezetvédelmi szakember.

Hobbija az irodalom, negyven-ötven verse jelent meg a nyolcvanas évek közepéig nyomtatásban a napilapokban, folyóiratokban.

Az utóbbi években pedig az említett Kör-Kép köti le írói vénáját. Családos, huszonöt éves lánya az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett jogász, de ugyancsak megfertőzte a környezetvédelem, a szakminisztériumban helyezkedett el, ahol a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)