Sárospatak

Tokaj-hegyalja nemcsak a táj szépségével, de hagyományaival is rabul ejti azokat, akik azonosulni tudnak varázsával. Ez a himnuszban is megénekelt, varázslatos táj nektárt csepegtet ugyan, de izzadságcseppeket követel cserébe, szinte önzetlenül. Aki ezt a sorsot választja, biztos lehet benne, hogy szép, de küzdelmes útra lépett. Hegyek-völgyek, erdők-mezők színesítik, árvizek, belvizek gyötrik a tájat, de életre szóló munkát és küzdelmes megélhetést biztosítanak annak, aki így is ragaszkodik ősei munkájához, a mezőgazdasághoz.

Livják József 1939-ben ilyen családba született Olaszliszkán, és már gyermekfejjel érezte, hogy örömét leli ebben a küzdelemben. A család viszont tanítónak szánta, így a sárospataki tanítóképző intézet hallgatója lett. Másodéves korában, azonban családi gondok miatt halasztania kellett. Édesapja kórházba került a négy év orosz hadifogság idején szerzett betegsége következtében. Az ő helyét kellett átvennie az ifjú tanítójelöltnek, hiszen a betakarítás, a szüret, a vetés nem várhatott. Édesanyjával és húgával közösen birkóztak meg a feladattal. A „tűzkeresztség” fényesen sikerült, ezért inkább mezőgazdasági szakiskolában folytatta tanulmányait, később, levelező tagozaton mezőgazdasági technikusi végzettséget szerzett.

A következő 15 évet a Vetőmag Termeltető Vállalatnál töltötte. Megismerte a szakmát, a megyét, az embereket és a közgazdasági összefüggéseket. Érezte, hogy az összegyűjtött tapasztalatok birtokában érdemes lenne nagyobb feladatot is vállalnia. A vegetáló Aranykalász Tsz főagronómusa lett Dorkótanyán. Első ténykedése azonnal felkavarta az állóvizet, hiszen a megszokott összeg négyszereséért vásárolt műtrágyát és vegyszert, a főkönyvelő legnagyobb rémületére. Már az első évben egy millió forint aktívum igazolta a döntés helyességét. Természetes, hogy a virágzó téeszt néhány év múlva egyesítették a sokkal gyengébben fizető Kossuth Tsz-szel, hátha ott is bekövetkezik az „agrár-csoda”.

Az 1975-ben egyesült téeszben ágazatvezetőként dolgozott Livják József egészen a rendszerváltásig. Az erdő és a háztáji szolgáltatás lett a munkaköre. Az erdő biztos megélhetést ígért volna, de az elődök tékozló, kizsákmányoló fakitermelése, a rendszerváltás által megkövetelt vagyonnevesítés átláthatatlan és gazdaságtalan körülményeket teremtett, biztosabb jövedelemforrás után kellett néznie. Ebből a kényszerű helyzetből kerekedett ki a Fellegvár Bt. 1989-ben. A különös hangzású név sem fellengzős álmokat, vagy légvár-szerű elképzeléseket takar.

Egy nevezetes épületnek állít emléket. Gróf Vay Ábrahám királyi kamarás emeltette a házat a főiskola közelében, mivel gyermekei nem kaptak kollégiumi elhelyezést. Különös nevezetessége az 1825-ben épült, háromemeletes háznak, hogy ez volt akkoriban az első magántulajdonú, többszintes épület Sárospatakon. Nem magamutogatás vezérelte a grófot a magas épület emelésére, hanem a szükség, ugyanis kicsi volt a telek. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért hordatja a rengeteg követ a tenyérnyi portára, ő így válaszolt:

– Azért, mert ez a terület az égig mind az enyém.

A jelen történethez viszont az kapcsolja a Fellegvárat, hogy az épület földszintjét éppen a Livják család lakja, igaz, hogy a gyerekek már önálló életet élnek. A legidősebb, Zsolt, kertészeti főiskolát és erdészeti egyetemet végzett, ő a bt. beltagja. Mégsem a szakmájában dolgozik, hanem egy traktor-alkatrész boltot vezet. Ezek mellett 150 hektár földön gazdálkodnak. Búza, árpa, zab, kukorica, cukorrépa a jellemző termények. Gépparkjukat és az alkatrészboltot a bérelt, egykori téesztanyán tartják. Emília előbb óvónőképzőt végzett, majd testnevelés–földrajz szakos tanári diplomát szerzett, később elvégezte a Testnevelési Egyetemet is. Férje ugyancsak testnevelő, mindketten a Comenius Tanítóképző Főiskolán tanítanak. Mindketten szeretik a gyerekeket és imádják a lovakat. Vállalkozóként, gyermekeket tanítanak lovagolni, de különösen fontosnak tartják a gyógylovaglást. Pályázati pénzből 2000 nyarán sikerült először megszervezni a fogyatékos gyermekek gyógylovaglását, ekkor tapasztalhatták először ennek a sportnak a csodálatos hatását, különösen az egyensúlyi zavarok gyors javulása terén. Munkájuk áldásos hatását a Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén Térségi Egyesülete igényli rendszeresen. Elsősorban ez a körülmény ösztönzi őket arra, hogy fedett lovardát építsenek, hiszen így télen is élvezhetnék a rászorulók a lovaglás jótékony hatását.

Livják József második házasságából született Csaba fia, aki gépészmérnök lett, egy építőipari kft. munkatársa. Szaktudására szükség lesz a 16 méter hosszú áthidalók tervezésekor a fedett lovarda építéséhez.

Ildikó, a feleség, ugyancsak pedagógus. Ő nem tagja a bt.-nek, de szeretetével, gondoskodásával biztos hátteret nyújt az álmok megvalósításához. A három unoka közül a legnagyobb a hatéves Ábrahám és az ötéves Ábel a Zsolt gyermekei, a néhány hetes Botond Tonuzoba pedig Emília boldogsága. Ők a família harmadik „emelete”.

Boldog család. Lelkiekben a Fellegvár Bt. is az egekig építkezik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)