Kisszerekes

Kisszekeres viszonylag nagyot fejlődött a nem rég magunk mögött hagyott évszázad utolsó évében is. 1999-ben a falu 15,5 millió forint központi támogatást kapott, s az összeget jól hasznosította az önkormányzat. A földrajzi és egyéb kedvezőtlen adottságok miatt a falu napjainkban is a szerényebbek közé tartozik. Ám azt kell figyelembe vennünk, hogy a világháború előtt és közvetlenül utána a településre nagyon is illett a szegény jelző. Ahhoz képest jelentős fejlődésre tekinthetünk vissza. A fejlődés egyik mozgatója immár negyvenkét éve a falu szülötte, Homoki László polgármester.

A szikár, barázdált arcú polgármester olyan, mint egy élő történelemfa. Már hatvanhét éves, de akár tíz évet is letagadhatna a korából. Részese volt a nagy történelmi eseményeknek: 1945, 1949, 1956, 1989. S az 1970-es árvízi csatának is aktív résztvevője volt. Szegény szülők gyermekeként cseperedett fel a faluban. Túrta, művelte a földet, csíkászott, halászott. Szívesen emlékszik egy másik történelmi dátumra: 1942-ben Szatmárnémetiben megalakult a Közjóléti Szövetkezet, amely 1945-ben áttette székhelyét Mátészalkára. Nos, a szövetkezet az ő apjának is juttatott tíz hold földet. Tizennégy Oncsa-ház is épült Kisszekeresen azoknak, akik olyan szegények voltak, mint a templom egere. Jó néhányan elvégezték az ezüstkalászos gazda tanfolyamot, hogy nagyobb szakértelemmel műveljék a földet, neveljék az állatokat. Sokan felesben, vagy bérelt földön dolgoztak.

Emlékezett, hogy az 1848-as forradalom után vérrel szennyezett volt a kisszekeresi határ. A hírhedt osztrák politikus, Haynau a forradalom leverésében, illetve megtorlásában való részvételéért jutalomként földet kapott a kisszekeresi határban is. Néhány osztrák szakembert telepített ide, ő maga bizonyára soha sem járt itt.

Homoki László a közigazgatási munkát 1955-ben kezdte az akkori járási tanács pénzügyi osztályán. 1958-ban a falu végrehajtó bizottsága titkárává választották. Csak két évig dolgozott ebben a beosztásban. Az akkori politikai követelményeknek megfelelően helyezgették a kádereket, a szakembereket. S 1960 és ’63 közt a fehérgyarmati járási pártbizottságon dolgozott, főleg mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott a térségben.

Emberi és egyéb tapasztalatokkal gazdagodott, 1963-ban visszajött és tanácselnök lett Kisszekeresen. Hét évig az önálló tanács elnöke volt. Megindult a kisebb települések összevonása, koncentrálása, a társközségek kialakítása. 1970-ben egyesült Nagyszekeres, Kisszekeres, Zsarolyán és Nemesborzova. A közös tanács elnökének Homoki Lászlót választották! Kereken húsz évig, a rendszerváltásig irányította az említett településeket.

A teljesség igénye nélkül említjük, hogy ez idő alatt mit kaptak ezek az eldugottnak és elmaradottnak számító települések. Az árvíz évében a négy településen százhetven lakást kellett újjáépíteni. Az újjáépítés kapcsán Nagyszekeresen épült fel az új egészségház két szolgálati lakással, a hat tantermes napközi otthonos iskola, a kultúrház, a romba dőlt római katolikus templom és a református parókia. Később Kisszekeresen kialakításra került a körzeti óvoda, Zsarolyánban a húsz személyes bentlakásos idősek otthona. A körzeti iskola a BKV-tól jelképes áron iskolabuszt kapott. Nemesborzován vízmű épült. Felújították a templomokat. A négy település lakossága példátlan összefogással 1987-ben két tantermet, 1983-ban közös ravatalozót, ’88-ban egy tantermet épített fel.

1990 és ’94 között nem vett részt a közéleti munkában. 1994-ben felkérésre indult a helyi választásokon és harmincöt százalékos arányban őt választották polgármesternek. 1998-ban már egészen nagy, ötvenhét százalékos arányban szavaztak rá a választó polgárok. A történelmi hűség kedvéért írjuk le, hogy most Nagyszekeresen van a körjegyzőség központja.

1999 végén falugyűlést tartottak Kisszekeresen. A polgármester beszámolójában többek közt ez állt:

– 1999-ben tizennyolc pályázatot adtunk be, 26 millió forint értékben. Ebből megnyertünk 15,5 millió forintot. A Csomata csatornát átszelő dűlőút fahídját elsodorta a belvíz. Felkérésünkre az illetékesek helyreállították a hidat. Műemlék templomunk avatására az önkormányzat által adott fából elkészült a palánk, az árkot zárt árokká alakítottuk át, két díszkivilágító lámpát szereltünk fel a templom előtt. Felújítottuk a tejházat. Összetartó, segítőkész a falu lakossága. Csernyi Miklós beteg lett, gyümölcsösébe kivonultunk vagy harmincan és elvégeztük a metszést.

Említést érdemel, hogy az alig hatszáz lakosú községnek 1997 óta címere van. Május 1-jét falunappá nyilvánította a képviselőtestület, és azóta néptánc-és mazsorett csoport működik a községben, Laci bácsi nem kis büszkeségére.

Homoki László felesége nyugdíjas postás. A fiuk pedagógus és alpolgármester. A környék Laci bácsija a fiával együtt közösen ma is műveli a gyümölcsösét és a zsebkendőnyi szántóföldjét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)