Mátészalka

Mivel lehet az idős emberek hétköznapjait ünnepnappá varázsolni? Erre a kérdésre keresett, és talált választ Fehér Antal, a tiborszállási Ápoló-Gondozó Otthon nyugalmazott igazgatója, akivel mátészalkai otthonában beszélgettem. Nem a szavak inkább a tettek embere, de megered a nyelve, mikor munkájáról érdeklődöm.

– Legfontosabb a családias légkör kialakítása – mondja ugyanazzal a megfontoltsággal, ami egész lényét jellemzi. Nemcsak a testi, a lelki egészség megőrzését is szem előtt kell tartani. Például a lakók tiszteletteljes fogadása, beilleszkedésük segítése a nyugodt mindennapi életritmusuk megteremtése. A közös reggeli torna, az újságcikkek felolvasása, az irodalmi kör, a műveltségi vetélkedő, s más számos rendezvény mind-mind a szellemi frissesség fenntartását szolgálják. Mesél a közös születésnapi és névnapi megemlékezésekről, a megye többi szociális otthonát is megmozgató „Vadaskerti Dalos Tavaszról”, a farsangi mulatságról, s még számos olyan programról, mely hozzájárul az ott lakó emberek kiegyensúlyozottságához. A „tibori otthonban” – ahogy a környékbeliek ismerik – állattartással, növénytermeléssel is foglalkozhatnak az ahhoz kedvet érző lakók. Természetesen csak önkéntes alapon. A terápiának is kiváló foglalatosság eredménye, hogy a burgonya kivételével minden zöldség megterem az intézmény kertjében. Nyilván az olvasó is érzi, ez az otthon nem olyan mint a többi.

1987-ben, megalakulása után egy évvel módszertani címet kapott, és ezáltal a feladatot, hogy modellértékűvé fejlessze az intézményben folyó gondozó munkát. Az Egészségügyi Minisztérium mind az igazgató személyét, mind az intézmény adottságait megfelelőnek találta a nem könnyű feladat megoldására.

A jobb feltételek megteremtéséhez szükség volt fejlesztésre is, így négy foglalkoztató helyiséget alakítottak ki, ahol megkezdődhetett a mentálhigiénés munka. Később egy tízszemélyes panzió részt is létrehoztak, ahol azok az idős emberek kapnak helyet, akiknek az ápolása saját családjukban ideiglenesen nem oldható meg. Ez a forma akkor egyedülálló volt az országban. Egy másik különálló épületben alakították ki a tizennégy férőhelyes apartmant. A sikeres pályázatok társalgó, orvosi szobalétesítésére, és fizikoterápiás eszközvásárlásra is lehetőséget nyújtottak. Ugyancsak pályázaton nyert pénzből hajtották végre tavaly a konyha teljes rekonstrukcióját, s jelentették meg azt a kiadványt, amely részletesen bemutatja a megyében működő szociális otthonokat. Tavaly az intézmény megkapta a végleges működési engedélyt.

Fehér Antal munkája nem fejeződött be délután négy órakor. Szakmai tanácsokkal látta el az önkormányzati és az egyházi fenntartású szociális intézményeket, s vizsgálta a megyei szociális otthonokat. Négy évig tanította a szociális gondozónői osztályt a nyíregyházi egészségügyi szakközépiskola mátészalkai kihelyezett tagozatán. Kiváló munkájáért több elismerésben részesült, hogy csak néhányat említsek: 1994-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Egészségügyért-díjat adományozott neki, 1996-ban a Népjóléti Minisztérium Batthyány-Strattmann László-díjjal tüntette ki. Az igazi elismerés az ő értékítélete szerint azonban nem a kis emlékplakettekben mérhető, sokkal inkább az intézménylakók elégedettségében. Nyugdíjazása után három évet még a tiborszállási otthon élén töltött, de tavaly októberben egészsége visszavonulásra kényszerítette. A tevékeny embernek azonban nem esik jól a „tétlenkedés”. Több felkérést kapott már részidős szakértői munka betöltésére, s hogy elvállalja-e, az leginkább egészségi állapotának a függvénye. Hogy mit alkotott, azt már tudja az olvasó, de felmerülhet a kérdés: Ki ő? Hogyan kezdte?

1937-ben Méhteleken született. Az általános iskola elvégzése után az ország déli részébe került, a Szegedi Mezőgazdasági Technikum zöldségtermelési szakán szerzett érettségit. Érden, az állami gazdaságban gyakornokoskodott, de szíve visszahúzta szűkebb pátriájába. Csengerben hitelügyi főelőadóként dolgozott a bankban, majd a Csengeri Járási Tanács egészségügyi osztályán lett főelőadó. Hét év elteltével a mátészalkai tanácshoz került, ugyanilyen munkakörbe. Figyelme kiterjedt a járás minden gondozásra szoruló lakosára, így a termelőszövetkezetek munkaképtelen és öreg járadékosaira is, s elérte, hogy a tsz saját erőforrása terhére gondozónőt állítson be melléjük. Elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervező szakát. Nős, felesége: Osváth Éva. Két gyermekük született. Ágnes – aki két unokával ajándékozta meg a nagypapát – tanítónő Nyírcsaholyban, és Zoltán, aki apja példáját követve szociológiát tanul a Debreceni Egyetemen.

Fehér Antal 1986 és ’99 között próbálta ünnepnappá varázsolni az idős emberek hétköznapjait, a tiborszállási Ápoló-Gondozó Otthonban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)