Komoró

Negyedik ciklusban választották polgármesternek Boros Istvánt Komorón. Van mit összegezni az ózdi születésű, a kohászatban gyakorlatot és műszaki végzettséget szerzett polgármesterrel. A település profitál abból az elkötelezettségből és szenvedélyes tenni akarásból, amit Boros István Komoró érdekében naponta megvalósít.

Ózdon született 1941. április 3-án. Édesanyja, Nagymengyi Irén ma 82 éves, és az ötgyerekes család összetartozását, a gyerekek felnevelését tartotta életcéljának. Az édesapa, néhai Boros István, 1991-ben halt meg, gyári munkás volt. Öt testvér osztozott a szülők szeretetén, Tibor a kohászatból vonult nyugdíjba, Éva szintén nyugdíjas, és Balkányban él, Irén Ózdon vállalkozó, László szintén a kohászatban dolgozik. Boros Istvánnak a felesége Révész Gizella, aki a Volán kisvárdai kirendeltségén üzletágvezető-helyettes. Nagylánya, Tünde, Szkopjéban él és neveli Szonját és Filip-et. Házasságukból két gyermek született, Gréta 25 éves, közgazdász. Rita Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol–kommunikáció szakán tanul, újságírónak készül.

Gyermekkori családja életét nagymértékben meghatározta az édesapa foglalkozása. Négy és fél év hadifogság után egy gyorstalpaló tiszti iskola elvégzésével katonatiszt lett. Minden jel arra mutatott, hogy István is egyenruhát ölt, elkezdte tanulmányait a budapesti II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában. Ám az 1956-os forradalom kettétörte a középiskolai éveket, még az iskola is megszűnt. István hazaköltözött Ózdra, és elhelyezkedett az Ózdi Kohászati Művekben. Levelezőn szerzett érettségit, technikumi végzettséget és főiskolai diplomát. Dunaújvárosban a műszaki főiskola kohászati szakán vette át oklevelét 1974-ben. Egy hévízi szakszervezeti üdülés örökre emlékezetes marad számára, mivel itt ismerte meg jövendőbelijét. 1977 májusában megtartották az esküvőt, és Boros István Ózdról Komoróra költözött. Áthelyezéssel kezdte el munkáját a kisvárdai Vulkánban, ahol végigjárta a ranglétra minden fokát, volt művezető, diszpécser és beruházási osztályvezető. A rendszerváltozás idején egy évig vállalkozóként tevékenykedett.

A komoróiak azonnal megkedvelték a szimpatikus, közösségi emberként viselkedő Boros Istvánt. Amikor létrejött Komoróban az MDF helyi alapszervezete, belépett, és röviddel az első szabad választás után megszervezett időközi választáson őt tették meg polgármesternek a helybeliek. 2002 októberében függetlenként nyerte el az itt élők bizalmát. A legutóbbi ciklusban számos fontos, korábban kényszerűségből halogatott feladatot oldottak meg. Csak néhány adat ennek érzékeltetésére: felújították a régi iskolaépületet, bővítették az óvodát, így minden óvodáskorút fel tudnak venni. Ma már minden igényt kielégítő, színházi előadásra is alkalmas nagyterem található a 2002 nyarán átadott 4 tantermes, új iskolai szárnyban. Ez a közösségi terem annyira jól sikerült – és minden generáció tagjai egyaránt használhatják –, hogy nem szükséges sokmillió forintért faluházat építeni.

 Komoró önkormányzata a 2000. január 12-i gesztori megállapodás értelmében csatlakozott a „Szabolcsveresmart és térsége” közös szennyvízberuházás megvalósításához. Mivel eddig sikertelenül pályáztak központi pénzalapokra, ezért a társulásban résztvevő önkormányzatok új koncepciót dolgoztak ki. Az európai uniós csatlakozási előírásokat is figyelembe véve a korábbi 6 fős társulás, két, egyenként 3 tagot számláló társulássá alakult át. Ezért Fényeslitke, Döge és Komoró oldja meg együttesen a szennyvízberuházást a kisvárdai szennyvíztelepre történő rácsatlakozással. A beruházás várhatóan 1,5 milliárd forintba kerül.

Boros István terveinek valóra váltásában fontos szerepet játszik az említett szennyvízprogram, és a belső csapadékvíz elvezetését is megoldják. Ez utóbbira évente 1,5–2 millió forintot fordítanak, és közhasznú munka bevonásával teszik olcsóbbá. A polgármester választási programjában megfogalmazta a közterületek, parkok folyamatos gondozását, járdaépítést és felújítást, a Tölgyes úti játszótér befejezését. Hatékonyan kívánja támogatni a sportot és a kultúrát, a megyei II. osztályban szereplő labdarúgó csapattól sokkal többet várnak a komoróiak. Az eredményesebb szerepléshez az önkormányzat az anyagi és a technikai feltételeket megfelelő szinten biztosítani kívánja. Boros István fontosnak tartja az egyházak és az önkormányzat között kialakult jó kapcsolat további fenntartását, és fokozott törődést ígér az időseknek és a szegényeknek. Emellett támogat minden olyan személyt és törekvést, amely Komoró javát szolgálja. A helybeli lakosság jó közérzetét szeretné előmozdítani a polgárőrség, a mezőőri szolgálat megalakításával, és el akarja érni, hogy helyben legyen rendőre a falunak.

Erőfeszítéseik eredményeként millenniumi emlékzászlót kaptak, amelyet egy emlékpark avatása alkalmával adtak át. Megalkották Komoró címerét és zászlaját.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)