Mándok

Az első pillantásra közvetlen és emberséges óvodavezetővel együtt egy valódi „gyermekkert”-be jutottunk, amikor meglátogattuk a mándoki óvodát. Az óvodatörténelem magyar nagyasszonya, Brunschwick Terézia szellemének kisugárzását érezhettük a tetszetős, modern épületben járva. A falakon egyszerű eszközökkel elkészíthető, a szemlélőt mélyen megragadó műalkotások láthatók, amikkel az itt élő óvodapedagógusok és a gyerekek, nap, mint nap szemtől szemben állhatnak és csodálhatják azokat.

Ennek a „csodának” az élő, vezénylő karmestere Oláh Gyuláné, született Pekó Erzsébet, akit 1955. június elsején, Balogh P. Erzsébet háztartásbeli és Pekó Miklós, nyugdíjas fodrász újszülött gyermekeként anyakönyveztek a közeli Kisvárdán. Testvére, László, a Nyír-Zem Rt. elnöke. Férje, Oláh Gyula, több profilt működtető vállalkozó, aki így kívánja biztosítani családja boldogulását. 24 éves Orsolya leányuk tanítónő.

Erzsike 1973-ban tette le érettségi vizsgáit a mándoki gimnáziumban. Az óvónőképző főiskolát levelezőn végezte el 1976-ban. Néhány héttel az oklevél átvétele után már a mai, azóta egyetlen munkahelyén, a mándoki óvodában találjuk.

A „Gyermekkert” óvoda hivatalosan 175 nevelésre, tanításra szoruló gyerek befogadására képes. A vezetői találékonyság és az egymás iránt érzett felelősség – rég elfelejtett – szép példájaként említhető meg az, hogy jelenleg mégis 205 gyerekkel foglalkoznak itt. A szakmai munkát 14 óvodapedagógusi és 13 technikai besorolású, jól képzett ember végzi el. A benki, 22 fős tagóvodában pedig két óvodapedagógus és négy technikai munkatárs dolgozik.

Amikor lehetőségük nyílt rá, az addigi uniformizált nevelést a saját életkörülményeiknek és környezetüknek megfelelő, minden érintett számára kedvesebb és közvetlenebb programmal felváltani, megragadták azt. Így ma az óvodában, a nevelőtestület által közösen kidolgozott és a „Külső világ tevékeny megismerése” címet viselő nevelési programban rögzítettek szerint folyik a munka. Ezt nem tehetnék meg egymás érveinek kölcsönös elfogadása, céljainak támogatása és a szülők megértő segítsége nélkül.

Az óvodavezető elmondja, hogy a kidolgozott és jóváhagyott terveik útján szeretnének gyökereket kialakítani a gyerekekben. Szeretnék elérni, hogy tudják, hová tartoznak. Kötődjenek a természethez, aminek szerves részei, kötődjenek a kisebb közösséghez, aminek tagjai. Kötődjenek a családhoz, aminek később eltartói lesznek. Az óvodában kapott saját arc igényét magukkal viszik az iskolai és a felnőtt életbe egyaránt.

Erzsike büszkén szól arról, hogy ma már nem sikk elmenni az óvodából. A hosszú évek alatt megismerve egymást alakult ki az összetartó mag, amelyik a közös irányt nézi, és annak megfelelően húzza a csónakot. A gyerekek korcsoportonként ismerik meg a helyi értékeket. A kisebbek az erdőket, a mezőket, a fenyvest keresik fel kirándulásaik során. Később eljutnak a kisvárdai várba, a sóstói állatparkba, a falumúzeumba. A nagyobbak Sárospatakon a Rákóczi-várat és a cserépüzemet nézik meg. Nincs olyan nap, hogy ne tennének valamit a program megvalósításáért. Ennek érdekes eleme, hogy havonta, más és más csoport az óvoda aulájának a felelőse. Ők állítják össze az aktuális dekorációt, amihez virágokat, terméseket, leveleket gyűjtenek. Az egészséges versenyszellem él a három–hétéves gyerekekben is. Szeretnék bebizonyítani, hogy az adott hónapban ők díszítették fel legszebben a Gyermekkert auláját. Szoros kapcsolatot ápolnak a helyi idősek otthonával és a Szent Miklós Szeretetotthonnal. Évente két alkalommal, karácsony előtt és anyák napján felkeresik az időseket, és fényt lopva az életükbe, műsorral kedveskednek nekik.

Oláhné 1994-től a helyi képviselő-testület tagja, és így tevékenyen részt vesz a közügyek szervezésében és irányításában. Nem véletlenül mondja, hogy sok esetben a szülők fejében kellene rendet tenni, mert hiába tanítják meg a kicsiket a tisztaság megóvására, ha a szülő, a kapun kilépve eldobja a csikket. Vagy a gyerek visszaköszön, amíg a szülő nem…

A közel három eltöltött évtized alatt Erzsike sokféle tapasztalatot szerzett. Arról beszél, hogy régen a szülők beérték annyival, a gyerekük legyen biztonságban, kapjon enni, foglalkozzanak vele. Ma már igen változatosak a szülői igények. Nemrégiben még úszni vitték az óvodásokat, németet és néptáncot tanítottak nekik. Mára csak ez az utóbbi maradt.

A települési önkormányzat elégedett az óvodapedagógusok munkájával. A testület úgy látja, az intézmény messzemenően megfelel a társadalmi elvárásoknak. A Comenius minőségbiztosítási rendszer kiépítése már előrevetíti az óvodai dolgozók régóta megfogalmazott törekvését: megfelelő képességgel, mentálisan egészséges kisgyermek lépjen át tőlük az iskolába.

Erzsike egész életében óvónőnek készült, boldog, hogy olyan munkát végezhet, amivel saját egyéniségét kiteljesítheti.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)