Mándok

Úgy érzi, az a kötelessége, hogy biztosítsa az emberhez méltó életet az ápoló-gondozó otthonban dr. Mártha Imre. Ő az első olyan igazgató, aki orvosvezetőként tölti be ezt a posztot. Olyan elveket tart fontosnak, amelyek a szakma, a szeretet, a sajnálat feladatait és érzései összegzik.

Ezeket a teendőket humán oldalról közelíti meg. Jól tudja, hogy az otthonban élő fiataloknak kevés a lehetőségük innen a kikerülésre. Bár van arra példa, hogy írni, olvasni, esetleg sakkozni is megtanulnak a bent lakók, és hasonlóan teljesítenek, mint iskolás társaik. Sajnos nem ez a gyakorlat, hisz a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek számára a szokások kialakítása, az önellátás megtanítása csak korlátozott szinten lehetséges. Az önálló életvezetés pedig csupán vágyálom.

Mártha Imre soha nem gondolta, hogy a gyermekéleteket megmentő neonatológusból a súlyosan sérült gyerekeket gondozó intézmény orvosvezetője lesz. Mándokon született 1944. április 9-én. Édesanyja, Füzes Mária, még a szolgabírói hivatalban volt adminisztrátor, ma nyolcvanéves. Édesapja, néhai Mártha Imre a községházán dolgozott. Testvérei közül Mária ápolónő, Nóra matematika–kémia tanár. Neje, Lázár Ágnes szintén matematika–kémia tanár, de a kereskedelemben dolgozik. Szép családot mondhatnak magukénak: Imre fiuk közgazdász, Angliában végzett, Ágnes joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Esztergomban érettségizett, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet 1969-ben dr. Mártha Imre. Fehérgyarmaton helyezkedett el, a gyermekgyógyászatot választotta, abból szakvizsgázott. A gyermek tüdőgyógyászati osztályon folytatta tevékenységét. Belekóstolt a főváros szakmai vérkeringésébe is, hisz 1976 és ’81 között a budapesti I-es női klinika neonatológusaként tevékenykedett. Visszahívták szűkebb szülőhazájába: a kisvárdai gyerekosztály osztályvezető főorvosa volt 1983-ig.

Ezután a MÁV záhonyi rendelőintézetét vezette, majd 1991-től a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Ápoló-Gondozó Otthonának igazgatója Mándokon. Profiljuk szerint a középsúlyos, súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan fogyatékos gyermekek ellátását oldják meg.

Most 90 fiatalkorúról gondoskodnak az intézményben. Amikor idejött, hozta magával a gyakorló orvos szemléletét. Naponta kétszer vizitelt, és megpróbált minél többet elérni a bentlakók fejlesztésével. Az évek során rá kellett jönnie, hogy ezeknek a fiataloknak a fejlesztése gyakorta megoldhatatlan akadályokba ütközik. Ápolásuk, ellátásuk viszont olyan lehetőségeket rejt, amelyek életük minőségét számottevően javíthatják.

Boldogságuk és megelégedettségük nem egyenesen arányos tudatuk működési szintjével. Ennek a felismerésnek a birtokában dr. Mártha Imre arra helyezte a hangsúlyt, hogy lehetnek, elégedettebbek, boldogabbak az itt élő gyerekek.

Az eltelt évek azt is bebizonyították az igazgató főorvosnak, hogy nem akármilyen fizikai és lelki erőpróba az otthonban dolgozni. Éppen ezért a gondozó személyzet lelki kondíciójának javítása érdekében mindent elkövet az igazgató főorvos. Angliában, Hollandiában, Izraelben, az USA-ban, Németországban, Spanyolországban ismerkedett meg az otthonokban folyó munka különböző aspektusaival, és a tapasztalatokat megpróbálta Mándokon is alkalmazni.

Nem véletlen, hogy korábban ezen a területen apácák dolgoztak, akiknek a hit erőt adott az áldozatos munkavégzéshez. A lelki akkumulátor feltöltésre az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani, hangsúlyozta dr. Mártha Imre. Az itteni emberek gondolkodása, a konfliktusos helyzetek kezelése, de még a családi állapotuk is meghatározza hozzáállásukat és eredményeiket. Ma már az újonnan belépőket jobban megválogatják.

Nemcsak munkaerő kell az intézetbe, hanem érzelmileg minél stabilabbaknak kell lenniük a bent dolgozóknak. Az érzelmi intelligencia megnyilvánulása fontosabb, mint a lexikális tudás bővítése.

Sokan gondolják, távol a világtól, az ukrán–magyar határ közelében, a jószerivel vegetációra kényszerülő bentlakók ellátása rutinból is megoldható. A feltételezés ellen is tiltakozik dr. Mártha Imre, aki Albert Schweitzert tartja példaképének, aki a kongói őserdő közepén, Lambarénében kezelte a leprás és más gyógyíthatatlan betegeket. A nagy orvoselőd humanitása ad erőt Mártha Imrének is a hivatása gyakorlásához. Valamint az ókori történelem, a görög és a római kor jelent igazodási pontot, értékrendet és nyújt értelmet a mindennapi taposómalomban. Ma már mosolyog rajta, de akart lenni kondás, rendőr, mozdonyvezető, pilóta, állatorvos és orvos Mártha doktor. Egyre magasabb célokat tűzött és tűz maga elé, most ugyanúgy, mint gyermekkorában.

Az emberhez méltó élet az ő számára ezt jelenti. A feladat és azt megvalósító ember eggyé vált.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)