Mándok

Magyarország északkeleti csücskében található Mándok, ez a lassan várossá fejlődő település, ahol a helyi gyógyszertár tulajdonosa és vezetője a nyugati határvidékről érkezett. Heiner Ferencné, született Kalmár Mária, a távoli Fertőszéplakon látta meg a napvilágot 1953. május 23-án, Herbst Anna és Kalmár Lajos gyermekeként. Szülei egyszerű munkásemberek voltak, akik közül csak édesanyja élhette meg azt, hogy gyönyörködhessen a leányuk által felépíttetett, méreteiben impozáns, berendezésében pazar patika látványában.

Testvérei közül Erzsébet hitoktatóként, Terézia laborasszisztensként igyekszik boldogulni. Férje, Heiner Ferenc, a családi vállalkozás másik felét vezeti és irányítja. Legidősebb gyermekük, Ferenc, Kisvárdán történelmet és hittant tanít. István, a középső, közlekedési mérnöki végzettséggel egy logisztikai cégnél dolgozik Zalaegerszegen. Mária, a legfiatalabb, elsőéves gyógyszerészhallgató a fővárosban. Valószínű, hogy ő viszi tovább a családban az édesanya által megkezdett vonalat.

Heiner Ferencné Sopronban, a Martos Flóra Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit 1971-ben. Útja a sikeres felvételi után a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre vezetett, ahol 1976 februárjában kapta kézhez gyógyszerész diplomáját. Mivel az akkori viszonyok között nem sok esélye volt arra, hogy a fővárosban vagy akár szűkebb szülőföldjén kapjon állást és hozzá a szolgálati lakást – ismerősei és barátai meglepődésére – a kisvárdai gyógyszertárban kezdett dolgozni. 1976 novemberétől 1980 novemberéig beosztott gyógyszerész volt Baktalórántházán. Dunántúli származása ellenére jól érezte magát az eleinte ismeretlen környezetben, annyira, hogy 1980-ban, Szabó Imre, a megyei gyógyszertári központ akkori igazgatója, kinevezte a 17/36-os számú mándoki gyógyszertár vezetőjének. Akkor, 27 évesen az ország egyik legfiatalabb ilyen beosztású gyógyszerésze volt. A patikában uralkodó körülményekről elég csak annyit mondanunk, hogy az épület lelakott állapotban volt.

Úgy látszik a sors azt akarta, hogy Mária mindig olyan helyre kerüljön, ahol előbb a lapátot, a seprűt kell megfognia, s a fehér köpeny helyett munkásruhában is kell hasznosítania magát. Így volt ez Mándokra érkezése után. Mosolyogva mondja el, hogy a mindenben segítő férje megelőzte őt, mert tudta, ha felesége a leendő munkahelyét „eredeti” állapotában látja meg, biztosan nem vállalja el az állást. Heiner Ferenc úr hathatós intézkedéseinek eredményeként az ott töltött évek alatt helyzetük normalizálódott. Az 1996-ban nagy lendülettel zajló patika privatizáció során elérkezett az ő alkotó idejük. Pénzt, fáradtságot, energiát nem kímélve láttak neki a mai Tília Gyógyszertár megtervezésének és kivitelezésének. Fáradozásuk nem múlt el nyom nélkül, hisz az általuk felépített intézménynek nagy valószínűséggel kevés párja akad az országban. A minden részében szellemesen és igényesen kivitelezett épületben kellő méretű helyet kapott a „munkahely” s az ehhez kapcsolódó lakás, a felülvilágító festett üvegablakokkal, a belső udvarral, a rengeteg élő növénnyel önkéntelenül szolgálják a hivatásának és a családjának élő, hívő embert.

A 21. század színvonalát idéző létesítményben hatan dolgoznak, az ÁNTSZ által szabályozott nyitvatartási rend szerint. A rendszeresen forgalmazott 2–2,5 ezerféle termék állandó meglétéről a patikával kapcsolatban álló nagykereskedők gondoskodnak, akár napi többszöri gyógyszerkiszállítás árán is. Ebben a gyógyszertárban is kis mértékű a homeopátiás készítmények forgalma, azok magas ára miatt. Az ellátási körzetben élők lélekszáma 6-6500-ra tehető.

Mária, arcán őszinte mosollyal említi meg azt, hogy a településen dolgozó orvosokkal jó partneri viszonyban vannak. Sok esetben a felírható gyógyszereknél a bőség zavara jelentkezik. A médiában megjelenő reklámokkal egy a baj, hogy az emberek – felülve a nem kellő mélységű tájékoztatásnak – másnap reggel így lépnek be a patika ajtaján: „Azt tessék adni, amit tegnap este a tv-ben láttam…” A gyógyszerfogyasztással kapcsolatosan jegyzi meg a gyógyszerész asszony, hogy nemcsak az influenzajárvány télen, hasmenés nyáron, hanem a krónikus betegek folyamatosan, egész évben igénybe veszik a gyógyszertári szolgáltatást. Az emberek igényesebbek már a saját egészségük érdekében. Ez annyiban jó, hogy nem „rendelnek” egymástól azért, mert az akkor jó volt XY-nak is… Az egészségnevelés már az óvodában elkezdődik, s a rendszeresen megérkező szaklapok segítségével minden korosztályban folyik.

Marika csupán érdekességként jegyezte meg, hogy 1982-ben az éves forgalmuk 1,2 millió forint volt, míg tíz évvel később ugyanez már 22,6 milliót jelentett. A család tervei között az officina új bútorzatának beszerzése, hűtőpult megépítése és egy intim beszélgető sarok kialakítása szerepel az elsők között.

A gyógyszertárvezető asszony szereti a verseket, a festményeket, a kötetlen beszélgetéseket a kollégákkal.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)