Mándok

Biztosan borítékolható barátai és ismerősei számára az, miszerint Varga Gizella, akit 1954. november 14-én, Kisvárdán anyakönyveztek, mert nem egy elhíresült angolszász intézményben dolgozik, nem fog „Florence Nightangale”-díjat kapni munkásságáért. Szerény, egyenes és őszinte személyiségüket ismerve erről sem nyugdíjas édesanyja, Tamás Berta, sem édesapja, a valamikori révész, Varga Ferenc sem álmodott. Testvérei, Erzsébet, Éva és Ferenc, valamennyien családosok és a közeli településeken élnek. Férje, Góré József, forgalmi igazgató az eperjeskei MÁV-átrakónál. Gyermekeik közül az idősebb, Henrik, már gépészmérnök, aki a győri Audi-gyár alkatrészkereskedelmét irányítja. A fiatalabb fiuk, Krisztián, végzős gépészmérnök-hallgató Budapesten.

Gizike, mert az otthonban csak mindenki így hívja, Kisvárdán érettségizett a Bessenyei György Gimnáziumban középfokú jegyzőkönyvvezető, gyors- és gépíró szakon, 1974-ben. A nyíregyházi Egészségügyi Szakiskolában 1976-ban fejezte be gyermekgondozói tanulmányit. Intézetvezető főnővéri képzésben vett részt 1980-ban, Nyíregyházán. Ezt követően, mintegy két évtizednyi gyakorlattal a háta mögött tanult tovább a Humán Foglalkoztatási Központ szervezésében, melynek eredményeként nappali intézetvezetői szakon szerzett újabb bizonyítványt.

Életében fontos időpontként szerepel 1974. szeptember elseje, ugyanis ekkor jött dolgozni a mándoki ápoló-gondozóotthonba, ami azóta is az egyetlen munkahelye. Tíz éven át, szíve és lelke minden melegével őrködik a rábízott gyermekek felett. Munkája elismeréseként, az intézet vezetőjének váltásakor, 1991-ben lesz főnővér, mai nevén ápolási igazgatóhelyettes.

Feladatai attól kezdődően megsokasodnak, hisz a napi gyógyszerrendelés mellett anyagigénylésekkel, játékok beszerzésével, kapcsolattartással, beszámoló értekezletekkel kellett foglalkoznia a folyamatos felügyeletgyakorlás mellett. Az otthon munkarendjéből eredően minden műszakváltást követően tudnia kellett az esetleges gondokról, problémákról.

Gizike elmondja, hogy az otthonba kerülésekor 119 gyereket ápoltak, nem éppen emberséges körülmények között. A „kerítésekbe” zárt kicsikre csak néhány felügyelő vigyázott. A zsúfolt szobákban vaságyakon pihentek a gyerekek. A főépületben egy fürdőszoba biztosította a heti kétszeri fürdési lehetőséget. Központi vízvezeték nem lévén a meleg vizet bojlerek szolgáltatták. Amíg azokban volt víz, addig volt fürdés is. Az otthonban csak nappal volt fűtés. Az udvaron mindenütt beton, beton és beton.

Az új igazgató, dr. Márta Imre érkezése mindenben változást hozott az otthonban. Megszűntek a gyűlölt „kerítések”. Bevezették a központi ivóvizet. Ráköthettek a községi szennyvízhálózatra. A hollandiai vasutas kapcsolatok segítségével komfortosabbá tették az épületeket. Átalakították a konyhát és a mosodát. A csempe és a mettlachi burkolat helyett lambéria és pvc-padló lett az uralkodó. Mindenütt feltörték a betont. A területet parkosították, füvesítették. A szabadon maradt helyeken játszótér, parkoló épült. Foglalkozási csoportok jöttek létre. A behívott, megfelelő képzettséggel rendelkező szakembergárda rövid időn belül magáévá tette és megvalósította a vezetői elképzeléseket. Mára már ott tartanak, hogy a felszerelés megfelel a foglalkoztatási követelményeknek.

Valamennyi társintézettel jó a kapcsolatuk. Ennek megfelelően rendszeresen részt vesznek közös kulturális és sportrendezvényeken. A gyerekek csoportosan járnak ki a faluba piacra, fagyizóba, templomba. Minden évben közösen látogatják meg a nyíregyházi Falumúzeumot. Hetente, 10–12 fős csoportokban a benki halastóhoz kirándulnak, ahol szalonnasütés, horgászat, bográcsozás a közös program. Rendszeresek a faluban tartott ünnepségeken a csoportos részvételük, legyen az akár állami, akár egyházi szervezésű is.

Munkájának elismeréseként háromszor kapott miniszteri kitüntetést.

Góré Józsefné, Gizike elmondja, hogy nagyra értékelik a falu vezetésének segítségét, támogatását. Büszkén említi, hogy a polgármester úr, Pekó László rendszeres résztvevője rendezvényeiknek. Ide tartozóan szól arról is, hogy a záhonyi óvodával oda-vissza alapon tartanak közös, műsoros ünnepségeket, versenyeket.

Az intézetvezető főnővér tervei között említi a 12 fő számára pályázati pénzből megvalósuló lakóotthon építését. Valamennyi munkatársa szívesen veszi a gyerekektől kapott, bármilyen kicsiny segítséget is. Külön emeli ki itt a gyerekek udvari és mosodai „munkáját.”

Hobbijáról, szabadidős tevékenységéről tartott beszélgetésünk közben a feltett kérdésre kolléganője válaszolva így fogalmazott: Mindene a gyerekek. S az állítás igazságáról meggyőz bennünket az, amikor távozásunkkor, kikísérve halljuk: Gizi, ugye te maradsz?

Valamennyien tudjuk a választ, azt, hogy Gizike, amíg ereje engedi, közöttük lesz.

Kiváló munkáért háromszor kapott miniszteri kitüntetést.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)