Komoró

Kevés település mondhatja el magáról, hogy a polgármesteri hivatal első számú vezetői kifejezetten szoros, gyümölcsöző munkakapcsolatot alakítottak ki. Komorón ez a helyzet, megerősítette ezt Révész Lajosné jegyző és Boros István polgármester is. Az 1500 lelket számláló Komoró lakosai profitálnak abból, hogy a vezetők egy nyelven beszélnek.

Révész Lajosné, született Katkó Ibolya, tősgyökeres tuzséri családból származik. Édesanyja, lánynevén Potor Margit, a háztartást vezette, és a gyermekeket nevelte, míg az édesapa, Katkó Balázs, mozdonylakatosként kereste a négytagú család kenyerét. Ibolyának egy lánytestvére született, Margit, aki könyvelőnek tanult, és most egy virágkereskedésben dolgozik. A férje, néhai Révész Lajos, 22 év kiegyensúlyozott házasság után gyógyíthatatlan betegség miatt hagyta itt szeretteit.

Házasságukból két gyermek született, Helga és Orsolya. Helga szociális asszisztensnek tanul, ő már két kisgyermek, a hatéves Lili Hanna és a négyéves Dénes Lajos boldog anyukája. Orsolya Budapesten a XI. kerületi gyámhivatalban előadó, államigazgatási főiskolára jár. A pedagógiai szakközépiskola elvégzése után úgy tűnt, hogy Orsolya a katedráról tanítja a gyerekeket, mígnem egy szép napon az édesanyja hivatását, az államigazgatást választotta. Révészék olyan családcentrikus légkört teremtettek, amelyben mind a szülők, mind a gyerekek a maximumot hozták ki magukból.

Révészné Ibolya a kisvárdai Bessenyei-gimnáziumban érettségizett 1973-ban, és éppen két hét múlva állt az anyakönyvvezető elé. Nagyon hamar elkezdett dolgozni, örült, amikor 1980. július elsején a szülőfalu, Tuzsér közös községi tanácsán alkalmazták.

Valamennyi szakterületet végigjárta. Ma is szeretettel gondol az egykori VB titkárra, Papik Józsefre, aki szakmailag és emberileg egyaránt egyengette az útját. Igen hamar vezetői feladatokat is kapott az ambiciózus fiatalasszony. Végleg elkötelezte magát az államigazgatás mellett, amikor jelentkezett a főiskolára. A nyíregyházi kihelyezett tagozaton 1990-ben vette át diplomáját. 1992. március 26-án kinevezték jegyzőnek Komoróra. Tuzsér társközsége, Komoró addig sem volt ismeretlen Révészné számára. A közös községi tanácson még vb-titkárhelyettes korában intézte a komoróiak ügyeit is. A jegyzői kinevezést követően szinte hazaérkezett.

Soha nem szerette a diktatórikus vezetést, mindig is az emberközpontú megoldást tartotta az egyetlen lehetséges útnak. Mint mondja, az önkormányzati rendeletek, határozatok végrehajtásának sokféle módja kínálkozik a hétköznapokban, de ő azt szeretné és azon fáradozik,  hogy közmegelégedésre hajtsa végre ezeket a feladatokat.

A 2002 őszén lezajlott helyhatósági választások után olyan képviselő-testület jött létre, amelyben a helyi képviselők nem egymás ellenére, hanem együtt gondolkodva, képviselőtársaikat segítve hozzák meg a döntéseket. Ezt a módszert már csak azért is nagyra értékeli Révészné, mert az előző 4 éves ciklusban – finoman szólva – nem volt egységes a testület. Természetesen nem arról van szó, hogy tilos a kritika, hanem azt szeretnék a testületben elérni, hogy az egészséges, jó szándékú bírálat eredményeként elkerüljék azokat a buktatókat, amelyek törvényszerűen felbukkanhatnak a határozatok végrehajtása során. Mint a jegyzőasszony aláhúzza: a falu fejlődése a tét, s ebben nem kívánnak engedményt tenni.

Ha egy pillanatra visszaforgatjuk a történelem kerekét, és az 1970–80-as évek Magyarországát nézzük, a térképre pillantva látható, Záhonyi átrakókörzetben Komoró stratégiailag fontos szerepet játszik. Földrajzi fekvésénél fogva – Kisvárda és Záhony között, a 4-es főút átszeli a községet – hatalmas fejlődési lehetőség kínálkozott a település számára.

Az ezerkilencszáznyolcvankilencben végbement rendszerváltozás nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is átalakította az átrakókörzet életét. Százszámra engedték el a munkásokat a vasúttól és a megye legnagyobb foglalkoztatójától, az Erdért tuzséri gyáregységétől. Komorón is hirtelen megemelkedett a munkanélküliek száma, az emberek helyben keresték a boldogulás útját. Érthető, hogy még nagyobb teher hárult a települési önkormányzatra. Akik elvesztették a munkahelyüket, gyakran fordultak a polgármesteri hivatalhoz segítségért. Reménykedtek állásban, később már beérték segéllyel is. Embert próbáló időszakot tudhatnak maguk mögött mind az államigazgatási szakemberek, mind a helybeliek.

A nehézségek ellenére kialakult egy olyan összetartás, mondhatni szolidaritás a komoróiak között, amely az élet minden területén megmutatkozott. Megalakult például az asszonykórus, amelybe szívesen eljártak idősek és fiatalok. Országos minősítést szereztek, és a rendezvényeikre örömmel és kíváncsian mennek el az itt élők. Az intézményvezetők nemcsak hivatali, hanem baráti kapcsolatot is ápolnak. Ibolya lelkesedéssel beszél azokról a kis közösségekről, amelyeknek tagjai előbbre viszik a község ügyeit. A barátság és a korrektség az a két vezérlő elv, amely Révész Lajosné jegyző hivatali és magánkapcsolataiban irányadó.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)