Tuzsér

Még mindig a falu elitjéhez sorolja a közvélemény a gyógyszerészt, s ez nem változott az elmúlt negyedszázad alatt sem – hallottuk Gere Sándornétól, a tuzséri Sanitas Gyógyszertár vezetőjétől. Van összehasonlítási alapja, hisz a férje a záhonyi gyógyszertárat irányítja, s noha az kisváros, az emberek megítélése nem az urbánus jogoktól, hanem a térségben kialakult szellemiségtől függ igazán.

Gere Sándorné Jónás Ibolya Rétközberencsen született 1955. szeptember 14-én. Édesanyja, lánykori nevén Lakatos Erzsébet, a mezőgazdaságban tevékenykedett, 70 éves. Édesapja, Jónás Sándor, a vasútnál szolgált közel négy évtizeden át. Ő nyolcvanesztendős. Ibolya testvére Erzsébet, gyógyszertári asszisztensnek tanult, jelenleg a tuzséri gyógyszertárban dolgozik. A férj, Gere Sándor, gyógyszerész és valószínűleg dinasztiát alapított a család. A két fiuk közül ugyanis Zoltán huszonhárom éves és most végez a Szegedi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán. Kisebbik fiuk, Tamás, 2004-ben teszi le érettségi vizsgáit.

Ibolya 1979-ben szerezte meg a diplomáját, szinte egyszerre a majdani férjével, ám az egyetemen nem ismerték egymást. Hazajöttek szűkebb szülőföldjükre és államvizsgás gyógyszerészként a nyíregyházi Korona Patikában futottak össze. Még abban az évben örök hűséget esküdtek egymásnak. Házasságkötésük után olyan munkahelyet kerestek, ahol együtt dolgozhatnak. Záhonyban épp akkor ment nyugdíjba egy idős gyógyszerész házaspár, s a megyei gyógyszertári központ felajánlotta számukra a megüresedett állást. A fiatal pár megnézte a helyet és úgy döntöttek, elfogadják. Közben hamarosan bővült a család, mert Zoltán 1980-ban, Tamás 1985-ben született. A fiatal anyuka a két szülés közti időt nem csupán a gyermeknevelésre fordította, hanem felkészült a szakvizsgára is. 1984-ben sikerrel tette le gyógyszerügyi szervezésből a szakvizsgát. Később is aktívan bekapcsolódott a szakmai közéletbe. Az 1990-es évek elején megalakult Gyógyszerész Kamarának azonnal tagja lett és ugyancsak belépett a Magángyógyszerészek Országos Szövetségébe is. Karitatív szerepet vállal Tuzséron, a helyi rendezvényeket, az óvodát és az iskolát rendszeresen támogatja.

– Nagyon örülök, hogy egy régi kedves tanárom, Szendrei János a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban az osztályfőnököm is volt, észrevette, hogy más pályára kellene mennem, mint amit én kitaláltam. Jó tanuló lévén, történelem–orosz szakos tanárnak készültem. Ő látta, hogy engem érdekelnek a kutatások, el tudok mélyülni részkérdések megoldásában, és azt ajánlotta, próbáljak meg a gyógyszerészkarra felvételizni. A biológia és a fizika mint felvételi tárgyak nem okoztak problémát és én nagy örömmel tanultam az egyetemen. Később, amikor a patika lett az életem egyik fontos része, szinte naponta eszembe jut a tanár úr, milyen jó, hogy akkor ebbe az irányba kormányzott engem. Én nagyon szeretem a családomat, az életem velük együtt teljes, ám minden bizonnyal hiányérzetem lenne, ha nem tapasztalhatnám meg nap mint nap az emberek érdeklődését, örömét, köszönetét, amit a munkámért éreztetnek velem.

Hihetetlenül más a tekintélye egy kis faluban a patikusnak, mint a nagy forgalmú városi gyógyszertárban. Itt a keresztnevünkön szólítanak, és nem a bizalmaskodás miatt. Gyakorta elmondják legtitkosabb gondjaikat, félelmeiket, amelyeket az orvossal sem osztanak meg. Nagy a felelősség, amit így önkéntelenül is magunkra veszünk, de úgy gondolom, jó ügyet szolgálunk azzal, hogy a betegeknek segítünk. Nemcsak gyógyszerrel, hanem lelki támasszal is.

Ibolya úgy látja, hogy a gyógyszertárba betérő betegek szívesen fogadják az egészségükre vonatkozó tanácsokat. A több mint 3 ezer lelket számláló Tuzséron közel egyharmad a kisebbség aránya, és különösen ők élnek a szociálisan elfogadható létminimum alatt. A gyógyszerésznő mindennapos felvilágosító munkával, ingyenes egészségügyi folyóiratokkal próbálja a betegeket az egészséges életmód felé terelni.

Egy családanya élete soha nem könnyű, ha minden területen a maximumot akarja nyújtani. Márpedig Ibolya erre törekszik. Elsősorban anya és feleség, aki maga vezeti a háztartást és a három férfit tiszta lakással, finom ételekkel, folyamatos törődéssel kényezteti. Emellett a hivatását elkötelezetten művelő emancipált nő, aki a szakmájában is kiválót akar nyújtani. Naprakésznek kell lennie e téren, hisz soha annyi új termék nem jelent meg a napi forgalomban, mint az utóbbi években.

Kimagasló munkáját már elismerte a korábbi irányító, a megyei gyógyszertári központ is. Szabadidejében a könyvek jelentik számára a kikapcsolódást. Szívesen olvas szépirodalmat, a szakirodalom pedig szinte kötelező a folyamatos lépéstartáshoz. Ahhoz, hogy szakszerűen segítsen, neki magának kell alaposan tájékozódnia a hazai és a külföldi gyógyszerek világában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)