Tuzsér

Dessewffy Arisztid, a ’48-as tábornok, az aradi vértanú egyik legközelebbi leszármazottja Dessewffy Sándor, a Taurus Carbonpack Kft. ügyvezető igazgatója. Édesapja és édesanyja is a Dessewffy-családból való. A család ugyanis akkora, hogy vannak olyan rokonsági fokok, amelyek nem akadályai a házasságnak. Az ügyvezető igazgató anyai ágon sokkal közelebbi rokonságban áll a híres tábornokkal, mint apai ágon. A családfa alapján az élő Dessewffyek közül vele együtt az Ausztriában élő Pál tartozik a legközelebbi leszármazottakhoz. Magyarországon kb. ötven Dessewffy él, a család viszont elég kiterjedt, hiszen a rokonságból Ausztráliától kezdve Amerikáig számos helyen élnek. Utóbbi helyen például a könnyebbség kedvéért kicsit meg is változtatták a nevet, Desefinek írják. A világon egyébként kb. 3-400 családtagot számlálnak.

Bármelyik hivatalban, ahol leírják Dessewffy Sándor nevét, szinte automatikusan mondja a mondókát: két s, dupla v, két f és ipszilon. Azért nem szól, ha nem hivatalos okmányon, vagy a neki címzett levélborítón másként, esetleg fonetikusan szerepel a neve, de hivatalos iratokon megköveteli nevének pontos írását.

A családtagok még mindig tartják egymással a kapcsolatot, bár nem olyan mértékben, mint a háború előtt, amikor például a Gellért Szállóban, vagy előkelő kastélyokban a tehetősebb családtag, gróf Dessewffy Gyula megszervezte a családi partikat. A gróf egykoron a Kisgazda Párt elnöke, majd a Kis Újság főszerkesztője is volt. Az idős rokon Dél-Amerikában él, bár többször meglátogatta szülőhazáját, a hazatelepülés egyelőre várat magára. Ő a grófi ág utolsó képviselője, halála után ez az ág ki fog halni.

− Nem is voltam és nem is vagyok grófi leszármazott  − mondja Dessewffy Sándor.  − Szegény nemesi családból származom, édesapám Felvidékről, a hétszilvafásoktól származott. Édesanyám története Büdszentmihályhoz, a jelenlegi Tiszavasvárihoz kapcsolódik, hiszen ott született. Nagyapám a büdszentmihályi Dessewffy-családnak volt szegény rokonként a fogadott gyermeke, akit sajátjukként neveltek és jószágigazgatóként kezelte a birtok ügyeit.

Dessewffy Sándor már Székesfehérváron született, ahol szülei családot alapítva letelepedtek… Öten voltak testvérek, egyik húga kisgyermekként halt meg. A testvérek közül Sándor a legidősebb, jelenleg ő a család doyenje. Osztályidegenként egyik egyetemre sem vették fel, sőt a középiskolát is egy évvel később kezdte el, mert gimnáziumba sem írathatták be szülei. A gimnázium alsó tagozatát a fehérvári cisztercitáknál kezdte el. Négy év után a szelekció érvényesült, emiatt gyors- és gépíró iskolába vették fel. Egy év múlva újra beülhetett a gimnázium padjába, de nem sokáig maradhattak Székesfehérváron, megelőzve a kitelepítést, elköltöztek Máriabesnyőre. Onnan járt be Budapestre, ahol a piaristákhoz iratkozott be.

− Az első osztály után a második és harmadik osztályt egy év alatt tettem le  − emlékszik vissza Dessewffy Sándor.  − Akkoriban naponta vonatoztam, Pest sok mindenre csábított, például mozira. Sokszor mentem ezért az utolsó vonattal, amelyen elaludván túlutaztam. Éjszakánként néha 12 kilométert gyalogoltam, mire hazaértem. Mindez az osztályzatokon is meglátszott. Emiatt szüleim beírattak a pannonhalmai bentlakásos intézetbe, ahol a középiskola utolsó évét a bencéseknél töltöttem, ott érettségiztem.

A klerikális taníttatás még egy lapáttal rátett családi származására. Abszolút ikszes kategóriába sorolták, szinte minden kaput bezártak előle. Hiába próbálkozott a továbbtanulással, már nevének hallatára nemet mondtak.

Kényszerből munkába állt és elszegődött tehergépkocsi-vezetőnek. Később hivatásos személygépkocsi-vezető lett, ami már munka közben is több szabad időt jelentett. Ekkor végezte el levelező szakon a közlekedési és távközlési műszaki főiskolát, amelyet azóta Budapestről Győrbe telepítettek.

Előbb felsőfokú technikusi képesítést kapott, majd egy továbbképzés keretében szerezte meg a mérnöki minősítést. Gépjármű üzemi üzemmérnöki képesítést vehetett át. Később a Taurusnál folytatta a továbbtanulást és külgazdasági szakmérnöki képesítést szerzett. A főiskola befejezése előtt váltott, a Volánhoz „igazolt át”, ahol rövid idő alatt kinevezték a terv- és munkaügyi osztály vezetőjének, majd üzemigazgató-helyettesnek. Tizenhárom év után, 1982-től dolgozik a Taurusnál, ahol Budapesten a középvezetők közé tartozott.

Az 1993-as év szomorú eseményeként meghalt a felesége. Egy év múlva elfogadta a Taurus Rt. ajánlatát és a tuzséri Taurus Carbonpack Kft. ügyvezető igazgatója lett. Szerencsésnek érzi magát, ugyanis a társaságnál a nyolcvanas évek recesszióját túlélték, jelenleg számos sikert könyvelhetnek el. Hétközben Kisvárdán lakik, hétvégeken viszont Budapestre utazik a hatvanéves ügyvezető igazgató, ahol nem adta fel saját lakását.

Egyelőre érez magában kellő erőt ahhoz, hogy a gyakorlatban igazolja: a jelenlegi nyugdíj-korhatár még rejteget tartalékot, produktivitást…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)