Záhony

Magyarország keleti határának egykor legforgalmasabb városában, néhány percnyire a vasútállomástól, egy kellemes környezetben álló épületben működik a Gere Sándor vezette patika. A gyógyszertárvezető úr 1953. április másodikán látta meg a napvilágot Kisvárdán, Badó Ibolya és Gere Sándor gyermekeként. Testvére, József, építészmérnök, aki családjával együtt Nyíregyháza-Oroson él. Gere úr felesége, Jónás Ibolya szintén gyógyszerész, a közeli Tuzséron működteti gyógyszertárát. Gyermekeik közül Zoltán 23 éves, és ötödéves gyógyszerészhallgató a Szegedi Egyetemen. A 18 éves Tamás középiskolás, érettségi előtt áll.

Gere Sándor az érettségi vizsgáit 1971-ben tette le a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban. A következő megmérettetésre 1976-ban került sor, amikor is diplomázhatott a Szegedi Orvosi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán.

A frissen szerzett oklevéllel első munkahelye Gávavencsellőn volt, ahol egészen házasságkötéséig, 1979-ig dolgozott. Záhonyba, mai szolgálati helyére ezt követően került, s itt tesz eleget kötelezettségének azóta is. Tudása megtartása és a fejlődés érdekében három évvel később szakvizsgázik gyógyszerügyi szervezésből. 1995. március végétől vállalkozásban működteti az egykori állami patikát, melyet elsőként privatizált az országban.

Visszaemlékezve pályája kezdetére, a következőket mondja el: a nyolcvanas évek elején Záhonyban több mint 7 ezer ember állt a vasút alkalmazásában. Naponta négy üzemorvos rendelt folyamatosan. A betegforgalom állandó és nagy volt. A jellemző betegségek jelentősen összefüggtek a munkavégzéssel. A különböző vegyi anyagok, a korom, a gázok, a párolgó folyadékok a tüdőben, a nehéz fizikai munka az ízületekben, a gerincoszlopban okoztak különféle elváltozásokat, károsodásokat. A demográfiai hullám tetőzését egy óriási lakásépítési csúcs követte. Záhony lakossága akkor több mint ötezer főt számlált.

Napjainkra a helyzet hátrányára változott. Megszűnt a nagy vasúti áruforgalom, az ezekhez kapcsolódó több ezer munkahely. A felnövő fiatalok az iskoláikat befejezve már nem térnek vissza szülővárosukba. A térség legnagyobb munkáltatója, a MÁV leépítette a fölöslegessé vált embereket, csökkentette az üzemorvosi hálózatát. Az egykor még jelentős kishatárforgalom is visszaesett. Helyébe lépett a bevásárló turizmus… Mindezek a változások érzékenyen érintették a gyógyszertár forgalmát is. Gere úr ide kapcsolódóan említi meg, hogy a patikában tartható több ezerféle gyógyszerből nem mindenből készleteznek a szavatossági időre vonatkozó szigorú előírások miatt. Az előzőeket folytatva mondja el, hogy a gyógyszerellátás jó és biztonságos. A nagykereskedők, ha kell, akár naponta többször is szállítanak. A sürgősségi készítmények mindig rendelkezésre állnak. Gyógyszerhiány miatt egészségkárosodás még nem következett be.

Gere Sándor kérdésünkre említi meg, hogy az általa vezetett egészségügyi létesítményben mindenkivel megértően, szakszerűen foglalkoznak, így még soha nem volt gondjuk a betérőkkel. A patikában lehetőség van a szükséges gyógyszer előzetes megrendelésére, s az utólagos kifizetésre. A felesége által működtetett gyógyszertárral együttműködésben állnak, s ha kell, kisegítik egymást. Megítélése szerint a hozzájuk forduló emberek elfogadják és igénylik is a korrekt tájékoztatást, a használható jó tanácsokat. Így szívesen veszik azt is, ha az azonos hatóanyagot tartalmazó, de drágább termék helyett az olcsóbbat is kínálják nekik. A rendszeresen jelentkező gyógyszertári látogatók, a szakmai lapok, a Pharmainfo jelentik azt a fórumot, amik a korral való haladást segítik elő itt Záhonyban, a „végeken”.

A gyógyszertárvezető elmondja, sokak szemében a munkája csak annyiból áll, hogy kiadja, vagy esetleg elkészíti azt, amit az orvos a betegnek felírt. Ez csak a jéghegy csúcsát jelenti. A biztonságos munkavégzés, a tragédiák megelőzése végett komplex ismeretekkel kell rendelkeznie annak, aki egy beteg ember kezébe gyógyszert ad. A fogyasztási szokásokról szólva szakmailag elhibázott lépésnek tartja a készítmények kiadását, terítését a benzinkutakhoz, üzletekbe stb. Személy szerint a ma tapasztalható gyógyszerfogyasztási mániát túlzottnak, indokolatlannak és veszélyesnek tartja.

A lakosság egészségi állapotával kapcsolatosan említi meg, hogy nagyon sok ma a fiatal cukorbeteg a mozgáshiányos életmódból, az egyoldalú táplálkozásból, az elhízásból eredően. Döbbenetes ténynek tartja azt, hogy a 30–50 év közötti férfiak nem mennek orvoshoz. Nincs előzetes szűrés, így nincs korai gyógyulási esély sem. A dohányzás, az alkoholizálás csak tovább rombolja az amúgy sem szilárd lábakon álló egészséget…

Gere úr és felesége tervei között a gyerekeik útra bocsátása szerepel az első helyen. S ha kipihenték a sorozatos ügyeletek fáradalmait, akkor szívesen nézik a tv-t, sportolnak, uszodába mennek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)