Kömörő  

Bogáti Mihályné (Nagy Ilona) Kömörő községben született 1935. augusztus 17-én, a Nagy család első gyermekeként. A kis szatmári faluban szinte mindenki a mezőgazdaságból élt, él. Két évvel később született Kálmán, majd László, s már a háborús időkben Szeréna (napjainkban Borbély Istvánné), s 1948-ban Borbála (Juhász Ferencné). A testvérek nagy szeretetben nőttek fel a családban. Mindegyikük élvezhette a legidősebb testvér figyelmét törődését. Ez felnőtt korban is megmaradt. S bár Bogátiné és Juhászné között 13 év a korkülönbség mégis talán a kettőjük közötti kapcsolat bizonyult a legszorosabbnak. Ilona Kömörő általános iskolájában végezte az általános iskolát. Szorgalmas, eszes, nagy reményekre jogosító kislány volt. Kitűnő tanuló. Szép énekhangja, gyerekszeretete alapján okkal reménykedett abban, hogy tanító lesz. Jelentkezett, fel is vették Gyömrőre, a tanítóképzőbe. Azonban ez egyáltalán nem volt olyan egyszerű dolog. Nem tudták a szülők vállalni a költségeket, s így itthon maradt. Segített a kisebb testvérek gondozásában, illetve a szülőknek a mezőgazdasági munkákban.

E tevékenység közben ismerte meg Bogáti Mihályt, aki a nyári cséplési időszakban dolgozott a faluban. Az ismeretségből 1957-ben házasság lett. Kömörő községben indították életüket. Egy év múlva született egyetlen gyermekük Kálmán. Szülei nagy szeretettel nevelték, taníttatták. A szatmári emberek mindennapjait nagyon megzavarta az 1970-es nagy Tisza-völgyi árvíz. Tiszakóródra menekítették a családot. Az ár elöntötte a portát. Gyakorlatilag elölről kellett kezdeni mindent. Egy ilyen tragédia rendszerint nem múlik el nyomtalanul az ember életében. Szerencsére sikerült felülemelkednie a bajokon.

Ebbez segített, hogy Kömörő község postai kézbesítőjeként kapott munkát a helyi Postahivatalban. Egy közel 700 lakosú településen a postás az az ember, aki mindenhová bejáratos, aki mindenkit ismer, aki jó és rossz hírek hozója. Eközben emberismeretével, élettapasztalatával ott segített, ahol csak tudott. Istenfélő emberként nevelték. Bekapcsolódott a helyi református közösség életébe. Aktív közreműködésére mindig számíthattak. Számíthatott Bogáti Mihálynéra a Kömörői Népdalkör vezetője, a helyi iskola igazgatója Végh Attila is. A dalos csapat egyik alapítója lett. A népdalkörben bizton lehetett számítani rá. Ez érthető hangi adottságaira éppúgy mint a közösség formálásában meghatározó szerepére. Ha már nem lehetett a fiatalok nevelője az iskolai dobogóról, örömmel alakította a színpadról a hallgatóság arculatát.

A hagyományápolásban élenjáró együttes, s köztük Bogátiné öltözékével, a megszólaltatott dalok tartalmával, hangulatával igazi nevelőmunkára vállalkozott. S ha már vállalta, tette a dolgát. Nem hiányzott a próbákról, előadásokról. Természetesen otthon is várta a ház körüli munka. Jelentős részt vállalt az unoka gondozásában. Attila ének-zene tagozatos általános iskolát végzett Fehérgyarmaton, az új évezredben pedig már a Református Gimnáziumban tanult, Debrecenben. Minden nagyszülő büszke unokájára, de Attila erre azért is rászolgált, mert folytatja az éneklést, a zenélést. Ugyan zongorázni tanult, de a gitárt is magabiztosan kezeli. Egyházi énekeket, műdalokat, musical-részleteket adnak elő kömörői fiatalokkal közösen. Ha nincsenek is annyian, mint a hajdani népdalkör, de valahol a folytonosságot jelentik.

Persze Bogátinéék sem tétlenkednek. A hagyományápolás más módját választották. A község képviseletében a cinkefőző versenyen ugyanúgy sikerrel szerepeltek, mint más tájjellegű bemutatókon. Kevesen tudnak úgy ciberézni, szilvalekvárt főzni, mint Bogátiné. Számíthattak rá a főzőüst előkészítésében, a megfelelő „tapasztási” munkában. A községi rendezvényeken a vendéglátásból is kivette mindig a részét.

A szatmári térségben a gyümölcs tartósításának ismert módja az aszalás. A szilva és az alma aszalványokkal ugyanolyan sikert arattak, mint amikor ezt dióval kombinálva készítették el. Nyaranta először a Napra bízza a szárítást, majd ezt követően kerül a blóderbe a gyümölcs, s ott nyeri el végső formáját. Egy-egy rendezvényén, amikor csigalevessel kedveskednek a vendégeknek, szinte mindig az általa gyúrt tésztából, az általa készített csigatészta teszi ízletessé a húslevest. A családi portán elhelyeztek egy fűthető konténert. A konténerben ott áll a szövőszék. Valójában nem áll, hanem működik. Bogátiné ugyanis nagy hozzáértéssel működteti a szövőszéket. A jelesebb vendégeket házi szőttessel szokták megajándékozni, köszönhetően a szövőszék működtetőjének. Őt dicsérik a helyi református templomban lévő szőnyegek is. Gondolt az óvodásokra is.

Bogáti Mihálynéra viszont gondolt a helyi képviselő-testület. Úgy vélték, hogy ő legyen az a személy, aki a 2001 nyarán átadott millenniumi zászlóra szalagot köt. Csak nagyon nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy életével, munkájával kiérdemelte ezt a megbecsülést.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)