Csenger

Bereg csücskében, Tiszakerecsenyben töltötte az első gyermekéveket Bartha Gyula református lelkipásztor, de az álmait kiteljesítő felnőtt már szívvel-lélekkel Szatmárhoz, közelebbről Csengerhez kötődik. Bár jellembeli különbségeket azért felfedezett a beregi és a szatmári nép között − a beregiek hajlékonyabbak, kompromisszumkészek, a szatmári ember sarkosabban fogalmaz − úgy látja: az egymás mellett meghúzódó tájakon a kisközösségek összetartó ereje elemi módon nyilvánul meg.

Vásárosnaményban született 1955. május 10-én, általános iskoláit Tiszakerecsenyben végezte 1961 és ’69 között. A lélek mérnöke az anyag megmunkálásával kezdte, vasesztergályosnak tanult Tiszaszalkán, majd Kisvárdára költöztek, hogy nővérével, Ágnessel jobb feltételeket találjanak a tanuláshoz. Édesapja, Bartha István ötvenhat éves korában meghalt, édesanyja, Varga Margit termelőszövetkezeti tag, ma nyugdíjból él.

Gyula esti tagozaton érettségizett a Bessenyei Gimnáziumban 1975-ben. Élethivatásul viszont a szószéket választotta, és Isten szolgálatába szegődött. Még negyedéves teológus korában Tyukodon egy felügyelő lelkész mellett kezdte el a hivatás mindennapjainak gyakorlását. Munkájában már számíthatott egy igazi társra, Szántó Ágnesre, akit Szamosangyalosra helyeztek. Harmonikus házasságukból két leány született: Eszter elsős a református gimnáziumban, Lilla 11 esztendős.

Igen szigorú, kötött elvek szerint választja a gyülekezet a lelkipásztorait. Amint elvégezte a teológiát Bartha Gyula, Tyukodon megválasztották, majd beiktatták és 11 éven át szolgálta ott a református közösséget. Váltás következett be az életében, amikor a csengeri gyülekezet meghívta, miután egy évig helyettesített itt és szívükbe zárták a szép szavú lelkészt, a kristálytiszta logikával levezetett prédikációk pedig nem maradtak pusztába kiáltott szavak. 1987-ben, a névnapján költözött át.

A lelkipásztori szolgálatot igen tágan értelmezi. Úgy véli, aki segítségre szorul, annak meg kell kapnia tőle a támogatást. Legyen az magánember vagy közösség. Így érthető, hogy hamarosan az egészségügyi igazgatótanács tagjává választották, ahol a várossá formálódó település egészségügyi és szociális gondjainak megoldásán fáradoztak. Közéleti tevékenységére felfigyeltek, az emberek bizalommal fordultak lelkipásztorukhoz. A városi önkormányzatnak és ezen belül a szociális bizottságnak a tagjaként a segélyek, a gyógyszertámogatások odaítélésénél és számtalan gond, baj elhárításánál számítanak a szavára.

Az egyház is felfigyelt a rendkívüli szociális érzékenységgel megáldott emberére. Az egyházmegye számvizsgáló bizottságában a köztartozásokat, a pénzügyi döntéseket, azok végrehajtását nézik meg társaival együtt.

Gyakran meg is csinálják, hiszen a szabályok szigorúak, de nem mindenki tudja a gyülekezetekben, miként kell könyvelni, elszámolni. A műemléki bizottság is számos terhet rakott a vállára. A puszta létéért küzdő nagygéci templom alapítványa kuratóriumának tagja, koordinátori és menedzseri munkát végez a szatmári egyházmegye templomainak felújítása érdekében. Csak azt sajnálja, hogy a közéleti kötelezettségek elvonják a hívektől, pedig ez az a terület, ahol úgy érzi, a lélek pásztora közvetlen hatást fejthet ki.

Amikor úrvacsorát oszt a csikóspór mellett, a fájós lábú nénivel beszélget, vagy a jegyesoktatáson fiatal pár előtt villantja fel a szeretet, a felelősség, az odaadás csodáját, akkor érzi úgy, hogy kiteljesítette lelkipásztori küldetését. Bár a szószékről is megélt szavakat ad át a híveknek, egészen más az, amikor közvetlenül megosztják vele örömüket, bánatukat az emberek.

Ezer tennivalót érez a sajátjának, ezért szervezték a feleségével a kárpátaljai református osztályt a gimnáziumban. Harmadik éve tanulnak itt leendő hitoktatók, keresztény óvónők, majdani lelkipásztorok, hiszen a határ túloldalán igencsak szűkölködnek a hívek a képzett lelkészekben. Diplomáciai készségét mutatja, hogy itt szervezett találkozót az egymással otthon nehezen szót értő KMKSZ, a pedagógusszövetség és az egyház képviselőinek részvételével. Gyula és Ágnes vallásórát tart a gimnáziumban és az általános iskolában.

Megnyíltak a kapuk a rendszerváltás után, ma már könnyebb a hitélet gyakorlása. A fojtogatottság elmúlt, de az agymosás utóhatását ki tudja, mikorra heverjük ki igazán. Ezért foglalkoznak minél többet a gyerekekkel, hiszen ha a keresztény értékeket ismerő, tisztelő, az életet, a munkát, az embert megbecsülő fiatalok hagyják el az intézményeket, akkor ők kiegyensúlyozottabb, derűsebb tagjai lesznek a közösségnek.

A csengeri gyülekezet és a lelkipásztora elválaszthatatlanok. Amikor a templomot zsindelyezték, a harangszentelésen, a gyülekezeti ház kialakításán munkálkodtak, kérés nélkül jöttek a hívek.

Az elvetett mag termékeny talajra hullott.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)